Aki szereti a verseket, idézeteket csatlakozzon! (beszélgetés)

˝Adventben vízbe teszünk kökényágakat s azok kivirágoznak, s az ember örül neki, örül az élet titkának s a szépség kibontakozásának. Nemde ily ág legyen lelkünk, mely az adventi vágytól új életre virágzik ki s szeretetét s odaadását szépségében, a szív tisztaságában leheli Üdvözítője felé?!˝

/Prohászka Ottokár/

Wass Albert: ˝Magyar Miatyánk

Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben,

Tarts meg minket szeretetben,

Áldott Szemed ne vegyed le rólunk,

Akkor se, ha méltatlanul szólunk.

Tudjuk, sokszor panaszos az ajkunk,

Kereszt súlya nyomokat hagy rajtunk.

Bűneinket ne ródd fel, óh nékünk,

Rég fizetett érte, magyar népünk.

Szenteltessék meg a Te neved,

A bölcsőinktől a sírunkig Teveled

Igaz magyar hitben megmaradjunk,

Magyar voltunk mellett hitet valljunk,

Ne foghasson rajtunk, mi idegen,

Áruló közöttünk sohase legyen.

Hű gyermekként kövessünk Téged,

És örökké áldjuk Szent Nevedet.

Jöjjön el a Te országod,

Legyen velünk atyai jóságod,

Minden magyar szerte e világban,

Térdre hulljon hálaadó imában!

Add, hogy egymás kezét megtaláljuk,

Kopogtató testvért ki ne zárjuk.

Fülünk úgy figyeljen magyar szóra,

Mintha hozzánk Édesanyánk szólna.˝

Osváth Erzsébet: "Első hó

Ébredjetek gyerekek!

Csoda történt éjjel.

Megérkezett Télapó,

Csillagot szórt széjjel.

Fehér köntöst is hozott

a bokroknak, fáknak.

Nézzétek, hogy örülnek,

Most már nem is fáznak

Hideg szél fúj, hull a hó

hó-kabát a fákon.

A kis cinke didereg,

megbújik az ágon.

Őzike az erdőben

magas hóban baktat,

Megnézi az etetőt:

van-e benne abrak?

Milliónyi pelyhecske

lengedez a tájra-

Decemberben mindenki

a Télapót várja.

Csilingelnek a csengők

az erdei laknál.

Télapóka rakodik,

majd a bakra felszáll.

Erdők felett repíti

sok kis útitársa.

Hat kedves kis rénszarvast

fogott be a szánba.

Vígan szállnak fel vele

a csillagos égig.

Csillagok az útjukat

fényükkel kísérik.

Nagymedve és Fiastyúk,

s még ezernyi csillag

ragyog nekik, hogy lássák

a végét az útnak."

A megbocsátás az az illat, melyet az ibolya hint arra a cipősarokra, amely eltapossa őt.

Mark Twain

˝Fordítsd az arcodat a nap felé és minden árnyék mögéd kerül.˝

/Helen Keller/

˝Engem a természet izgalomba hoz, szépsége mindig elbűvöl, folyamatos intellektuális élményt nyújt. A természet olyan dolgok forrása, amelyekért érdemes élni.˝

/David Attenborough/

Tóth Árpád: Érzelmek nélkül?

Ne akarj élni érzelmeid nélkül

Olyan mintha sírnál könnyeid nélkül

Néha a könnyek ugyan könnyítik az életet

De olykor jobban sír az, ki kifelé nevet

Engedd, hogy az érzések szabadon szálljanak

Hagyd, hogy a vágyaid valóra váljanak

Ne építsél várat, ne vonulj toronyba

Ne fagyaszd a szíved jéghideg burokba

Engedd, hogy szeressenek nincs annál jobb dolog

Mikor a szíved valakiért hevesebben dobog

Ne feledd a múltat, csak tanuljál belőle

Emeld fel fejedet s tekintsél előre

Keresd a szerelmet, ne harcolj ellene

Ez a miből mindenkinek nagyon sok kellene

Ha csalódsz se csüggedj hallgass a szívedre

S tedd a bánatot mindörökre hidegre

A szemeddel látsz a szíveddel érzel

Ha valakit megszeretsz fogd meg két kézzel

Ne hagyd, hogy elmenjen, mert megfogod bánni

Mert olyat, mint ő már keveset találni.

