Keressük meg együtt a legszebb verseket (beszélgetés)
Horváth M. Zsuzsanna : Tavaszváró.
Fodros felhők mögül,
Napsugár nevet reám.
Pöttyös katicabogár
pici szárnyát bontva,
az ébredő fényben,
huss: a kezemre száll.
Méhecske döngicsél,
zümmögve zenél.
Virágszirmon pihen,
majd tova libben.
Ébred a természet,
hócsipkés álomból...
Rügyező ágak közt,
Pók apó hálót fon.
Illatfelhő száll a légben,
lágy szellővel üzen nékem.
Szirmot bont sok apró virág,
itt a tavasz, legyél vidám!
Sárhelyi Erika - Félúton
.
Valahogy mindig félúton vagyok.
Remélve, nem vagyok útban senkinek.
S míg „valahonnan” „bárhova” jutok,
valami jót mindig magammal viszek.
.
Valahogy mindig félúton vagyok.
Úton a múltból talán a most felé.
S ha elhiszem, szép jelenem élem,
hegyek zúdulnak a két lábam elé.
.
Valahogy mindig félúton vagyok.
S néha félek, elfogy alólam az út.
Olykor elfog az a furcsa érzés,
hiába megyek - minden út körbefut.
.
Valahogy mindig félúton vagyok.
Mondják: az út a fontos, nem a cél.
Vezet hitem eltökélt-magamban,
s hogy minden lépés a csillagokig ér.
.
Valahogy mindig félúton vagyok.
Mint ki örökké utazni kényszerül.
Csomagom könnyű, egy szív, s egy lélek.
S próbálok úton maradni - emberül.
Papp Ádám: Nincs haragom
Megmosolygom már azt,
aki bánt, s aki valaha bántott,
hisz nem élhetjük meg sosem
ugyanúgy a világot.
Bármennyire szeretnénk,
van, kiben a jóság csak néhai vendég,
de van még, akiben - míg él -
szüntelen marad ez a szándék.
Nem könnyű mindig jónak lenni,
s nem várhatunk folyton ölelést,
de a jóság igazát adva
kivehetjük a másik kezéből a kést.
Én már nem törődöm azzal,
ki rám ront, ha épp azt akarja,
hisz lepereg minden, mert
az ilyet már a szívem se hallja.
Elkerülöm a rút tetteket,
s az emberi csaholást.
Csak a jóság java érdekel,
s hogy ne bántsak soha mást.
Nincs haragom, de ha lenne,
már rég elfelejteném.
Az van, ami könnyed, ami szép,
s amit magamban mindig szeretnék.
Zelk Zoltán: Hóvirágok, ibolyák
"Jó reggelt, Nap, ég, hegyek,
aludtunk egy éven át."
Így köszönnek a kibújó
hóvirágok, ibolyák.
"Jó reggelt, szél, fellegek,
jó reggelt, te szép világ!"
Bólogat a kék ibolya,
nevetgél a hóvirág.
"Jó reggelt, fa, kis bogár,
mikor hajt rügyet az ág?
Mikor lesz az ágon levél,
levelek közt száz virág?"
"Jó reggelt, virágszedők,
Örül, aki minket lát..."
Jő a tavasz, hirdetik a
Hóvirágok, ibolyák.
Kun Magda: Csendes léptek
Csendesen lépkedem, és arra gondolok,
mily gyorsan repülnek a színes-tavaszok.
Mily gyorsan sápad el a napsugaras nyár,
s mily hamar elhervad a pipacsos határ.
Csendesen lépkedem, s kicsit könnyezem.
Megsiratom mindazt, ki már nem lehet velem.
Kinek sárgult őszi lomb már nem hull levelet,
kinek sírján szél pergeti a homokszemeket.
Az emlékezés közben elhalkul szavam,
s megköszönöm Istennek mindazt, amim van.
Mert oly sokan elmentek kiknek többé már
nem virul ez életben pipacsos határ…
Elszöknek a percek, elszöknek az évek,
s egyszer csak nyár helyett örök hideg tél lesz.
Tél, amely fagyba zár szívet, lelket, testet,
hogy azok dérezüst álmukból fel ne ébredjenek.
