Aki szereti a verseket, idézeteket csatlakozzon! (beszélgetés)

Csoóri Sándor: ˝Virágvasárnap

Valahol most egy tulipán-szájú,

kicsi szamárka ordibál,

hátára odaképzelem magam

s vagyok Jézus király.

Förgeteg-fehér szilvafák közt

máris a borhegyre megyünk,

hozsannázó bokrok fölött

apostol-felhő jön velünk – –

Jártak itt ólom-zord hadak,

lánctalpukat a sár fedi,

sisakjukon, mint sastojáson,

tapos a kis csacsi –

Gyerünk, csöpp állat, fönn a pincék

homályában bort nyakalunk

s kőből-kihasított fejű

rokonokkal dúdolgatunk:

Szent István, térdepelj közénk,

magyarok térítő királya,

nagyobb király térített minket,

idők vasából koronája.

De itt vagyunk, de megvagyunk,

nézzük, hogy nő a völgyi búza

s a szőlővirág hogy kígyózik

fölrepedt, égő homlokunkra.

Így éneklünk s az ördöglábú

asztal lesz majd a nagydobunk –

parasztok és Jézus király,

egymást karolva mulatunk.˝

˝Vannak, akik mindig morognak, mert a rózsáknak töviseik vannak. Én hálás vagyok, hogy a töviseknek vannak rózsabimbói.˝

/Alphonse Karr/

Aranyosi Ervin: ˝Ébredező világ

Tavasz ezer virága pompáját öntse rád,

színes, tarka ruhája, megújult ifjúság!

Szerelem koszorúja, az fonja át szíved,

szomjat oltó varázsa, az éltető vized!

Télűző tudománya, gyújtson hát végre fényt!

A magányos szívekbe, öntsön most új reményt!

Annak, aki még fázik, olvadjon lelke fel,

a magány pokla helyet, a mennyet érje el!

Nyíljanak bimbók, szirmok, csodálkozó szemek,

érjen el szép szívekhez éltető üzenet!

Az élet szépségében időzzön el szívünk,

álmodjunk szebb világot, amelyben mind hiszünk!

Legyen az ember azzá, aminek született,

járja a Földet körbe a békeüzenet!

Tavasz van, ébredezz hát, tárd ki szíved, szemed,

áradjon a világra éltető szeretet!˝

Somogyi Zsolt - Fohász

Felnézek az égre minden áldott este,

Keresem az Istent, mert beszédünk lenne.

Nehéz szívvel várok csöndben a soromra,

Tudom odafönn is rengeteg a dolga.

És csak halkan mondom az ég csillagának;

Szólhatna egy jó szót az Úr angyalának,

Hogy a Jó Istennek súgja oda csendben:

Uram! A világgal valami nincs rendben!

Hallgassa meg imám, más kérésem nincsen,

Segítsen mi rajtunk, hiszen Ő az Isten.

Ember az embernek farkasa lett régen,

Gyűlölet vert tanyát sok ember szívében.

Rengeteg a földön a hontalan, árva,

Uram, ez a világ saját sírját ássa!

Túl sok már a fájó, bús könny a szemekben.

Uram! A világgal nincs valami rendben!

Anya a gyermekét sorsára hagyja,

Pénzért az ember a lelkét is eladja.

Háborúk zajában ártatlanok halnak.

Jól tudom Uram, Te nem így akartad.

Nagyon nagy a bűnünk, amit meg kell bánnunk,

Bocsásd meg, úgy kérlek, minden gonoszságunk!

Könyörögve száll fel fohászom az égbe:

Uram! A világnak Tenélküled vége!

Anna örök

Az évek jöttek, mentek, elmaradtál

Emlékeimből lassan, elfakult

Arcképed a szívemben, elmosódott

A vállaidnak íve, elsuhant

A hangod és én nem mentem utánad

Az élet egyre mélyebb erdejében.

Ma már nyugodtan ejtem a neved ki,

Ma már nem reszketek tekintetedre,

Ma már tudom, hogy egy voltál a sokból,

Hogy ifjúság bolondság, ó de mégis

Ne hidd szívem, hogy ez hiába volt

És hogy egészen elmúlt, ó ne hidd!

