Főoldal » Fórumok » Lélek & Szerelem fórumok » Milyen anya nélkül anyáknapját ünnepelni?/Már nincs velünk/ fórum

Milyen anya nélkül anyáknapját ünnepelni?/Már nincs velünk/ (tudásbázis kérdés)


1 2 3
2015. jan. 2. 01:26
ha meghal vki mar nem tudjuk tovabb unnepelni.
62. 31bc25d879 (válaszként erre: 61. - Dd4fac34d4)
2014. dec. 10. 18:41
pontosan
61. dd4fac34d4 (válaszként erre: 57. - 37d642591e)
2014. dec. 10. 18:39
Nem is azt mondanám, hogy árva lettem, hanem hogy egyedül lettem a világban. Pedig van, aki nagyon szeret, én is őt, ragaszkodunk egymáshoz. De Édesanyámmal valami mégis teljesen és örökre elveszett. Talán az a mindig elfogadó, feltétlen szeretet,amit csak egy anyától kaphatunk meg?!
60. 31bc25d879 (válaszként erre: 57. - 37d642591e)
2014. dec. 10. 18:30
ez igaz
59. dd4fac34d4 (válaszként erre: 58. - D41005143d)
2014. dec. 10. 18:01

Az ünnep nem feltétlenül vidám hejehuját kell hogy jelentsen. A Halottak napját, a Mindenszentek napját is nevezhetjük ünnepnek. Definíció szerint: Az ünnep fogalmának jelentése az olyan naptári időtartam, amely valamilyen szempontból fontosabb eseménynek, személynek állít emléket és rendszeresen megünneplik.

De túl a nyelvészkedésen: Én legalább olyan fontosnak tartom, hogy Anyák napján virágot vigyek az Édesanyám, sőt a Nagymamám sírjára, mint mondjuk a név- és születésnapjukon! És most is igyekszem minden alkalomra, így az Anyák napjára is olyan virágot vinni, amilyet életükben adtam nekik. Én így ünneplem ezt a napot nélküle, nélkülük!

2014. dec. 10. 09:52
ha meghalt az anyukad akkor neked tobbe ez mar nem unnep!
2013. jan. 30. 10:19

Az igazán nehéz helyzetben semmire sincs annyira szükségünk, mint egy szerető családra.

Örüljön akinek ez még megadatott, becsülje meg mindennél jobban mert lesz idő mikor már késő lesz.

A legrosszabb dolgok is bekövetkeznek olykor, mikor a gyermek épp bontakoztatná ki repülő tudását, viszont egy röpke pillanat alatt a földre hull és ökölbe szorított kézzel sír.

Annál kegyetlenebb dolog nincsen mikor szeretettel és tisztelettel (Pl anyák napján) egy bonbonnal vagy egy virággal nem áll már módodban felköszönteni a szerettedet. Mivel nem marad más csak egy sírhalom, ahova teheted a virágod. Illetve a remény, hogy odafent nincs többé fájdalom és gonoszság.

Így belegondolva nekik sem lehet könnyű, hogy odafentről lefelé tekingetnek és látják gyermeküket megingani az élet göröngyös útján.

És nem tehetnek semmit, hiába látják, hogy merre van a helyes ösvény.

Szokták mondani: ha még él az egyik szülőd, csak félárva vagy. Ha a másik szülőd is meghal, akkor leszel igazán árva.

56. tixtina (válaszként erre: 54. - Gyuros66)
2012. ápr. 13. 15:52
Jajjj,ez borzasztó:(( Rettenetesen sajnálom:(((((
2012. ápr. 13. 15:18

Most vettem észre csak a hozzászólásod...Azóta eltelt egy év...bár ez a fájdalom sosem múlik el,de az idő egy picit segít elfogadni a veszteséget.

Hihetetlen szerencsések a gyerekeid,hogy ilyen apukájuk van!!! Akármennyire is fáj neked kell,hogy beszéljetek,és emlékezzetek róla.Én mellettem nem állt ott az édesapám,pedig óriási erőt adott volna!!

Sok-sok erőt és kitartást kívánok neked!!!Nekem 5év telt el,mire megtaláltam a lelki megnyugvást...