Látod kedves, hogy elrohan mellőlünk az élet,
maholnap nem leszünk, csak halvány emlékképek,
amik úgy foszlanak szálaira, mint a délibáb,
amelyre ráveti a fénylő nap ékes sugarát.
Ezért hát becsüljünk meg minden egyes napot,
amit a Jóisten nékünk ajándékul adott,
mert abban a tél-világban, ahol megdermed a szív,
nem lesz már semmi, ami minket boldogít.
,, Nem haragszom soha az emberekre,
ha másképpen vallják a dolgokat,
mint én, mert tudom, hogy az ő igazságuk
is éppen olyan igazság a maguk szempontjából, akár az enyém. (...)
Az élet sok apró igazsága között talán
nem is az igazság a fontos.
Hanem a békesség, mellyel megszorítjuk
egymás kezét az igazság fölött. "
Wass Albert - A titokzatos őzbak
Szuhanics Albert
Zsuzsanna napi köszöntő
Amennyi Zsuzsanna lakik a vén földön,
annyiszor poharam jó borral megtöltöm.
Mindegyiknek iszom áldomást nevére,
segéljen bennünket a hegyeknek vére!
Kívánom tinéktek Zsuzsannák, kedvesen,
éveitek száma százegy fölött legyen!
Betegség kerüljön, míg e földön éltek,
legyetek mindvégig szerencsések, szépek!
Zsuzsika és Zsanna, kívánom vigadj ma!
Kapjon finom tortát minden Zsuzska baba!
Zsuzsannák, Zsuzsikák, csakúgy, mint a Zsuzsik,
Küldök én tinéktek nagy, cuppanós puszit!
Zsazsa, Zsú és Zuzi, koccintok veletek,
én még azt kívánom, boldogok legyetek!
Liliomot küldök versben Zsuzsannáknak,
légyen nagy ünnep ez az egész világnak!
Körmendi Gitta: UGYE, KEDVES ...
Ugye Kedves, nem kell „másmilyennek” lennem,
- elfogadásodért magam ellen tennem?
Ugye erős hangod nem nyomja el hangom,
ugye amíg úszol ülhetek a parton?
Ugye, míg Te festesz én írhatok képet,
- festhetek szavakkal ezerszín meséket?
Ugye átlépsz velem azon a határon,
ami elválasztja világod, s világom?
Ugye velem maradsz, úgy is, hogyha nehéz
ölelőn könnyítni súlyaink nehezén?
Ugye megtanuljuk, hogy kell együtt szállni,
- nem engedjük fényünk vaksötétté válni?
Ugye nem kell soha egyszínűnek lennem?
Ugye elfogadod, ami nem vagy - bennem?
Móra Ferenc: Búcsúzik a rigó
Harmatot hullajtó halovány hajnalon
feketerigó fúj furulyát a gallyon.
“Az ég fényeskedik, harmat permetezik,
távol hegyek ormán tavasz ébredezik.
Virágszagú szellők vígan fújdogálnak,,
üzenetét hozzák tölgyerdő hazámnak:
Ibolya kék szeme nyílik, nyíladozik,
galagonyabokrok rügye fakadozik.
Lombosodó ágán moharuhás fáknak,
asztal terül már az égi madárkának.
Ahol kiteleltem, itthagyom a várost,
tölgyerdő hazámba hazamegyek mármost.
Ágról ágra szállni, vígan muzsikálni,
magas fák hegyében magamat hintálni.
Erdő sűrűjében fészket rakogatni,
füstös fiókákat füttyre tanítgatni.”
Harmathullogató halovány hajnalon
ilyen búcsút mondott a rigó a gallyon.
Vörösmarty Mihály
Névnapra
Ugy áldjon meg isten neved napján,
Hogy beérhesd vele minden órán.
Legyen élted mint a virágos fa:
Remény s öröm virágozzék rajta.
Mely sok szívnek keserű gyötrelem,
Legyen neked édes a szerelem.
Igaz legyen, s mindig hű, szeretőd,
Ki jobban szeressen, mint te szereted őt.
Bánat ha ér, legyen az rövid éj,
S utána hosszú boldog nap a kéj.
S bárhova visz tőlünk a szerencse,
Lépésidet emlékünk kövesse.