Mert benne élsz te minden félrecsúszott

Nyakkendőmben és elvétett szavamban

És minden eltévesztett köszönésben

És minden összetépett levelemben

És egész elhibázott életemben

Élsz és uralkodol örökkön, Amen

François Villon: Ellentétek balladája

Szomjan halok a forrás vize mellett;

Tűzben égek és mégis vacogok;

Parazsas kályhánál vad láz diderget;

Hazám földjén is száműzött vagyok;

Csupasz féreg, díszes talárt kapok;

Hitetlen várok, sírva nevetek;

Az bíztat, ami tegnap tönkretett;

Víg dáridó bennem bosszúság;

Úr vagyok, s nem véd jog, se fegyverek;

Befogad és kitaszít a világ.

Nem biztos csak a kétes szememnek

S ami világos, mint a nap: titok;

Hiszek a véletlennek, hirtelennek,

S gyanúm az igaz körül sompolyog;

Mindig nyerek és vesztes maradok;

Fektemben is a fölbukás fenyeget;

Van pénzem, s egy vasat se keresek,

És reggel köszönök jó éjszakát;

Várom, senkitől, örökségemet;

Befogad és kitaszít a világ.

Semmit se bánok, s ami sose kellett

Kínnal mégis csak olyat hajszolok;

Csalánnal a szeretet szava ver meg,

S ha igaz szólt, azt hiszem, ugratott;

Barátom aki elhiteti, hogy

Hattyúk csapata a varjú-sereg;

Igazság és hazugság egyre-megy,

És elhiszem, hogy segít, aki árt;

Mindent megőrzök s mindent feledek:

Befogad és kitaszít a világ.

Kányádi Sándor: ˝Április hónapja

Bolondos egy hónap

április hónapja,

hol kalap a fején,

hol báránybőr sapka.

Köpenyegbe burkol,

ingujjra vetkőztet;

mutatja a tavaszt

hol nyárnak, hol ősznek.

Hiába próbálnád

kilesni a kedvét,

túljár az eszeden,

mire észrevennéd.

Búsnak teszi magát,

szeme könnyben ázik,

mindegyre lehunyja

sűrű szempilláit.

Aztán gondol egyet,

fülig fut a szája,

s ránevet a fényben

hunyorgó világra.˝

Ahányszor mondták : nem megy,

engedd el

A lehetetlen belém mindig lelket

lehelt

Anyám meg mondta: fiam, legyen a

helyén mindig szíved

Ha a hibáidat belátod, az jobbá

tehet

De bármi jött is szembe - tudta- ha

kéne se adom fel könnyedén

S ha hülyeség lett a vége, látta már

a legelején…

És szólt : ha a világ sötét lesz, és

majd mennydörög fent

Legyen az égbolt tiszta bent a

szívedben

Arcunkra vésett

Mesét az élet

A mondatok évek

Belénk égtek

Bocsáss meg néha ha nem voltunk

jók

A lényeg az mindig

A sorok közt volt…

Néha lásd, hogy minden rossz

mögött a jó is ott van

Mint láng a vaksötétben

Viharban szivárvány, mint

éjszakában csillag

Hisz minden pillanat , mi szebbet

ad e vad világban

Lámpás a vaksötétben

Viharban szivárvány, az éjszakában

csillag

Kowalsky meg a Vega

Csanádi Imre: ˝Március ünnepére

A Múzeum terére,

fütyülve az esőre,

tódul a nép, árad a nép –

Petőfi a vezére.

Áll a lépcsőn Petőfi;

Pest utcáit betölti

bátor hangja: Talpra magyar! –

egész hazát betölti.

Szól Petőfi: Esküszünk!

Zúg az ország: Esküszünk!

Rabok tovább, rabok tovább,

rabok tovább nem leszünk!˝

Kéri János: ˝Nőnapi köszöntő

Tavasz hajnalán

Róluk emlékezünk,

A nőkről, kiknek

Életünk köszönhetjük.

Ki mindent

Megtesz értünk, a nő,

Dajkál, ápol,

És felnevel ő.

Hálánk szálljon

Lányra, anyára,

Ki a családot

Összetartja.

Szépséges nők,

Jó asszonyok,

Kívánunk boldog,

Víg nőnapot.˝

Már értem anya

Most már értem anya, hidd el én is értem,

Hogy anyának lenni nem könnyű, mint a mesékben

Hogy jó szeretnél lenni, de néha te leszel a főgonosz

Annak érdekében, hogy megvédd azt, aki oly' fontos

Most már megértettem anya, hogy mekkora áldozat

Hogy a szívedet örökre a testeden kívül hordozzad.

