Mérgező kolléga - munkahelyi pszichoterror (beszélgetés)

Ez tuti valami belső hiányosságukból ered, csak azt nem értem, hogy miért nem saját magukon "dolgoznak" inkább, miért kell ehhez más személyt cseszegetni? Szörnyű az ilyen ember lelki világa, az ilyennek sosem barátkoznék, pedig nagyon sok ember ezek felé az emberek felé csak azért nyitnak, mert nem akarják, hogy ők is áldozatok legyenek, inkább meghunyászkodnak, nehogy konfliktusba keveredjenek a semmiért.

Nekem is volt szerencsém ilyen emberrel, nagyon messzire el kell kerülni, semmilyen infót magadról jobb nem kiszolgáltatni.

Ezek szerint neked is kijutott az idegességből. :(

Egyébként meglepően keveset beszélnek erről a témáról az emberek, holott az utóbbi 8-10 évben egyre több munkahelyen okoz problémát a nyitóban vázolt probléma.

Hajjaj. Én addig voltam jó kollega, amíg dolgoztam más helyett. Amikor azt mondtam hogy elég volt ebből, onnantól jött a gonoszkodás. Nem részletezem, annyi a lényeg hogy túlságosan későn léptem. Ráment az egészségem: kezdődő gyomorfekely, reflux és társai.

Eltelt több mint egy év és még mindig velük álmodok.

Most kezd kiéleződni a helyzet, ami kb. egy évvel kezdődött. Eljutottunk odáig, hogy senki nem hisz senkinek, a "főkavaró" lépéseit árgus szemekkel figyeljük. Megpróbálta a cég "történetét" átírni a saját céljainak megfelelően. Valaki menni fog, az biztos, de kérdés, hogy ki. Főkavaró szakmai tudása valóban zseniális, viszont a természete maga a pokol.

Szinte biztos, hogy van valamilyen személyiségzavara, de nem az én hatásköröm megmondani.

Nekem is van olyan, amit el nem tudok képzelni, mert még nem történt meg velem;)

Egyébként fura egy helyzet volt, mert szinte 2 hónapig úgy jártam be, hogy semmit nem dolgoztam és ez nagyon frusztrált.

Hívogattam mindenkit, hogy mit tehetek, pl. munkajogászokat. Azt mondták, hogy örüljek, hogy úgy kapok fizetést, hogy nem kell semmit csinálnom, más megszakad negyed ennyiért...

Ezt nagyon érdekes hozzáállásnak találtam.

A volt kollégákkal azóta is beszélek, illetve együtt dolgozunk. Van akit hasonlóan hozzám szintén kicsináltak, bár az ő esete azért más volt, mert ő tényleg nem értett semmihez, de egy nagyon jófej pasi volt...

Sokan el sem tudják képzelni, hogy valóban vannak ilyen helyzetek.

Jó sok mindent kibírtál!

Az volt. Az utolsó 2 hónapban minden munkát elvettek, így bejártam és semmit nem csináltam, és azt hajtogatta, hogy szakmailag nulla vagyok mindenkihez képest...

Ja, és az volt még rossz, hogy amíg az ő alkalmazottjuk voltam, még interjúra sem hívtak be, mert ha valaki kilépett tőlük és belépett valahová, akkor felhívták az új főnököt és fenyegetőztek...

Na, lényegtelen. Lassan 2 éve túl vagyok rajtuk, bár dolgozok velük, és bár nem vagyok bosszúálló, de kőkemény vagyok velük:DDD

Húúú, mennyit picsogtam itt;)

A kollégák tudták, de ugye aki mert véleményt alkotni azzal sem foglalkoztak.

Velem voltak, de a döntés nem az övék volt.

Szakmailag kritizáltak úgy, hogy semmi szakmai munkát nem végeztem...

És az egyik munkahelyemen, ahol 10 évig dolgoztam lett egy új kolléganőm, aki nagyon kétszínű volt. Látszólag kedvelt, mindig segítséget kért én segítettem neki, együtt ebédeltünk, cigiztünk, sokat beszélgettünk. Én semmit nem vettem észre...