S rokon érzet tartson köztünk hidat:
Te se felejtsd távol barátidat.
József Attila: Amit szivedbe rejtesz
Amit szivedbe rejtesz,
szemednek tárd ki azt;
amit szemeddel sejtesz,
sziveddel várd ki azt.
A szerelembe - mondják -
belehal, aki él.
De úgy kell a boldogság,
mint egy falat kenyér.
S aki él, mind-mind gyermek
és anyaölbe vágy.
Ölnek, ha nem ölelnek -
a harctér nászi ágy.
Légy, mint a Nyolcvan Éves,
akit pusztítanak
a növekvők s míg vérez,
nemz millió fiat.
Már nincs benned a régen
talpadba tört tövis.
És most szivedből szépen
kihull halálod is.
Amit szemeddel sejtesz,
kezeddel fogd meg azt.
Akit szivedbe rejtesz,
öld, vagy csókold meg azt!
Aranyosi Ervin
Úgy szeretnék…
Úgy szeretnék egyszerűen és boldogan élni,
élményekkel gazdagodni, álmokról mesélni.
Lépten-nyomon észre venni, meglátni a szépet.
hálás szívvel visszaadni kapott emberséget!
Úgy szeretnék varázsolni, élő csodát látni,
úgy szeretnék jó tetteket méltón meghálálni.
De jó lenne, ha sok ember támogatna benne,
ha világunk élhető hely, kis mennyország lenne.
Úgy szeretnék ember lenni, érzéssel megáldott,
s úgy szeretném átformálni a züllött világot.
Úgy szeretnék fényt gyújtani a sötét fejekben,
úgy szeretnék éreztetni és láttatni egyben.
Úgy szeretném tanítani, miről szól az élet,
tovább adni, jó példával, tanult emberséget.
Úgy szeretnék...de úgy hiszem ez az egész álom,
tanulnom kell jobbá válnom, most is ezt csinálom.
Úgy szeretnék egy szép napon boldog ember lenni,
addig, persze tanítok, és tanulok szeretni...
H.Gábor Erzsébet - Új napra ébredtünk
Új napra ébredtünk ezer új reménnyel -
hadd legyek boldog ma, kéne egy szerény jel,
hadd higgyem újra el, érdemes, van tovább!
Fogynak éveim, léptem is tétovább.
Gyönyörű hely a Föld, létezni oly csodás -
manapság szívünkből örülni nem szokás,
pedig a kék folyók csak nékünk ringanak,
a réten száz virág, s szeretni hív a Nap!
Éjszaka csillagok, s ezüstös Hold ragyog,
s éberen, álmodón várják a holnapot.
Minden nap új remény, minden nap új titok,
az ember akkor él, ha vére úgy lobog
akár a máglya, mely eleven éget el,
végzet ez, tűzhalál, s te erre éhezel.
Érzed, hogy érdemes, tudod, hogy adni kell,
kínáld az éhezőt addig, míg van mivel,
s addig míg van miből, addig míg tart a kincs -
tudod hogy mit jelent, s azt is, hogy mit, ha nincs.
A sorsod égi kegy, gyönyörű küldetés -
hogyha nincs magvető, miből lesz új vetés?
Becsüld a mát nagyon, s reméld a szép jövőt,
legyél te pártoló, segítsd a fényszövőt,
s ha kész a Napselyem, oszd szét majd gazdagon,
legyen e drága perc, ünnepre alkalom.
Se árva, se szegény, ne fázzon már soha,
ne légy te drága sors senkihez mostoha,
új napra ébredni legyen majd érdemes,
Az Isten áldása kísérje léptedet.
Sárhelyi Erika: Szemfényvesztés
Ne higgy a tavasznak,
ha túl korán érkezik,
a fények megcsalnak,
mint téged az éveid.
Hamis a február,
csak áprilisi tréfa,
tükröd is szimulál,
és te vagy a játéka.
Mintha a nap sütne:
hajadban ezüst szálak,
a lét apró trükkje,
hogy utat adj a mának.
Jankovich Ferenc: Az egyszeri-kétszeri fánk
Fánkot sütött nagyanyánk... Volt öröm!
Egy üst zsír feketéllett a tüzön.
