Mégsem vagyok egyedül!

Ez a történet már lassan 4 éve kezdődött.

Álltam a konyhában, főztem, anyu az asztalnál ült. Nem nagyon szóltunk egymáshoz, ő olvasott, én is csináltam a dolgom. Aztán végül is kipattant valami a fejemből, mivel azzal már tisztában voltam, hogy örökbefogadott vagyok, de vajon vannak testvéreim?

Ahogy ezt kimondtam, már csak a tücsök hiányzott a csendben, ahogy a filmekben szokott lenni. Aztán végül is elmondta, hogy mikor hoztak haza, az egyik nővérke megjegyezte, mennyire hasonlít a bátyjára. Miután megtudtam a születési nevem, rákerestem az állítólagos testvéremre.

Találtam is egy profilt, ráírtam és elkezdtünk beszélgetni. Láttam, a lakhelye ugyanaz, ahol én is születtem. Elkezdtem kérdezgetni, hogy meséljen magáról. Kiderült, hogy a születési helyünk, a nevünk ugyanaz.

Akkor jött a mindent eldöntő kérdés: - Hogy hívják anyukád?

Amint leírta, egyezett a név a fejemben lévővel és jött a felismerés! MEGVAN A BÁTYÁM! Aztán addig beszélgettünk, hogy kiderült, van egy nővérem is. Mindhárman örökbe lettünk adva. Most már 4 éve megvannak a testvéreim. Én vagyok a legkisebb a 26 évemmel.

Boldog vagyok, hogy vannak nekem és tudom. hogy még se vagyok egyedül.