Milyen lehet nagyon gazdag emberből napokon belül földönfutóvá válni? (beszélgetés)

Olvasod egy könyvben?

Biztos, közben beleborzongsz, hogy úristen!, de szörnyű.

"Érdekes lehetett megélni", írod.

Ja, tényleg "érdelkes"....

Igen, ez is szörnyű, hogy sokan léhűtőket és semmirekellőket nevelnek.

Túl szépen fogalmaztam.

Itt vannak akik több pénzt/juttatásokat kapnak, mint amennyit keresnsi tudnának. Generációk nőnek fel, akik be vannak tanitva, hogyan kell sirni a legnagyobb adományért. Nekik van a legnagyobb/legszebb kocsijuk....

A gettóban dolgoztam 29 évet, amit ott láttam az hihetetlen.

[link]

Azta...

Mondjuk 1 ilyen esetben megnéztem volna 1 kártérítési pert, amiben aztán mutogatnak a sajtóra, meg mindenfelé...XD

Igen, de sokan megrekednek egy ilyen gondolkodásmódban, ezért összetett ez a probléma.

Tanult tehetetlenség:

"A pszichológiában az a mentális állapot, mely során az egyén az egymást követő kiszámíthatatlan negatív ingerek hatására feladja, hogy azokat megpróbálja elhárítani, még akkor is ha elkerülhetőek lennének, mert arra a meggyőződésre jut, hogy nem képes ezeket az averzív ingereket befolyásolni. A tehetetlenség legfőbb jellemzői közé tartozik a negatív előfeltételezés a jövőre vonatkozó történésekkel kapcsolatban, reménytelenség és a passzív viselkedés."

Erről van szó! Most eszembe jutott egy idézet, az eggyel többször-ről:

"A világon a legegyszerűbb dolog leszokni a dohányzásról. Én már vagy százszor megcsináltam!" (Mark Twain)

Megy az, csak gyakorolni kell! :))

Mi valóban nem éltünk azokban az embert próbáló időkben, amit a háborúk jelentettek, de a legtöbbünk szülei igen. Igaz hogy nagy szegénységben, de mégis túlélték azokat a borzalmas időket és emberek maradtak, gyerekeket neveltek fel egyetlen zokszó nélkül, ahelyett hogy keseregtek volna napestig.

Dolgoztak igen keményen, hogy mindenük meglegyen nekik és a gyerekeiknek.

Köszönet érte nekik.

Írta, hogy könyvet olvas.

Hát nem azonos az emberek érzékenysége, de nincs ezzel baj, nem kell könnyet ejteni.

Az viszont mindig igaz, hogy kívülről, akik nem voltunk ilyen helyzetben könnyen ítélkezünk, és mondjuk, hogy miért nem tette ezt/azt. Van, amikor kiszolgáltatott helyzetbe kerül vki, és olyan is, hogy nincs, aki segítsen. Tény, hogy azon nem lehet, aki magán sem akar.

De 1 életet újraépíteni, annak tudatában, hogy soha nem lesz olyan, mint amilyen a régi volt, elég hosszú és nehéz folyamat. Persze nem lehetetlen, de 1 ilyen élethelyzetben lévő ember teljesen másként gondolkozik. Ezért nincs sokszor valódi segítség sem számukra, mert (szerencsére) legtöbben nem értjük a nyomort, és nem látjuk reálisan egy ilyen mélységű krízisben lévő ember korlátait.

Már majdnem megkönnyeztem ezt a valós (vagy kitalált?) történetet, de valahogy nem sikeredett.

Minden ember a saját sorsának a kovácsa, történjék vele vagy körülötte bármi is. Ha nem volt benne annyi kurázsi, hogy a háború után mindent újrakezdjen a nulláról, mint sokan mások, akik túlélték a háborút és ugyanúgy nulláról kezdték az életüket.

Ehelyett inkább még húsz évig élt nincstelen hajléktalanként. Miért nem kezdett el valamit dolgozni, vagy miért nem tanult valami szakmát annyi idő alatt?

Az bizony nem elég, ha valaki élete végéig csak siránkozik és a múlton kesereg.

Hát, ezért nem tudok az ilyen emberekért egyetlen könnyet sem ejteni. Ha tetszik, ha nem.

Ne is tudjuk meg soha, hogy milyen.

Az más kérdés, hogy kinek mi a vagyon. Jön 1 válság, megszűnik 1 munkahely... vkinek nincs végzettsége, ismerőse, picit szerencsétlenebbül alakul az élete, történik vele 1 baleset, bármi. Sajnos nem annyira nehéz ilyen helyzetbe kerülni, mint azt sokan gondoljuk.

Döbbenetes élettörténeteket lehet olvasni. Nem olyan régen a Láthatatlan Magyarországot olvastam, elég depis. Viszont nagyon jól leírja pl. az itteni szegények sorsát, helyzetét -és sajnos, ezek aktuális dolgok, a közvetlen környezetünkben.

Elég szar lehet.

Főleg, ha vki beleszületik a jólétbe, és mondjuk nincs bennük alázat a dolgok múlandóságával kapcsolatban.

Innen nagyokat lehet bukni, de mindig, mindenből fel lehet állni, de rengeteg segítség, szerencse és lelkierő kell hozzá.

Szerencsések, akiket kímél az élet a nagy változásoktól.

Ideiglenes állapot, mert a gazdagsághoz legszükségesebb dolga megmaradt. A tudás"

annyira volt ideiglenes, hogy az illető még 20 évet élt 1945 után végig nincstelen hajéktalanként.

Semmiféle tudása nem volt, eleve gazdag családba született, a gyár az ölébe hullott már gyerekként. Semmit se tudott, semmihez se értett. Jó helyre született.

És még ez is kevés volt a történelem vihara ellen.