Rájöttem, hogy egy kollégám hazacsempészi a munkahelyről a... (beszélgetés)

No.Köszönöm a hozzászólásokat!

Úgy döntöttem félreteszem az igazságérzetem és nem szólok senkinek az ügyben.Ugyanis több kollegám is tud az ügyről 😡

Azt hiszem homokba kell dugjam a fejem,ez lesz a legokosabb döntés!Remélem addig jár a korsó a kútra...

Sok ilyen esetben sajnos így vanzjót akarunk és..

Érdemes kimaradni belőle(szerintem).

Lesz még hülyébb kérdésed is, vagy ma ez volt a csúcs?

Mit csinál egy rendőr szerinted a bűnözővel és mit csinál egy szociális szférában mozgó személy a hajléktalannal?

Rájössz magadtól a válaszra, vagy kell hozzá némi segítség?

Egyikőnknek sincsenek fétisei. Én azt vallom, ha az ember kedveli a szexet, úgy is szeretni fogja, ha nincsenek kiegészítők.

Ha pedig nem rajong a testiségért, beöltözhet télapónak, vagy karácsonyi angyalkának, az sem fog segíteni.

Az a baj, ha egy munkatársat lebuktatsz azzal nem váltod meg a világot. Amit elérhetsz vele, a feléd irányuló utálat.

Van fogalmad milyen milliós-milliárdos lopások mennek itt? Ha ezeket fülelnéd le, sokan felnéznének rád.

Jó, hogy eddig olyan munkakörökben dolgoztam, hogy sosem éreztem arra kisértést, hogy a munkaeszközöm hazavigyem.

Nem igazán mutatott volna jól a lakásban egy bűnöző, vagy egy hajléktalan. :)))

Lehet, hogy félreértettél. Nem arra céloztam, hogy nem tudsz értelmezni. Abban nem voltam biztos, hogy érthetően írtam-e le, amiről beszélek. Azt tapasztalom lépten-nyomon, hogy az emberek félreértik egymást, és ahelyett, hogy rákérdeznének, ha valami nem világos, megy a szócsata. Csupán egy félreértés miatt.

Tehát csak azért írtam az előbb, hogy nem tudom, érthető-e, amit írok, nem pedig azért, mert azt feltételezem, hogy nem te nem jól érted. Mindezt azért írom, mert az kérdezted, meglepő-e számomra, hogy érted, miről beszélek.

Na, mindegy.

Még csak annyi, hogy én nyugodtan alszom éjjelente. Az én kezem tiszta. Az pedig, hogy más lop, az legyen az ő terhe, viselje ő. Én továbbra sem fogom beleártani magam. Ezzel nem vagyok bűnrészes. Ezt vallom.

Igen, értem. (meglepő?)

Sajnos, ez megy. Így gondolkodnak az emberek társadalmi (ha úgy tetszik, nemzeti)-, és magasabb szinten is.

Mindenki feltarthatja a kezét milyen tiszta, holott feketélik.

Én ugyan nem nézlek le sem téged, sem mást a véleménye miatt.

Az igazságérzetünket néha el kell néha különítenünk olyan dolgoktól, amikkel nem értünk egyet. Úgy értem, hogy lehet, hogy sok mindennel nem értek egyet, magamban elkönyvelem, de nem teszem szóvá nyilvánosan. Ez nem azt jelenti, hogy nincs véleményem bizonyos dolgokról, csak nem akarok beleszállni olyan dolgokba, amikhez direkt mód nincs közöm. Nem tudom, érthető-e, amit írok.

Egyébként pont e miatt, amit írsz, nem érzem, hogy nekem kellene szólnom bizonyos dolgokban, aminek tanúja vagyok. Vannak, akiknek ez (lenne) a feladatuk.

Ja, és még annyit, hogy nem csak a szocializmusban loptak...

De ezt inkább nem folytatom.

Nem tudom, mit súg a szíved, és mit mond az eszed.

Vajon szíved szerint szólnál, de az eszedre hallgatsz és nem szólsz? Vagy épp fordítva? A szíved azt súgja, hogy szólj, mert akkor megkönnyebbülnél vagy az eszedre hallgatsz és nem szólsz, mert nem hiányzik neked a hercehurca.

Voltam már hasonló helyzetben. Sajnos szem és fültanúja voltam olyan dolgoknak, amiknek egyáltalán nem szerettem volna. Nem szóltam senkinek. Többen tudtak a dologról, ment a susmus rendesen. Nem folytam bele. Tudomásom szerint senki nem jelentett. Vagy ha mégis, akkor az illetőnek (a bemártottnak) olyan befolyása volt, ami biztosította a helyét, magyarán kimozdíthatatlan volt.

Vállalom, igen. Tudtam a dologról. Mégsem érzem magam sem gyávának, sem becstelennek, amiért nem szóltam.

Annyi, de annyi mindenről tud az ember, amiről jobb lenne nem tudni. Nem lehet teher a vállamon, mások terhét nem vagyok hajlandó a hátamon cipelni.