Aztán egyik nap behívott a főnököm az irodába és ott ült ez a lány és közölték velem, hogy beadta a felmondását miattam.

Teljesen ledöbbentem, ott szipogott a lány és hevesen bólogatott, hogy én nem segítek neki, szekálom, stb.

Annyira megdöbbentem, hogy csak annyit tudtam mondani, hogy: egyszerűbb volt rám fogni, mint bevallani, hogy hülye vagy ehhez a munkához?

Főnökömnek: ha nekem kell mennem, akkor ki kell rúgnod, azt meg kell indokolnod, és nem csak nekem, hanem a saját főnöködnek is. Nem biztos, hogy egyet fognak veled érteni.

Aztán rájuk vágtam az ajtót és kimentem cigizni.

Mire visszamentem nem volt ott a lány, és az összes kollégám ki volt akadva rá;)

Velem történt ilyen, az ezelőtti munkahelyemen. 7 hónapig bírta a szervezetem, de utána beteg lettem egymás után kétszer. Csak egyszerű megfázás szerű, de rám ez a betegség nem túl jellemző.

Hogy oldottam meg?

Kirúgtak;) Mert pont a főnököm volt a mérgező kolléga.

Nem ő vett fel, hanem egy másik főnök, de néhány hónap után ő lett a főnököm és vagy nem voltam szimpatikus neki vagy nem tudom, de egy idő után rám szállt...

"A pszichoterror általában egy kisebb személyes konfliktussal kezdődik, amelynek elmérgesedése azzal jár, hogy a szenvedő fél rendszeres zaklatás áldozatává válik. Ennek hátterében számtalan tényező állhat. A vizsgálatok szerint ezek közül az egyik az lehet, hogy a támadó a munkahelyen kivívott pozícióját és hatalmi státuszát próbálja védeni azzal, hogy a rá nézve veszélyesnek gondolt kollégákat rosszindulatú pletykákkal igyekszik gyengíteni. Ez együtt járhat az áldozat szakmai teljesítményének megkérdőjelezésével vagy akár a személyének a célbavételével, kifigurázásával is. Nem ritka az sem, hogy az irigység áll a támadások mögött: a támadó irigy a megtámadott személy külsejére, tudására vagy a munkahelyi közösségben betöltött informális szerepére (Mpho M. Pheko, 2018). Megfigyelték azt is, hogy vannak olyan jellemzők, amelyek hajlamosítanak a pszichoterror jellegű cselekmények elkövetésére. Ilyenek az egocentrizmus, a gátlástalanság, az empátia és a lelkiismeret-furdalás hiánya, a hazudozásra és a manipulációra való hajlam.

A jelek szerint pedig nagyobb valószínűséggel válhatunk a munkahelyi mobbing áldozatává, ha a közigazgatásban, az oktatásban vagy az iparban dolgozunk. Ha jellemzően extrovertáltak vagyunk, akkor könnyebben küzdünk meg az olyan helyzetekkel, amelyek a pszichoterror körébe tartoznak, miközben ez több nehézséget okoz, ha inkább introvertáltak vagyunk.

Ha pszichoterror áldozatává válunk, az rendkívül súlyosan érinthet bennünket pszichés és fizikai szempontból egyaránt. Csökken a stresszel szembeni ellenállásunk, ingerlékenység, idegesség és agresszivitás jellemezhetnek bennünket, miközben krónikus fáradtsággal, gyengeségérzéssel és különböző testi fájdalmakkal is számolnunk kell. Sajnos a mobbing súlyosabb formái depresszióhoz, és szélsőséges esetben akár öngyilkossághoz is vezethetnek."

A teljes cikk itt olvasható: [link]

Veletek előfordult már hasonló helyzet a munkahelyeteken? Ha igen, hogyan éltétek meg, sikerült egyedül kimászni a nehéz helyzetből, vagy szükséges volt segítséget kérni más kollégától? Miért használ fel gátlástalanul másokat a mérgező kolléga a saját céljai elérésére?

Köszönöm, ha érdekel a téma!