De amikor kezdett duzzadni a fánk,
Nagyanyó kiált: „Elfogyott a fánk!”
Se fánk – se fánk...
Szaladtam én a szerbe szívesen,
de ott sem volt biz egy sziporka sem...
Holott kezdett már esteledni ránk.
Ott a sok fánk, és nem volt semmi fánk!
Se fánk – se fánk...
Mit csináljunk? Gyomrunk is korgott,
Csak szipogattuk a finom szagot.
Nyálunk kicsordult, fényesült a szánk:
csak hűlt a fánk, és parázslott a fánk...
Se fánk – se fánk...
„Átfutok a szomszédba!” – mondtam én...
„Jaj, úgy röstellem” – húzódott szegény,
és nagyokat zötyögött nagyanyánk:
„Itt egy garmada fánk, és semmi fánk...”
Se fánk – se fánk...
Hát akkor mi legyen a vacsoránk?
Zsíros kenyérhez volt sónk, paprikánk.
Nem oly finom volt, mint valami fánk,
de került másnap jó akáca fánk,
S irral-pirral mégis kisült
az egyszeri-kétszeri fánk.
:)
Várnai Zseni: Ha simogatni tudna a szavam
Ha simogatni tudna a szavam,
Mint lágy, becéző szellemkezek:
Szavak virágát hinteném rátok,
Hogy ne szenvedjetek.
Ha gyógyítani tudna a szavam,
Mint régi, titkos, nehéz balzsamok:
Ezernyi szóból szőnék most mesét,
Hogy meggyógyuljatok.
Ezernyi szóból szőnék most mesét,
Mely elzsongítna, mint egy nyári álom,
És elkendőzné a vérző valót:
Hogy ami fáj, az ne fájjon..
Liebe Attila : Játssz el egy dalt...
Amikor nem simogatnak a napsugarak, mert lustábban kel fel a nap,
Amikor nem hallatszik tücsökhegedű, mert fakóbban zöldell a fű,
Játssz el egy dalt, csak úgy magadnak, halkan!
Segít elfeledni, hogy valahol baj van...
Amikor nem csengetnek rád a barátok, mert kihűltek már a régi álmok,
Amikor ürességtől hideg az ágyad, mert ellustultak benned a vágyak,
Játssz el egy dalt, csak úgy magadnak, halkan!
Segít elfeledni, hogy valahol baj van...
Amikor hiába vársz egy őszinte szóra, mert por rakódott rá a jóra,
Amikor eleged van magad körül mindenből, mert csak a neheze jut az életből,
Játssz el egy dalt, csak úgy magadnak, halkan!
Segít elfeledni, hogy valahol baj van...
Amikor már csak feledés az élet, s nem férnek bele lázadó remények,
Mikor mindenki mást mond, mint amit gondol, s lelkedben a meg nem értés tombol,
Játssz el egy dalt, csak úgy magadnak, halkan!
Segít elfeledni, hogy valahol baj van...
Amikor nem nézel körbe, mert körbenézni fáj, mert fáradt, sápadt, s kiégett a táj,
Amikor nem férsz bele abba a körbe, ahonnan rád néznek utálva, s röhögve,
Játssz el egy dalt, csak úgy magadnak, halkan!
Segít elfeledni, hogy valahol baj van...
Amikor csak vagy, mintha nem is lennél, s már reggel az esti gondokkal keltél,
Amikor már nem emlékszel arra a napra, mikor feltettél mindent egy elátkozott lapra,
Játssz el egy dalt, csak úgy magadnak, halkan!
Segít elfeledni, hogy valahol baj van...
Amikor igaznak festi arcát a hazugság, szégyenlős szemüket az égiek is lehunyják,
Amikor hűvös fuvallattal készül a vihar, testedből, lelkedből minden érzést kicsavar,
Játssz el egy dalt, csak úgy magadnak, halkan!
Segít elfeledni, hogy valahol baj van...
Amikor ostoba törvények ostroma ver nyakon, elítélnek, megítélnek gőgösen, s vakon,
Amikor magadra maradsz a magad igazával, s nem rendelkezel már sem házzal, sem hazával,
Játssz el egy dalt, csak úgy magadnak, halkan!