A fájdalom megváltoztatja az embereket. Elhasznàlja őket. Kioltja őket.

Amikor valaki szenvedésen megy keresztül, a tekintete üressé válik.

Az elméje tele van gondolatokkal és a szíve fáradt.

A fájdalmakkal küzdő embernek nincs szüksége semmire, csak arra, hogy megtalálja önmagát.

Hogy visszaszerezze a nyugalmát, elveszve a meggyőződés mögött, hogy nem elég ahhoz, hogy ezt is legyőzze.

Nem szabad egyedül hagyni, hanem támogatni kell, hogy megtalálja az utat...

R. Sangvini

˝Ne törődj a téged ért támadásokkal, és ne is válaszolj rájuk; egy idő után maguktól abbamaradnak.˝

/Moldova György/

Orgoványi Anikó: ˝Őszi színek

Ősz apóka előveszi

festővásznát, ecsetét,

színesíti a lombokat,

ebben leli a kedvét.

Minden zöld volt még a nyáron,

most tobzódik ezer szín,

sárga, narancs, barna, bordó,

bíborvörös, élénk pír.

Arany a dió levele,

halványsárga a kőris,

izzik már a galagonya,

lángol a vadszőlő is.

Ősz apóka elégedett,

elkészült a színes kép,

így pompázik, míg szél úrfi,

mindent szépen le nem tép.˝

˝Ha egy könnycsepp gördül végig az arcunkon,

Az azért van, mert szeretünk és hiányzol nagyon.

Bennünk él egy arc, egy végtelen szeretet,

Amit tőlünk senki soha el nem vehet.

Téged elfelejteni soha nem lehet,

Csak muszáj az életet élni nélküled.

Nem halljuk a hangod, nem látjuk az arcod,

Hiába szólítunk, Te már nem hallod.

Virágot viszünk egy néma sírra,

De ezzel téged nem hozhatunk vissza.

Tudjuk hogy nem jössz, de olyan jó várni,

Hazudni kell a szívnek, hogy ne tudjon fájni.˝

Harcos Katalin: ˝Gyertyát gyújtok

Bársonypuhán átölel az este.

Sírkertekben ezernyi gyertya ég

lángujjaival az égre festve

kedves halottak kósza emlékét.

Parányi lángjuk tánca elvakít,

árnyékok írnak titkokat közénk,

s édes-bús emlékhálót felszakít

a bánatpók, majd újat fon körénk...

Dús virágillat tölti be tüdőm,

az emlékezés szent virágai...

borús álmainkat messze űzőn

tündökölnek színpompás szirmai.

Egy-egy gyertyát gyújtok mindenkiért,

akiket a sors már távolra vitt,

de apám sírhantján leteszem még,

nézd, kedvenc hófehér virágait.

Titkon szívemre csendes béke száll,

amint sírjánál lehajtom fejem.

Nem ragadta el végleg a halál,

hisz bennem él, míg ráemlékezem.˝

Dsida Jenő: ˝Én hívlak élni

Hallgasd meg mit suttog az élet,

élni hív újra meg újra téged.

Ne nézz vissza a sáros útra,

legyen előtted minden tiszta.

Emeld fel fejed, lásd meg a szépet

szemed kékjében égjen a fényed..

Lásd meg végre, hogy szeretnek

még akkor is, ha nevetnek,

hisz mosolyt te csalsz arcukra,

ismerj bennük magadra!

Soha ne bánd, ha fáj,

hisz erőre így találsz.

S mi most bánatot okoz

később nem lesz rá gondod.

Hidd el jól tudom, hogy fáj,

de hinnünk mindig muszáj.

Fogd a kezem, ha úgy érzed,

hogy szívedből kihull az élet.