2011. máj. 1. 14:29
Az én drága feleségem,Ildikó ezév március 06-án hunyt el váratlanul 45 évesen fiatalon, minden előzmény nélkül hashártyagyulladásban!Mai napig rejtély számunkra, hogy miért nem mentünk el időben orvoshoz,vagy titkolta a fájdalmat??? stb.stb.Nagyon sok a miért!!!Itt hagyott nekem a drága, 22 éves, 15 éves és 10 éves fiúkat, valamint a 8 éves legkisebb püntyürkét Ildikó kislányunkat.Most készülnek a temetőbe anyák napjára visznek virágot anyának akivel 1 1/2 hónapja még együtt nevettek és játszottak.Kettészakadt a szivem,kinzó lelki fájdaom gyötör, nem találom a lelki megnyugvást.Ez rettenetes.A mama is megy velük, én most nem érzek erőt magamban:((((((
2009. máj. 1. 22:20
Eljön újra ez a nap!Vegyes érzésekkel tele.Egyrészt legszebb dolog a világon Édesanyának lenni.A négy éves nagylányom már titkolózva készlődik...ahogy én is tettem mindig..Másrészt pedig a legfájdalmasabb dolog az életemben,hogy én már nem készülődhetek.Már nincs akinek elmondhatom mennyire szeretem,és mennyire hálás vagyok mindazért a sok sok jóért,amit tőled kaptam ÉDESANYÁM!EZ soha nem lesz könnyebb!!!!
2009. ápr. 1. 18:08
Még mindig torokszorító érzés 13 év után is.
2009. ápr. 1. 16:38
AZ EN ANYAM!!! ELHAGYOTT!!! AKINEK BOLDOG ANYAKNAPJAT KIVANHATNEK, MAR CSAK A LELKEMBEN ES AZ EMLEKEIMBEN EL !!!! A DEDI MAMAM!!! KULOMB VOLT O BARKINEL A FOLDON!!! :-(
2009. febr. 14. 13:36

Nagyon szerencsés lehet a párod,hogy így ismeretlenül is őrzöd az szülei emlékét...Sajnos ez a fájdalom soha nem tompul.

Sokszor én sem tudom hogyan válaszoljak a gyerekeim kérdésére.Még mi sem fogjuk fel,nemhogy egy gyerek,hogy aki egyszer itt volt velünk hová lesz ..

2009. febr. 11. 18:37

Sziasztok!


Az én édesanyám még él,hála Istenek,de a párom édesanyja 1 évvel az előtt halt meg,mielőtt megismertem volna a őárm.Mai napig kísért az érzés,mikor a párom kivitt a temetőbe és azt mondta:itt vannak a szüleim.Azóta eltelt már 4 év,összeházasodtunk és gyerekeink lettek.Hiányuk azóta is fáj,főleg hogy nem ismerhettem őket és már a nagyobb fiam is kérdez:-miért nincs neki másik nagymamája?Erre mit is mondhatok...Anyák napján kimegyünk a temetőbe virágot viszünk és elképzeljük,hogy milyen boldogok lennének,ha láthatnák őket.

2008. nov. 1. 17:10
Köszönöm mindenkinek a bizttást.Szeretem is nagyom, csak elég távol lakom tőle.Azonban mindennap felhívom telefonon, és amikor tehetem meglátogatom, és amikor ő úgygondolja el is hozom hozzánk Hódmezővásárhelyre.Nagyon szeretem őt, és nagyon megértem, hogy picibabaként miért nem maradhattam vele.
47. 2d539db31c (válaszként erre: 42. - Cikicakk)
2008. nov. 1. 17:03
Szia! Szeresd, amíg szeretheted. Pótolhatatlan a hiánya.
46. 2d539db31c (válaszként erre: 44. - Macsusz77)
2008. nov. 1. 17:01
Köszönöm. Nem tudok most mit mondani. Szomorú vagyok, és nehéz a szívem. Kint voltam nála, gyertyát gyújtottam és kisírtam magam. Nem könnyebbültem meg. Békés, szép estét kívánok.
45. macsusz77 (válaszként erre: 38. - Ildikó34)
2008. okt. 31. 22:46
Nem tudom másra milyen hatással van,én 28éves voltam.Akkor hirtelen gyerekből felnőtt lettem.Amíg Ő élt,a drága Anyukám gyerek voltam.Habár már én is Anya voltam.Nem volt már a hátam mögött senki,rám zúdult a "nagyvilág".
44. macsusz77 (válaszként erre: 41. - 2d539db31c)
2008. okt. 31. 22:41

Én is így jövök el a sírjától...Néha érzem ,elkísér egy darabon...

Ez nagyon megható vers.Köszönöm.

43. macsusz77 (válaszként erre: 42. - Cikicakk)
2008. okt. 31. 22:37

Öleld amíg tudod!Én már lassan 3éve nem ölelhetem..Most halottak napján még fájdalmasabb!Nagyon-nagyon hiányzik!

Mindent megtennék egy öleléséért!!