Segít elfeledni, hogy valahol baj van...
Játssz el egy dalt csak úgy magadnak, halkan, játszd azt, hogy te is benne vagy a dalban!
Játszd azt, hogy mosolyogsz, s nem érdekel semmi,
Játszd, hogy érdemes minden nap embernek lenni!
Játssz koldust vagy királyfit, játszd, hogy nem ördög, de Isten irányít!
Játszd, hogy piros fákon fehér levelek közt zöld virág nyílik,
Játszd, hogy fárad az Isten, de még bízik!
Játszd, hogy jobb lesz, játszd, hogy szebb lesz, játszd, hogy még lesz!
Játssz el egy dalt, csak úgy csendben, magadnak...
Játszd azt, hogy a dolgok rendesen haladnak!
Móra Ferenc: A szív
A szív a legfurcsább csavargó,
vigyázzatok reá nagyon!
A megszokás halála néki,
de mindig kész van útra kélni,
ha nyílik rája alkalom.
A szív a legfurcsább csavargó,
a tolvaj-utat kedveli,
hiába tiltja tilalomfa,
nem hajt veszélyre, tilalomra,
még vakmerőbben megy neki.
A szív a legfurcsább csavargó,
minden lépése új talány:
onnan szalad, hol rája várnak,
s hívatlanul oson be másnap
pár ragyogó szem ablakán.
A szív a legfurcsább csavargó,
ne bánjatok durván vele!
Mert ahonnan elűzték egyszer,
hívhatják vissza bár ezerszer,
nem látják többet sohase.
A szív a legfurcsább csavargó –
dölyfös kacajjal elszalad,
hogy megalázva, elgyötörve
visszalopódzék a küszöbre,
hol csupa dacból megszakad.
1934.február 8-án hunyt el népszerű írónk,Móra Ferenc.
Móra Ferenc: A szeretet az élet
Ha majd az ige bételik,
S az igért óra érkezik,
Az Örökkévaló szemén
Átalragyog egy röpke fény,
És a föltámadás igéivel
Az arkangyalnak jőni kell.
Az angyal szót fogad neki:
Aranyvesszővel megveri
Mohos sírhalmok oldalát,
És zengi ébresztő dalát:
Reggel van! Ujra nap süt! Emberek,
Ébredjetek, ébredjetek!
A hosszú rabság véget ér,
A földre újra visszatér
Az élet, s boldog vígalom
Zajátul zeng völgy és halom,
Hogy számüzetve elfut a halál,
S az angyalfecske egyre száll.
De sok-sok sírhalom felül
Tovább repül kedvetlenül,
Aranyvesszője nem suhog,
Ajaka szomorún susog:
Nektek nincsen miért ébrednetek,
Mert senkit sem szerettetek!
(1934. február 8-án hunyt el Móra Ferenc
író, újságíró és muzeológus)
Szőcs Lajos
Temetik a békát
Gúnyosan vihognak tücskök és bogarak,
Temetik a békát a kertek alatt.
Gödörbe vetik a zöld tetemet,
Egy bűne volt: igazat brekegett.
Dagad a fővarangy, duzzad a tokája,
Marad a jólét, hízhat a mája.
Reszkető combját nem mártják sóba,
Kihívóját anyja búcsúztatja sírva.
Buja volt a ficsúr, hangos a pofája,
Lázongott a kurutty-nép, bánta varangy hája.
Ebihalat ígért gólyának és gémnek.
Csak zsíros családját e vésztől mentsék meg.
Elnémult sok brekegő a szürke tollak láttán,
A kétéltű csürhének hideg futott hátán.
Szónokuk a porondon juszt nem tágított,
Agitált, kiabált, míg bele ki nem lógott.
Temetik a békát, varangyék vihognak,
Kis híján vége lett a népnyomornak.
Varangykölkök, ripacsok úsznak a zsírban,
Kishitű kurutty-nép fullad a kínban.
Zelk Zoltán: Hóvirágok, ibolyák
"Jó reggelt, Nap, ég,
hegyek,aludtunk egy éven át..
"Így köszönnek a kibújó
hóvirágok, ibolyák.
"Jó reggelt, szél, fellegek,
jó reggelt, te szép világ!"
