Hogyan készítsek otthon müzlit? (tudásbázis)
Kimásoltam:
A müzli kultúrtörténetéről...
...annyit érdemes tudni, hogy 1900 körül találta fel bizonyos Maximilian Bircher-Benner, egy aargaui származású orvos, aki Zürichben menő szanatóriumot indított a felesége hozományából (a szanatórium 1994-ig létezett). Bircher-Benner a nyers ételek fogyasztása mellet kardoskodott: az ő elképzelése szerint a test a nyers élelmiszerekben elraktározott biológiailag aktív fénykvantumokból nyer életerőt (talán mondanom sem kell, hogy ez az elmélet még az ő korában sem volt igazán összeegyeztethető a tapasztalati úton nyert adatokkal), az almás ételt pedig egészséges vacsora gyanánt tálaltatta a szanatóriumában. A katonásan szigorú napirend szerint működtetett szanatóriumban ettől függetlenül számos híres alak nyaralt, és Thomas Mannt állítólag az itt töltött idő ihlette a Varázshegy című regény megírására.
A sűrített tej mint ipari termék azért került a nyerskoszt apostolának a receptjébe, mert a nyers tejnek még Bircher-Brenner szerint is túl magas volt az egészségügyi kockázata (ugye még az antibiotikumok korszaka előtt vagyunk, amikor a tuberkulózis nem nagyon volt gyógyítható, viszont a nyers tej házilagos forralgatása sem egy kíméletes csírátlanítási eljárás).
Az ételt amúgy nem maga Bircher-Benner találta fel, ő azt állította, egy alpesi tehénpásztornő ezzel kínálta meg egyik túrája során, és Bircher-Benner azon a véleményen volt, hogy az átmeneti nyári szállásokon élő pásztorok étkezése különösen egészséges (egyébként nem annyira az). A svájci konyhákban az 1940-es évektől lett népszerű étel a "Birchermüesli", de vacsoraként fogyasztották (a svájci katonák étrendjében is szerepelt a müzlit vacsorára). Nemzetközi térhódítását a '68-as öko-bio-mozgalmaknak köszönheti, és vacsora helyett egyre inkább reggeliként, könnyű ebédként vagy egészséges uzsonnaként kezdték fogyasztani.
Persze a terjedéssel együtt a receptek is változtak, a cukrozott sűrített tej helyét a pasztőrözött tej és a joghurtok vették át a házi receptekben (néha egy részét lágy habbá vert tejszínre cserélik), emellett lényeges összetevő a friss gyümölcs és a pehellyé préselt gabona. A manapság néha "müzli" gyanánt árult, mézzel, csokival, vitaminokkal és egyebekkel dúsított, tej hatása alatt perceken belül szétázó pelyhek azért már kissé távol állnak az eredeti elgondolástól.
Hogy 21. századi müzlirecept is legyen:
"Rendes" müzlit ma is sima gabonapehelyből készítünk (fél kiló zabpehelyt 200 forintért kapni, szóval nem feltétlenül annyira drága dolog az egészséges étkezés): beáztatunk úgy 3-4 kanál gabonapelyhet kb. 3 kanál tejbe vagy vízbe. Negyedóra elteltével rádobunk egy kis natúrjoghurtot, és rászórunk maréknyi feldarabolt gyümölcsöt (tényleg bármilyen gyümölcs jó rá, a kissé ütődött egyszerű almától a barackon és epren át a licsiig és a csillaggyümölcsig).
Innentől fogsz egy zacsi zabpelyhet, keversz közé mazsolát, kisebb darabokra tört diót, amit szeretsz. És ez az alap, mert ha tejben/vízben áztattad (vagy egy pollanatra felforraltad), lbármivel lehet ízesíteni: darabolt gyümölcs, akár vegyesen is, mazsolával vagy anélkül, durvára darabolt dió-mogyorófélékkel vagy anélkül.A kókuszreszelék is szóba jöhet.
Én általában vízben főzom fel a jó zabot, és joghurttal/kefirrel keverem, a többi belevaló mindig spontán.
Lehet aszalt gyümölcs is benne, de az cukros, én meg amúgy sem szeretem, de aki szereti, keveset tehet bele.