Hidd el azt is értem már, hogy mily nagy félelem,

Hogy addig létezni tudjak, amíg boldogul nélkülem...

Már értelek téged anya, hogy egykoron mit miért tettél

A sütit miért nem szeretted és a finomakból miért nem kértél.

Anya szívvel téged már teljesen másképp értelek:

Értem léteztél, ahogyan most én ő érte létezem.

Szécsi Margit: ˝Március

Téli szellők, fújjatok csak,

játsszatok a hajamon.

Olvassz havat, melengető

márciusi szép napom.

Fagyos folyó megáradjon,

vessen bimbót minden ág.

Szebb a somfa gyenge szirma

mint a szürke jégvirág.

Március van, március van.

Ember s állat érzi már,

dong a kaptár, szárnyat rezget

százezernyi kismadár.

Jó volna a nagykabátot,

félredobni s könnyeden

játszani és birkózni a

városvégi zöld gyepen.

Jó volna már munkálkodni,

arra vár a kert, mező.

Szép reményhez, szorgalomhoz

kell a fény, a jó idő.

Pacsirtának kék magasság,

vetőmagnak tiszta föld –

Jöjj el, tavasz, földről, égről

már a telet eltöröld!˝

Gyökössy Endre - Csöndben, némán

Sírtál-e már úgy,

hogy nem folyt a könnyed?

Nevettél-e úgy,

ahogy nem fogsz többet?

Daloltál-e úgy,

hogy nem hallotta senki?

Sétáltál-e úgy,

hogy nem kellett elmenni?

Álmodtál-e úgy,

hogy az nem volt álom?

Játszottál-e már

húrtalan gitáron?

Repültél-e már,

fűben hanyatt fekve?

Kószáltál-e már,

csillagtalan este?

Temettél-e már,

sok szép halott álmot?

Tettél-e jót úgy,

hogy csak Isten látott:

csöndben némán?

“Ha valaki bánt, felállok és eljövök onnan. Nem bántom vissza. Ha bántanak, az nem azért van, mert megérdemled. Azért van, mert a másik jelenleg csak ennyire képes.”

/Diana hercegnő/

"Esztendők telhetnek felettünk,

s ha visszanézünk, nem látjuk meg

az elszállott időt. Úgy olvad a tegnap

a mába, a ma a holnapba, mint alkony

az estbe, nyár az őszbe, halkan.

Tegnap még fára másztunk madárfészek után, ma ősz hajszálat leltünk,

s nem is vesszük észre: holnap már nélkülünk kél fel a nap.

Hullámos dombsor, tó, völgy mind marad. Tücsök és béka zsong tovább.

Meg sem rezzen a csend, mikor elalszunk."

Wass Albert

Játssz el egy dalt, csak úgy magadnak halkan,

segít elfeledni, hogy valahol baj van…

Játssz el egy dalt – csak úgy magadnak halkan,

Játszd azt, hogy te is benne vagy a dalban,

Játszd azt, hogy mosolyogsz s nem érdekel semmi,

Játszd, hogy érdemes minden nap embernek lenni,

Játssz koldust vagy királyfit,

Játszd, hogy piros fákon fehér levelek közt zöld virág nyílik,

Játszd, hogy jobb lesz,

Játszd, hogy szebb lesz,

Játszd, hogy még lesz….

Játssz el egy dalt – csak úgy csendben magadnak,

Játszd azt, hogy a dolgok rendesen haladnak!

/Liebe Attila/

Ernest Hemingway egyszer azt mondta:

A legsötétebb pillanatainkban nem megoldásokra vagy tanácsokra van szükségünk. Amit igazán keresünk, az az emberi kapcsolódás – egy csendes jelenlét, egy gyengéd érintés. Ezek az apró gesztusok tartanak meg, amikor az élet terhe elviselhetetlennek tűnik.

Kérlek, ne próbálj meg megjavítani. Ne akard átvenni a fájdalmamat, és ne űzd el a sötétségemet. Csak legyél mellettem, miközben megküzdök a saját viharaimmal. Légy az a biztos pont, amelyhez nyúlhatok, miközben igyekszem rátalálni az utamra.