Bólogat a kék ibolya,
nevetgél a hóvirág.
"Jó reggelt, fa, kis bogár,
mikor hajt rügyet az ág?
Mikor lesz az ágon levél,
levelek közt száz virág?"
"Jó reggelt, virágszedők,
Örül, aki minket lát..."
Jő a tavasz, hirdetik a
Hóvirágok, ibolyák.
"Van a magyar nyelvben egy szó, melynek nincs párja a világon. KEDVES. Sem az angol, sem a francia, sem a német, sem a spanyol nem bír ezzel a szóval. Amikor azt mondja valakire vagy valamire, hogy KEDVES, ez már magában foglalja a mosolyt, amit jelenlétével szívünkre és arcunkra varázsol. Azt a szép, meleg érzést, ami nem csupán elviselhetővé teszi, de megszépíti körülöttünk a világot valami egyszerű, bűvös érzelmi varázslattal."
Wass Albert
Feinek György: Csak addig menj haza...
Csak addig menj haza, amíg haza várnak,
Amíg örülni tudsz a suttogó fáknak,
Amíg könnyes szemmel várnak haza téged,
Amíg nem kopognak üresen a léptek...
Csak addig menj haza, amíg haza mehetsz,
Amíg neked suttognak a hazai szelek.
Hajad felborzolják, ruhád alá kapnak,
Nem engednek tovább, vissza - vissza tartnak!
Két karod kitárva - ahogy a szél is neki fut a fáknak -
Vállára borulhatsz az édesanyádnak!
Elmondhatod neki a JÓT, de a rosszat el Ne MONDD!
Ne tetézd azzal nagy kazlát a gondnak!
S ha majd az a ház már nem vár haza téged,
Mikor üresen kopognak a léptek,
Amikor a nyárfa sem súgja, hogy várnak,
Akkor is majd vissza, haza visz a vágyad...
Amíg azt a kaput sarkig tárják érted,
Amíg nem kopognak üresen a léptek,
Csak addig menj haza, amíg haza várnak,
Míg vállára borulhatsz az édesanyádnak!
Ernest Hemingway: Soha ne légy szomorú
Soha ne légy szomorú, ha a valóság túl rideg,
s ne keseredj el, ha nem találod helyed.
A valós élet olyan, mint a csörgedező patak,
előfordul néha, hogy nehezebben halad.
Ha nem találod céljaid, ne gyötörd magad,
idővel majd alakul, mi e percben csak gondolat.
Kérdezhetnéd, miért élünk, de senki nincs, ki választ ad,
minden napunk küzdelem, mely mindhalálig megmarad.
Ha csalódott vagy, s úgy érzed, hogy minden hullám összecsap,
gondolj bele, mennyi ember vállalná sorsodat.
Mindig csak a jóra figyelj, s hibáidat elfeledd,
ha önmagadat elfogadod, könnyebb lesz az életed.
Ha nem látod a fényt, a Napot, nyisd ki jobban a szemed,
gondjaid közt tartogat még csodákat az életed.
Mindig csak a mának élj, s az örök szabályt ne feledd:
A holnap mindig tiszta, mivel nem szennyezi semmi tett.
József Attila
Mámor
Szeretném felverni lelkem dalával
A szomorúk szivét, a világot.
Most megbocsátok annak is,
Aki bántott.
Szeretném a keblemre ölelni az
Életért kűzdő, fájó rabot.
Szeretném feltámasztani,
Aki halott.
Szeretném, hogyha lassabban forogna
És végre megállna a nagy kerék.
De a legjobban szeretném,
Ha szeretnék.
És szeretnék alkotni csodásat és
Ezer gyönyörűt, szépet meg nagyot
S aztán meghalni: Mert én a
Mámor vagyok.
Elszöknek a percek, elszöknek az évek
Elszöknek a percek, elszöknek az évek,
s egyszer csak nyár helyett örök hideg tél lesz.
Tél, mely fagyba zár szívet, lelket, testet,
hogy dérezüst álmukból fel ne ébredjenek.
Látod kedves, hogy elrohan mellőlünk az élet,
maholnap nem leszünk, csak halvány emlékképek,
melyek úgy foszlanak szálaira, mint a délibáb,
melyre ráveti a nap ékes sugarát.