Ne keresd már, hogy hol tévedtél,

ne sírj azon, mit meg nem tettél.

Gyere velem, én hívlak élni

vérző szívvel is remélni.˝

Ó.J.: ˝Boldogasszony Anyánk

Boldogasszony Anyánk, könnyes a szemed,

Mert szenvedni látod szeretett nemzeted.

Ne sírj Anyánk, ne hullasd a könnyed,

A Te népedre nem csak bajok jönnek!

Összefog a magyar a Te szent kedvedért,

Hogy ne hullasd a könnyed árva népedért.

Boldogasszony Anyánk örvendjen a szíved,

Szkíta-magyar véred, míg él, a Te híved!

Magyar testvéreim, emeljük fel hangunk,

Éledjen lelkünkben Isten-adta rangunk!

Ne engedjük, hogy mérgezzenek minket!

Boldogasszony Anyánk óvja lépteinket!˝

Madách Imre: ˝Az aradi sírra

Nem néztetek erőst, hogy szolgáljátok,

Ki fényesen majd jutalmazni tud,

Akit szolgáltatok egy árva hon volt,

Im sírotokra emlékkő se jut.˝

Varró Dániel: ˝Október

Fogynak a nappalok, nyúlnak az esték,

teli pöndörödő levelekkel a fák,

mintha kispriccelt volna a festék,

oly sokszínű lett ez az őszi világ.

És mintha a bőrön ecset kaparászna,

arcunk kipirul, belekékül a szánk,

egy piktor az ősz, és nincs neki vászna,

szineket ken ezért maszatolva miránk.˝

˝Az otthon: az a hely, ahol melegséget és szeretetet kap az ember, ahol azok az emberek élnek, akiket szeret.˝

/Virginia Cleo Andrews/

Aranyosi Ervin: ˝Szeptember

Megöregszik a természet,

ráncos lesz a sok levél,

fű, fa, virág belefárad,

sóhajtozva fúj a szél.

Próbál mégis teremteni,

látványosat, színeset,

megpróbál vidámmá tenni

búslakodó szíveket.

Erdő mélyén vánkost készít,

mit levéllel letakar,

jövő magját rejtegeti

földre hullott, rőt avar.

Gyümölcseit kínálgatja,

tegyétek el télire,

az elálló eleséget,

állítsátok élire.

Teljen meg most élelemmel,

raktár, odú, és vacok,

jól jön majd, ha nem találnak

élelmet az állatok.

És az ember, most vigadjon,

szüreteljen lelkesen,

dallal teljen meg az élet,

borral hordó, rendesen.

Itt van az ősz, újra eljött,

szeptemberrel született,

préseljünk hát jó szőlőlét,

s élvezzük az életet!˝

Ismeretlen szerző

Minden szem másképp sír,

minden kéz máshogy ír,

minden levél lehullik,

egyszer minden elmúlik.

Minden szív máshogy fáj,

máshogy szól minden száj,

minden élet mást remél,

minden lélek mástól fél.

Minden hegy másképp áll,

minden madár másképp száll,

minden perc eltűnik,

egyszer, minden megszűnik.

Szuhanics Albert: ˝Boldogasszony országában

Eme ünnep fundamentum

államiságunk terén,

magyar hazánk ősi otthon,

s a lakói ő, te, én...

Helyünk biztos e nagy házban,

Európa közepén,

Szent Istváné eme érdem,

a döntése kőkemény.

Él a remény, hogy örökkön

Magyarország otthonunk,

kelet-nyugat jó szomszédunk,

s jobb világot akarunk!

Az új kenyér ünnepe hív

feldíszített asztalon,

éveinknek minden napján

terítenénk gazdagon!

Legyen béke és megértés,

összefogás, hit, remény,

becsülete a munkának,

s nemes erkölcs, bölcs erény!

Majd akkor nem szűkölködünk,

megáld a mi Istenünk,

Boldogasszony országában

boldogságra lelhetünk...˝

"Más a szeretet, és más az elvárás. Aki szeret, az mindig melletted marad. Aki elvár, az továbblép ha úgy látja, hogy az elvárásai nem teljesülnek.