A fájdalmam az én terhem, a harcaim az én küzdelmeim. De a jelenléted arra emlékeztet, hogy nem vagyok egyedül ebben a végtelennek és olykor félelmetesnek tűnő világban.

Csendes, de annál erősebb üzenet ez: hogy szerethető vagyok, még akkor is, ha összetörtnek érzem magam.

Amikor eltévedek a sötétségben, itt leszel velem? Nem mint megmentő, hanem mint társ. Fogd a kezem, maradj velem, míg felkel a hajnal, és emlékeztess arra, hogy elég erős vagyok.

A csendes támogatásod a legnagyobb ajándék, amit adhatsz. Ez a szeretet segít, hogy újra rátaláljak önmagamra, még akkor is, ha pillanatokra elfelejteném, ki vagyok.

˝Ne feledd, amit szívből csinálsz, az élni kezd!˝

/Peter Noel/

"Adj időt magadnak, hogy elcsendesedj. Amikor nem teszel semmit csak figyelsz, és hallgatod a csendben kibomló rügyek munkáját, az eső előtti csendes megtorpanást. Hallgasd a benned lakozó bölcset és értsd meg a lényeget, a csodát.(...)

Adj időt magadnak, adj időt mindazoknak akiket szeretsz, akik fontosak neked."

(Czernay Hajnal)

A legszebb ajándék: egy mosoly. Egy ölelés. Vagy még az sem - csak egy gondolat: "Szeretlek".

(Müller Péter)

˝Másokban a szeretet melegét kelteni csak a bennünk lévő szeretet melege által lehet.˝

/Charles Haddon Spurgeon/

Aranyosi Ervin: A cél

Boldog az ember, akinek célja van.

A "szerencsétlen" meg toporog céltalan.

Helyét e földön sehogy sem lelé.

Tűzz hát ki mindig célt magad elé.

Sose félj attól: túl nagy, amire vágysz.

A hegycsúcs messze, de mikor nekivágsz,

minden lépéssel egyre közelebb ...

ha van egy célod, már van egy mágnesed.

Sarkaljon mindig ötlet, gondolat,

higgy önmagadban, sose hagyd el magad!

Amíg a célod szemed előtt lebeg,

legyőzni téged sehogyan sem lehet.

Aranyosi Ervin: ˝Valentin nap?!

Tudod, én mindennap éppen úgy szeretlek,

jó, hogy része lettem kedves életednek!

Nem kell Valentin nap, hogy megünnepeljük,

mert minden napunkban örömünket leljük.

Ami szép, s értékes, az mindennap fontos,

s meg kell ünnepelnünk, tiszta szívből, s pont most!

Mindennap adhatok apró ajándékot,

ami kifejez egy szerető szándékot.

Néhány kedves szóval, boldog öleléssel,

közös, szép élménnyel, mit szívedbe vésel,

szebbítem életed, s te is az enyémet.

Ettől lesz teljesebb, édesebb az élet.

Igen sivár a szív, mely egy napon szeret,

mikor csak ilyenkor jön tőle üzenet.

Nincs benne az érzés, csupán csak egy szikra,

de nem lobbant lángot, hullva a másikra.

Hiszem, a szerelem, ha él, mindig lángol,

nem csak fel-fellobban, és kihuny magától.

Mert mikor vele vagy, szíved kivirágzik,

és mikor nincs véled, folyton csak hiányzik.

A szerelmet nem kell egy nap ünnepelni,

hanem minden szép nap reá kéne lelni:

– Néhány kedves szóval, boldog öleléssel,

közös, szép élménnyel, mit szívedbe vésel!˝

Schvalm Rózsa: ˝Fogod a kezem

Fogod a kezem, ez oly jó nekem, Uram,

Veled járva biztos léptem, biztos utam.

Bármily sötét az éj, előttem jár a fény,

Nyomodba szegődtem, nem riaszthat a mély.

Oltalmam, váram vagy, jöhet bármily veszély,

Szívemben élsz, enyém az éltető remény.

Tombol bár a vihar, hullámzik a tenger,

Elhallgat szavadra, elsimulva csendben.

Fogod a kezem, ez oly jó nekem, Uram,

Veled járva biztos léptem, biztos utam.

Mindenek felett Úr vagy, erős, nagy Király,

Fenséged csodálom, szívem Téged imád.˝

˝A pozitív gondolkodás nem azt jelenti, hogy rózsaszínű szemüveget hordunk és úgy teszünk, mintha minden a legnagyobb rendben volna. A ‘positum’ latin szó jelentése: az, ami van. Pozitívnak lenni tehát azt jelenti, hogy elfogadjuk, ami van és aztán továbblépünk.˝

/Kurt Tepperwein/

Feinek György: Csak addig menj haza...

Csak addig menj haza, amíg haza várnak,

Amíg örülni tudsz a suttogó fáknak,

Amíg könnyes szemmel várnak haza téged,

Amíg nem kopognak üresen a léptek...

Csak addig menj haza, amíg haza mehetsz,

Amíg neked suttognak a hazai szelek.

Hajad felborzolják, ruhád alá kapnak,

Nem engednek tovább, vissza - vissza tartnak!

Két karod kitárva - ahogy a szél is neki fut a fáknak -

Vállára borulhatsz az édesanyádnak!

Elmondhatod neki a JÓT, de a rosszat el Ne MONDD!

Ne tetézd azzal nagy kazlát a gondnak!

S ha majd az a ház már nem vár haza téged,

Mikor üresen kopognak a léptek,

Amikor a nyárfa sem súgja, hogy várnak,

Akkor is majd vissza, haza visz a vágyad...

Amíg azt a kaput sarkig tárják érted,

Amíg nem kopognak üresen a léptek,

Csak addig menj haza, amíg haza várnak,

Míg vállára borulhatsz az édesanyádnak...

Pacsutáné Sagáth Ilona: MI AZ ÉLET?

Mi az élet, mondd, barátom, mondd,

Az élet öröm, bánat és gond.

Olykor nevetünk, aztán szomorkodunk,

S ha elszáll a felhő, már boldogok vagyunk.

Ha fáj a szívünk, s könnyeink hullanak,

Másokat nézünk, hogy milyen jó annak.

De fordul a kocka: mosoly az arcomon,

S talán a másikat kínozza fájdalom.

Örökké szaladunk, örökké futunk,

Sokszor elfelejtjük, hogy emberek vagyunk.

Hajszoljuk a kincset, keressük a szépet,

S közben elfelejtjük, hogy rövid az élet.

A kincs, a szépség nem tart örökké,

Az élet útjain válhat rögökké.

Egyszer elmúlik minden, ami szép,

De akkor a lábad már nehezebben lép.

Állj meg hát barátom, csak egy pillanatra,

Gondolj életedre, gondolj önmagadra.

Az élet az egyetlen, a legdrágább érték,

S nem tudjuk, milyen hosszúra mérték.

Hiszen az órák nagyon gyorsan múlnak,

Lassan az évek is egymáshoz simulnak.

És ahogy az ősz is eljön a nyár után,

Úgy érkezik majd el hozzánk a délután.

Estébe hajlik immár a délután,

Sokszor kapkodni kell a levegő után.

Akkor vesszük észre: elmúltak az évek.

Gondold meg, barátom, ennyi csak az élet.

IGAZNAK MARADNI ...

Nem sajnálni azt, hogy olyanoknak is adtál, kik később bebizonyították nem érdemelték meg. > ERŐ.

Látni a hazugságukat és hagyni, hogy hazudjanak. > TANÍTÁS.

Nem megmagyarázni a tévedőknek, bántóknak, hálátlanoknak, mennyire embertelenek. > TARTÁS.

Átlátni a játszmáikat és hagyni, hogy játszanak, miközben azt hiszik bolondot csinálhatnak belőled. > INTELLIGENCIA.

Hallgatni az indokaikat, miért nem képesek a szeretet szerint viselkedni, átlátni, hogy ez mennyire nyomorult. > HIT.

Magukra hagyni őket, ítélet nélkül mind ebben, látva a zuhanásukat, mert nem fogadják el a kinyújtott kezed. > BÁTORSÁG.

Nem sajnálni, hogy adtál annak is, ki elárult. > NEMESSÉG.

Igaznak maradni, és végignézni az összes mocskukat, amiről azt hiszik elrejthetik. > TISZTASÁG.

(Barna Berni)