Hát ezért becsüljünk meg minden egyes napot,
amit a Jóisten nékünk ajándékul adott,
mert abban a tél-világban, ahol megdermed a szív,
nem lesz már semmi, ami minket boldogít.
Kun Magdolna
Ott leszek
Ha majd egyszer nem leszek.
Nem búcsúzom tőletek.
A csend karjában ringatom magam.
Ott élek majd boldogan.
.
Ott leszek, ott legbelül.
Hol a szeretet, olykor elszenderül.
Bánatomban, a csendhez fordulok.
S a szeretet hangján megszólalok.
.
Én leszek a Nap, mely rátok nevet!
Én leszek, a mosolyfakasztó apró szösszenet!
Én leszek, a vidám könnyetek!
A csend karjában, mindig ott leszek veletek!
.
Ott leszek, a madarak dalában.
Ott leszek, a mezők illatában.
Ott leszek, a zúgó patakokban.
Ott leszek, minden pillanatban.
.
Ott leszek, az alvó fákban.
Ott leszek, a világ minden zugában.
Ott leszek, az ünnepek hangulatában.
Ott leszek, a csend karjában.
.
Ha majd egyszer nem leszek.
Nem búcsúzom tőletek.
Nem hagyom, hogy kihaljon a szeretet.
Életre keltem akkor is, ha a világ kinevet!
Jolie Taylor
Tavaszra várva
Képzeljétek azt, hogy már tavasz van,
kirügyezett a fákon minden új hajtás,
s a gyertyános tölgyben nyíló téltemető virág,
nyárillatba cserkészte a havas út nyomát.
Képzeljétek azt, hogy a zöld pázsitú réten,
százszorszépek ébresztik a napsugarakat,
melyeknek aranylón csillogó fénynyalábjai,
jázminokra lehelik tavaszcsókjukat.
Képzeljétek azt, hogy a fehér hóvirágok,
bölcsőágyon ringatják a kristályteleket,
és álomba ölelik azokat a kettétört gallyakat,
melyek avarba temették a faleveleket.
Képzeljétek el, hogy a fázós szív is áraszt,
égig érő lánggal égő fényes tüzeket,
melyeknek lobogásában, mint egy ékes kincs,
gyönggyé selymesedik az emberszeretet.
Kun Magdolna
Somogyi Zsolt: Hogyha úgy érzed......
Hogyha úgy érzed, hogy rossz hozzád az élet
Mert a boldogságról nem mond szép meséket
Van, hogy másnak nyílnak néhanap a rózsák
Nem kerülheti el senki sem a sorsát.
Hogyha fáj a szíved, jusson az eszedbe
Mindenkinek megvan a maga keresztje.
Minden nagy bánatnál van egy nagyobb bánat
Hiszen az embernek annyi minden fájhat.
El nem ért nagy álmok s elveszített társak
Sebek amelyek egy életen át fájnak
Annyi minden csalfa, könnyek a szemekbe
Mindenkinek megvan a maga keresztje.
Túl leszel majd egyszer minden csalódáson
Nem azért van a szív, hogy örökké fájjon
Akármilyen hosszú nem örök a tél sem
És a legszebb rózsák neked hullnak végre.
Hogyha fáj a szíved, jusson az eszedbe
Mindenkinek megvan a maga keresztje.
Ady Endre: Ne váltsd apróra
Ne váltsd apróra szíved kincseit,
ki mindent akar, mindent elveszít"
Hamis gazdagság, illanó illúzió,
a tudás az mi legyen mérvadó!
Legyenek előtted színes kövek.
Ne rogyj meg, állj mint a cövek!
Boldogságot akarj, s szerelmet,
átélni a valót, s nem lehetetlent,
"Ami fél azt ne fogadd
egészet akarj és egészet adj."
Ne légy koldusa az érzelmeknek,
ne örök rabja a rossz lelkednek!
"Ne váltsd apróra szíved kincseit,
ki mindent akar, mindent elveszít."
ne legyen hited benne délibáb,
mozduljon meg minden mi báb,
"Ami fél azt ne fogadd
Egészet akarj és egészet adj.