(Léria Dipán)

"Van egy ősi indiai megállapítás, amely szerint nem mindenki válik bölccsé, aki szenved, csak az, aki gondolkodik, mialatt szenved."

Szepes Mária

Benedek Elek: REGGELI DAL

Felébredt a nap, kapuját kitárta,

Nótával köszönti a dalos madárka.

Ébredez az erdő, már a rét sem alszik,

Madár dalolása messzire elhallszik.

Harmat rezeg az ágon, fénye meg-megcsillan,

Rásüt a napsugár s egyszerre elillan.

Ragyog az áldott nap, a szellő se lebben.

S dalol a kis madár mindig ékesebben.

Fölkelt a méh is, döngicsél a réten,

Zümmög a bogárka, röppenésre készen,

Szárnyát száritgatja meleg napsugárban,

Megfürödvén előbb harmatos virágban.

Dalolj madár, dalolj, örvendezz a nyárnak,

Dalolj, amig a szép napok le nem járnak.

Majd jön az őszi szél, elhervad a virág...

Dalold, amig lehet! ó, de szép a világ!

Aranyosi Ervin: ˝Szívembe véstem a neved!

Amíg fogom a két kezed,

amíg a szép szíved vezet,

addig az élet nyitva áll,

s a világ összes titka vár!

Amíg a szemed rám ragyog,

addig én jobb ember vagyok,

hiszem, egy szebb tükröt mutatsz,

s mindig a lelkemhez jut az.

Akarom én , hogy jobb legyek,

hogy érted mindig jót tegyek,

és olykor mégis bántalak,

pedig szívembe zártalak.

Igyekszem jobbá válni hát,

élni a lét szebb oldalát,

megadni mindent, mit lehet,

mutatni, hogy szívem szeret!

Igyekszem, s néha mégsem megy,

ok nélkül mást adok neked,

mint mire vágysz, amire vársz,

és bennem még sem azt találsz.

Tanulnom kell, hogy jobb legyek,

hogy érted mindig jót tegyek,

hogy véletlen se bántsalak,

ne legyenek bántó szavak!

Mert jó okkal kísérlek én,

te rólad szól az én zeném,

tetőled színes a világ,

szüksége van lelkemnek rád!

Akarom én , hogy jobb legyek,

hogy érted mindig jót tegyek!

Tanulnom kell, s még nem tudok,

de szép szívedhez eljutok!

Bennem a szándék megvan rég,

s a szeretetnek lángja ég,

miattad kel minden napom,

hogy bánatos légy, nem hagyom!

Megsimogatom szívedet,

jobb, mikor arcom rád nevet,

jobb mikor szép szíved szeret,

s történhet bármi, itt vagyok,

szívembe véstem a neved!˝

Van ölelés ami csak egy pillanatig tart, de az emléke egész életünkben él.

Léria Dipán

Ahol becsúszik a véletlen, ott nem lehet visszatáncolni.

Gayle Forman

“Soha ne légy szomorú, ha a valóság túl rideg,

s ne keseredj el, ha nem találod helyed.

A valós élet olyan, mint a csörgedező patak,

előfordul néha, hogy nehezebben halad.

Ha nem találod céljaid, ne gyötörd magad,

idővel majd alakul, mi e percben csak gondolat.

Kérdezhetnéd, miért élünk, de senki nincs, ki választ ad,

minden napunk küzdelem, mely mindhalálig megmarad.

Ha csalódott vagy, s úgy érzed, hogy minden hullám összecsap,

gondolj bele, mennyi ember vállalná sorsodat.

Mindig csak a jóra figyelj, s hibáidat elfeledd,

ha önmagadat elfogadod, könnyebb lesz az életed.

Ha nem látod a fényt, a Napot, nyisd ki jobban a szemed,

gondjaid közt tartogat még csodákat az életed.

Mindig csak a mának élj, s az örök szabályt ne feledd:

A holnap mindig tiszta, mivel nem szennyezi semmi tett.”

Ernest Hemingway