2008. okt. 31. 15:38
Ha meghalt, és azért nincs veletek, akkor menjetek ki a temetőbe.Ha csak elköltözött,akkor írjatok neki anyáknapi képeslapot.Nekem 39 éves koromig nem volt Édesanyám.Akkor találtam meg, és azóta nekem minden nap anyáknapja.Rengeteg a lemaradás,és féltem őt,mert már 78 éves.
41. 2d539db31c (válaszként erre: 37. - Macsusz77)
2008. okt. 31. 14:11

Öt éve halt meg az édesanyám, és én öt éve minden nap beszélgetek vele. Elmondom, hogy mi történt velünk, bemutattam neki azokat az unokáimat, -neki dédunokái lennének-, akik már a halála után születtek. Míg élt, ha hazafelé indultam tőle, mindig kikisért a kapuig, és én amíg a sarokig el nem értem, vissza-vissza nézve köszöntem el tőle. Ezt a szertartásos bucsúzást a mai napig megőriztem, a sírjától eljövet, amig látom én mindig forgolódok, csak már nem integetek.

Most, hogy felidézem az emlékét és a halottak napja is közeleg, egy nagyon szép verssel szeretnék tisztelegni az ő, és minden elhunyt édesanya emlékének.


Mama /Várnai Zseni/


Halott anyámról álmodtam az éjjel, mióta meghalt, sokszor visszatér, meglátogat éjjel, ha mélyen alszom, bárhol vagyok, ő mindenütt elér.


Tudom, hogy meghalt, álmomban ha látom, és mégis úgy jön, mintha élne még, s azt is tudom, hogy ébredésem percén elhalványítja őt a messzeség.


Sohasem szól, csak mosolyogva néz rám, mintha nem volna többé már szava, s csak bólogat, mikor fölsír belőlem: -Bocsáss meg nékem, bocsáss meg Mama!


Sokat vétettem ellened, míg éltél, nehéz adóság nyomja lelkemet, nem tudtalak oly végtelen szeretni, mint te szerettel, Mama, engemet.


Egész szívem szülötteimnek adtam, amint te tetted, ó, szegény Mama, s hidd el, majd ők ezerszer visszaadják, amit néked vétetettem valaha.


Te értem, én meg őérettük éltem, ők meg majd másért, bocsáss meg nekem, én is előre megbocsátom nékik, amit majd ők vétkeznek ellenem.


Minden gyászolónak békességet, megnyugvást kívánok. A szeretetteink bennünk, a szívünkben és a lelkünken élnek tovább. Nyugodjanak békében.

2008. okt. 31. 10:24
Édesapámat gyerekként veszítettem el, édesanyám halála már nagymamakorban ért. Mind a kettő egyformán fájdalmas. Gyerekként kevésbé értettem hogy mi történt, és hogyan lesz tovább. Édesanyám halálát már sokkal nehezebb feldolgozni, -hiszen egy életet éltünk meg együtt- igazából nem is tudtam. Már tudom és értem, hogy mit vesztettem és érzem a veszteség súlyát.
2008. okt. 31. 07:28
Szerintem huszonévesen már felnőtt valaki és könnyebben fel tudja dolgozni. Bár igaz, hogy annyival több az emlék (ja én 9 évesen veszítettem el és szinte semmi emlékem nincs, én arra lennék kíváncsi, milyen lett volna anya mellett felnőni).
2008. okt. 30. 22:51
Szeretném tudni milyen hatása lehet a lelki fejlődésre ha valaki huszonévesen elveszti az édesanyját?
2008. szept. 28. 20:40
Az a szörnyű,hogy már le tudom írni ezeket sírás nélkül...csak szétszakadok belül a fájdalomtól!
36. macsusz77 (válaszként erre: 34. - Szabot.88)
2008. szept. 28. 20:39
Én is!Persze!Csak már tudom Anyu miért viselkedett úgy,akkor is amikor már tudta,hogy nem sokáig marad velünk.CSak az fájt neki,hogy minket itthagy.Akkor is erősebb volt mint mi.Ilyen egy ANYA!És már én is az vagyok.Amíg élt én még gyerek voltam.Most lettem felnőtt,30évesen,mikor Ő elment!
2008. szept. 28. 17:44
Az első év szörnyű volt(2 éve halt meg az anyukám.) Tanítónéni vagyok és előtte minden évben tartottunk az iskolában az anyukáknak anyák napi ünnepséget.Azóta, hogy anyu meghalt nem voltam rá képes...
2008. szept. 28. 17:41
De azért még én is szeretnék nagymama is lenni!:))Pozitív gondolkozás! Szerintem ilyeneken is csak a nők gondolkoznak, már bocsi mindenkitől!
1 2 3

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook