Keressük meg együtt a legszebb verseket (beszélgetés)

Aranyosi Ervin - Elmúlik az Óév

Az Óév már menni készül,

pár élménnyel kiegészül,

aztán veszi a kalapját,

s áttáncolja végső napját.

Tavaly Őt is nagyon vártuk,

szívünk-lelkünket kitártuk,

reménykedtünk, hittünk benne,

bárcsak csodás évünk lenne…

Az év elmúlt, hagyjuk hátra,

öregebb már, aki várta,

de a remény éljen bennünk,

előre kell lépnünk, mennünk!

Engedjük el, hát hadd menjen,

itt a vége, vígan teljen!

Adja át a helyét másnak,

végre jobbat, szebbet lássak!

Jöjjön új év, teljen szebben,

szeretettel a szívekben!

Hozzon sikert, gazdagságot,

formálja át a világot.

Hozzon kedvet, egészséget,

jó szívekbe melegséget,

teljesítsen minden álmot!

Boldog Új Évet Kívánok!

Lipták Mariann - Nincs időm

.

Nincs idő haragra és gyűlöletre,

Álnok vagy gonosz emberekre.

Szeretni jöttünk, nem haragudni másra,

Ölelni jöttünk és mosolyogni a nagyvilágra.

.

Nincs idő ítélkezni, bánatot okozni,

Viszályt kelteni, vagy éppen azt fokozni.

Van viszont idő békességben élni,

Szeretteinkre hittel áldást kérni.

.

Érzőn meghallgatni vigasztalást nyújtva,

S ha nekünk fáj, valaki majd ugyanezt

nyújtja.

A bánat ellenére így tudunk felállni,

Erős, kedves szívvel kevésbé fog fájni.

.

Annyi embert lehet az életben szeretni,

Az együtt töltött perceket tartalmassá

tenni.

Nem érdemes bánkódni sokáig gondokon,

Úgyis el fog múlni, én ezt így gondolom.

.

Másképp épül fel mindannyiunk lelke,

Más utat mutat lelkünk tiszta csendje.

Elfogadom, ha ezt másként érzed,

Mert nincs időm, hogy meggyőzzelek

téged.

Kristina Calu - Hiszed-e?

Hiszed-e, hogy szeretni jöttünk a Földre

Arra kódolva, hogy jók leszünk örökre

Nem bántjuk egymást, nem gyűlölködünk

Nem értem miért ölték ezt ki belőlünk

Hiszed-e, hogy attól még nem vagy igaz ember

Mert a Bibliából idézgetsz nagy lendülettel

Tettei teszik az embert azzá, aki

A jó cselekedetektől leszel csak Valaki

Hiszed-e, hogy az angyalok köztünk járnak

S, ha szépen élsz, kívánhatsz tőlük hármat

Tán nem pont úgy kapod majd meg, ahogy kérted

Rá fogsz jönni, a változás nem miattuk volt, csakis érted

Hiszed-e, hogy ha mosolyogsz, jobb kedved lesz tőle

Másokra is átragaszthatsz egy pirinyót belőle

A mosolyt, ölelést még mindig ingyen adják

Adj belőle te is, főként azoknak, kik ritkán kapják.

Dóró Sándor : Csak legyen....

Csak legyen a zsákban egy darab kenyér,

csak simítson naponta egy puha tenyér,

csak legyen hova lehajtanom a fejem,

csak legyen egy szív, ahova a lelkem teszem.

Nem vágyom már annyira nagyon másra,

luxusautóra, fényűzésre, csillogó palotára.

Nem vágyom másra, csak hagyjatok élni,

ne vegyétek el az álmom,

hagyjatok remélni.

Csak legyen végre megértés veletek,

csak lássam ragyogni újra a szemetek.

Csak legyen körülöttem sok boldog ember,

csak ennyit szeretnék,

nekem más már nem kell.

Zelk Zoltán: Téli falevél

Itt lengek, ringok még a fán.

Olykor még nap is süt reám.

Ha szél fúj, meg-megremegek

s testvéreim, a levelek

búsan repülnek már tova

és vissza nem térnek soha.

Már itt a tél, már itt a köd

s tán hó szitál a hegy fölött,

de: még az ágon lengek én,

magányosan, mint a remény…

Öltöztesd szívedet karácsonyi díszbe!

Aranyosi Ervin

Öltöztesd szívedet

karácsonyi díszbe,

csak a jó szándékot

engedd be a szívbe,

mert amíg kedvesség,

szeretet vezérel,

hidd el, szomorúság,

bánat úgysem ér el.

Ezt a szeretetet tedd

be egy csomagba,

s boldog lesz, ki ilyen

ajándékot kap ma!

Arcodra tégy mosolyt,

fénylőt és kedveset,

örömet okozni,

meglásd, így is lehet!

Gyújts reményt szívekbe,

néhány kedves szóval,

s meglátod nyomában

kevesebb a sóhaj!

Nyújts segítő kezet,

éhesnek kenyeret,

karácsony ünnepe

legyen a szeretet.

Bár múlik az ünnep,

a szeretet maradjon,

együtt érző szíved,

azután is adjon!

Légy te is megváltó,

ki világot gyógyít,

éld meg a karácsonyt,

éld meg a valódit!

Dsida Jenő: Itt van a szép karácsony 🎄🎀🎄

Itt van a szép, víg karácsony,

Élünk dión, friss kalácson:

mennyi fínom csemege!

Kicsi szíved remeg-e?

Karácsonyfa minden ága

csillog-villog: csupa drága,

szép mennyei üzenet:

Kis Jézuska született.

Jó gyermekek mind örülnek,

kályha mellett körben ülnek,

aranymese, áhitat

minden szívet átitat.

Pásztorjátszók be-bejönnek

és kántálva ráköszönnek

a családra. Fura nép,

de énekük csudaszép.

Tiszta öröm tüze átég

a szemeken, a harangjáték

szól, éjféli üzenet:

Kis Jézuska született!

1929

Mikor már....

Mikor már hosszabb az út mögötted

Mint ami még előtted áll

S legféltettebb vagyonod sok emlék,

Mit szíved örökre magába zár

Mikor egykor nyughatatlan tested

Lecsendesült, s egyre fárad

Ne hagyd, hogy társadként

Bármikor melléd szegődjön a bánat

A kornak mindig megvan a maga szépsége

A földön minden embernek van értéke

A legnagyobb csoda a szeretet, mit adtál

Légy büszke az útra, mit már magad mögött hagytál.

Sun Belle

"Olyan jó néha angyalt lesni

s angyalt lesve a csillagok közt

Isten szekerét megkeresni.

Ünneplőben elébe menni,

mesék tavában megfürödni

s mesék tavában mélyen,

mélyen ezt a világot elfeledni."

(Wass Albert)

Kun Magdolna: Könnybe rejtve

Megsiratom múltam,

s mind-mind azokat,

kiknek csillagok mutatják a végtelen utat,

s kik fentről vigyáznak, és fentről szeretnek,

tudatván, az érzés sosem halhat meg.

Mert bármily messze jár is szeretteink lépte,

nem emelhet gátat az érzések elébe,

hisz az érzés nem más, mint lelkünk ékszere,

mely ideát is, odaát is könnybe van rejtve.

Ülj ide mellém, fogd meg a kezem,

Hagyd, hogy behunyva maradjon szemem.

Nem kérdezek, és most te se beszélj,

Hallgasd, ahogy a csend nekünk mesél.

A hétköznapok kínjai után,

Legyen szép ünnep ez a délután.

Nem kell ígéret, nagy fogadkozás,

Csak ez a csendes, néma kézfogás.

Úgy menj el majd, hogy észre ne vegyem,

Milyen gyorsan múlt az én ünnepem.

Valóság volt? Lehet, álom csupán,

Hogy a miénk volt egy egész délután.

-Jókai Mór - Csak egy délután

Valakik hiányozni fognak

Valakik hiányozni fognak,

kik ránk már nem mosolyognak.

Egyik szemünk sír, a másik nevet.

Így várjuk, a meghitt ünnepet.

Gyertyát gyújtunk, a hideg téli estében.

Vacsorázunk, a karácsonyi fényben.

Arcunkról lassan eltűnik minden könnycsepp.

S örülünk, minden ölelésnek.

Bár valakik hiányozni fognak.

Asztalnál, velünk már nem falatoznak.

Fentről néznek már reánk.

Értük is ég, majd a gyertyaláng.

Karácsonykor sok lélekangyal a földre száll.

Mindegyik megkeresi elhagyott otthonát.

Melegséggel töltik be a szobát.

Csendes éjben, sok lélek egymásra talál.

Valakik hiányozni fognak.

Emlékük szívünkig hatolnak.

Üvegdíszben csillan a könnycsepp.

Ők velünk, már nem ünnepelnek.

(Jolie Taylor)

Köves Miklós -Horváth Attila: Ajándék

Tél volt, hó esett és jöttek az ünnepek

Gondolkodtam, mit is adhatnék neked.

Amit csak én adhatok, amiről te is tudod,

hogy igazán én vagyok.

Minden gazdagságom hangok és szavak,

Néhány általuk kimondott gondolat.

Egyet elmondtam neked, hogyha igaznak hiszed,

Mondd el mindenkinek!

Kívánj a szónak nyílt utat,

És a dalnak tiszta hangokat,

Kívánd, hogy mindig úgy szeresselek,

Ahogy szeretnéd, hogy szeressenek.

Csak arról énekelek, amit igaznak hiszek,

S csak akkor szól neked, ha te is úgy hiszed,

Hisz te is úgy élsz, ahogy én,

Te is azt álmodod, amit én,

Legalábbis úgy szeretném.

Nézem, ahogy az est leszáll az ablakom előtt,

Ezüstbe és fehérbe öltözik a Föld.

Álmaink és bűneink, jó és rossz tetteink

Ma hó takarja.

A világ bármely részén élsz és bárki vagy,

Szeretném, hogy légy ma este egy kicsit boldogabb,

Kívánj igazi ünnepet, kívánj igazabb életet,

Ahogyan én neked.

Kívánj a szónak nyílt utat,

És a dalnak tiszta hangokat,

Kívánd, hogy mindig úgy szeresselek,

Ahogy szeretnéd hogy szeressenek!

Kívánd, hogy mindaz, amit ma éjjel gondoltál,

Ugyanúgy igaz legyen holnap s holnapután,

Kívánj igazi ünnepet, kívánj igazabb életet,

Békés karácsonyt mindenkinek!

Elmondanék neked

Egy csodás, szép mesét,

Hogyha gondod támad

Ez adjon új reményt.

A gyermekkori álmok

Itt újra élednek,

Ezer színnel festik ki

Az egész életed.

Ezért bízz a szépben,

Az igaz mesékben.

Szárnyalhatsz az égben,

Vagy táncolsz a vízben.

És mint lámpák fénye

A sötét estéken,

Elűzik a szörnyet

A gyermek szívében.

Ha már minden veszve,

Még megmarad a hit.

Álmaiddal szíved

A jövőbe tekint.

Ne felejtsd el soha

A mesék bölcs szavát:

Mert a jó elnyeri

Mindig a jutalmát!

(Ismeretlen)

Ha a Szeretet lehetnék…

Leülnék csendben a sarokba. Észrevétlenül. Nem kell, hogy láss, nem kell, hogy szólj hozzám. Csak érezz. Érezd a jót, amit vágyom adni Neked. Érezd, hogy szebb a nap, hogy boldogabb az élet. Érezd azt, hogy ott vagyok, Veled vagyok, vigyázok Rád, számíthatsz rám. És átölellek. Nem zavarnálak, csak vigyáználak, óvnálak. Ha a Szeretet lehetnék… leülnék csendesen a sarokba.

Szíved sarkába.

Csitáry-Hock Tamás

Aranyosi Ervin: Szeretetről szóljon!

Tudod, az én ajándékom nem kapható boltban.

Kicsi szívem szeretetét összecsomagoltam.

Karácsonyig őrizgetem szívem közepében,

ám addig is csöpögtetem, osztogatom szépen.

Anyukámhoz, Apukámhoz szép szavakkal szólok,

felvidítom a kedvüket, ha szívből mosolygok.

Látom ám, hogy jobb a kedvük, visszamosolyognak,

s nem kerítnek nagy feneket sok apró dolognak.

Testvéreim jókedvűek, a kedvükben járok,

s szeretetet kapnak tőlem idén a barátok.

A világ is megtisztulna, ha kedvesek lennénk,

ha nem vásárolt holmikat, ajándékot vennénk.

A legfontosabb ajándékunk, a figyelmünk lenne,

az időnket, a szívünket od’adhatnánk benne.

Nem kellene sorban állni, s kacatokat venni,

mert a szívünk képes csodás dolgokat teremni.

Mit szólnál egy öleléshez, egy beszélgetéshez?

Ha mindenki elmondhatná mit gondol, mit érez?

Közös ének, közös játék, de csodás is lenne,

apró öröm, nagy boldogság csilloghatna benne.

Év közben a szükségeset úgyis meg kell venni,

csak egy dolgot felejtünk el, őszintén szeretni.

Öltözködjön a szív fénybe szerte a világon,

szóljon végre szeretetről idén a karácsony!

Adventi időszak

Posztós Lenke

Adventi csendben ballagunk,

-csillagúton haladunk.

Áhitatot rebeg szánk,

szivünk ég, mint gyertyaláng.

Bűneink sötétjét világitja lángja,

de, Jézus születése, örömünkre váltja!

Lázban a föld, hódol a csönd;

Isteni gyermeket köszönt!

A szivekben cseng a vallomás;

a Földre jött a Messiás!

Kétezer év telt el, de várjuk minden évben,

hogy szülessen meg újra az emberek szivében!

Eljöveteléről, háromszor beszélünk;

a jelenből a múltba s a jövőbe tekintünk!

Felgyúlt az adventi gyertya már;

-Jézus az ajtó előtt áll!

Kopogtat! - jól figyelj, engedd be,

hisz érted jött a mennyből le!

Békét, fényt hoz, termést fügefán,

hogyha betér a szived ajtaján.

Bűnbánat mécsese gyúl,

-szivedbe költözik az Úr!

Ujjong a szivünk, dalol a szánk,

az adventi koszorún lobog a gyertyaláng.

Kerülünk haragot, feledünk bánatot,

Szerető Urunk tanit alázatot.

Mert alázat nélkül nem lehet szeretni,

kinzó kiáltását a könnycseppnek érteni.

Eltelnek éveink, földi útunk lejár,

s ha Jézussal jársz, az út végén vár!

Zengjünk hallelúját, dicsőitse szánk!

Jézus megigérte, hogy visszajön hozzánk!

Az ég s a föld elmúlik, és Ő visszajön,

Itéletet tart majd holtakon s élőkön!

Nyitsuk meg szivünket, imádkozzunk csendben,

s higgyük, hogy mindenkor velünk van az Isten!

Ő tölti meg széppel és jóval a lelkeket;

-igy várjuk hát szeretetben a karácsony ünnepet!

Szabó Lőrinc - Esik a hó

Szárnya van, de nem madár,

repülőgép, amin jár,

szél röpíti, az a gépe,

így ül a ház tetejére.

Ház tetején sok a drót,

megnézi a rádiót,

belebúj a telefonba,

lisztet rendel a malomban.

Lisztjét szórja égre-földre,

fehér lesz a világ tőle,

lisztet prüszköl hegyre-völgyre,

fehér már a város tőle:

fehér már az utca,

fehér már a muszka,

pepita a néger,

nincs Fekete Péter,

sehol,

de sehol

nincs más

fekete,

csak a Bodri

kutyának

az orra

hegye -

és reggel az utca, a muszka, a néger,

a taxi, a Maxi, a Bodri, a Péter

és ráadásul a rádió

mind azt kiabálja, hogy esik a hó!

Juhász Gyula

A Várta

Fölégettem az összes hidakat,

egyedül állok örök ég alatt.

Nem kell a kincs és nincs már szerelem,

csak a magány és szegénység van velem.

Nem lázadok már és nem álmodom

és nem sírok a földi romokon.

Meghaltam sokszor és nem élek én,

de mindeneknek bánata enyém.

Jövő minden reményét ringatom,

mint a vihart és fészket a falomb.

Így állok örök békességbe már

s az Istent várom, aki földre száll.

Szívemre telepszik a téli est,

Pattog a tűz, a tánca álmot fest,

Régi telek emléke sejlik,

A lelkemet lágyan átölelik,

El nem sírt bánatok,

Elszállt gondolatok,

Ki nem mondott szavak,

Körém húzott falak,

Boldog percek, napok,

Szerelmes mondatok,

Megvalósult álmok,

Összebújós táncok,

Sok kis kedves emlék,

Régi, téli esték...

Ropog a tűz, táncot fest a falra,

Régi, téli esték... emlékszem egy dalra...

És csendben dúdolom,

És csendben álmodom...

Pál Mária - Téli esten

Polonkai Joli: Advent

Amikor fellángol a lila és rózsaszínű gyertyák fénye.

Hit, remény, öröm és szeretet költözik az emberek szívébe.

Oly nagy szükségük van most a reményre, jó szóra.

Adventi gyertyák fényében várnak a Mindenhatóra.

Elmondanak együtt egy régi, szép imádságot.

Mit az édesanyjuk még gyermekkorukban tanított.

Megfogják egymás kezét és hálát adnak az égnek.

Együtt van a család, így már semmitől sem félnek.

Felidézik rég múlt karácsonyok áldott hangulatát.

Az Éjféli Miséket, a mákos és diós kalács illatát.

Gondolnak azokra is, kik immár az Angyalok közt élnek.

Szívünkből sosem hunynak ki a karácsonyi fények.

Nyíregyháza, 2022. november 27

Juhász Gyula: Karácsony felé

Szép Tündérország támad föl szívemben

Ilyenkor decemberben.

A szeretetnek csillagára nézek,

Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet,

Ilyenkor decemberben.

…Bizalmas szívvel járom a világot,

S amit az élet vágott,

Beheggesztem a sebet a szívemben,

És hiszek újra égi szeretetben,

Ilyenkor decemberben.

…És valahol csak kétkedő beszédet

Hallok, szomorún nézek,

A kis Jézuska itt van a közelben,

Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen,

S ne csak így decemberben.

Márai Sándor: December

"Ez a hónap az ünnep. Mintha mindig harangoznának, nagyon messze, a köd és a hó fátylai mögött.

Gyermekkorunkban e hónap első napján árkus papírra, kék és zöld ceruzával karácsonyfát rajzoltunk, karácsonyfát, harmincegy ággal. Minden reggel dobogó szívvel megjelöltük, mintegy letörtük e jelképes fa egyik ágát. Így közeledtünk az ünnep felé. E módszerrel sikerült a várakozás izgalmát csaknem elviselhetetlenné fokozni.

Most, hogy az ünnep közeledik, meglepetéssel észlelem, mintha még mindig várnék valamire. Annyi karácsony múlt el, egészen sötétek, s aztán mások, csillogók, melegek és szagosak, annyi ünnep, s még mindig itt állok, a férfikor delén, őszülő fejjel, tele kötelezettséggel és ígérettel, melyeket az Angyal sem tudna már beváltani: s még mindig várok valamire."

Weöres Sándor: Suttog a fenyves

Suttog a fenyves, zöld erdő,

Télapó is már eljő.

Csendül a fürge száncsengő,

Véget ér az esztendő.

Tél szele hóval, faggyal jő,

Elkel most a nagykendő.

Libben a tarka nagykendő ,

Húzza-rázza hűs szellő.

Suttog a fenyves, zöld erdő,

Rászitál a hófelhő.

Végire jár az esztendő,

Cseng a fürge száncsengő.

Kányádi Sándor

Tudod...

Tudod...

soha nem bántam meg,

hogy megszerettelek,

pedig felbolygatta ez a szeretet

az egész életem,

Tudod,

soha nem csalódtam benned,

pedig sokszor nem értettem

a cselekedetedet,

sokszor féltettelek,

leginkább magadtól féltettelek,

Tudod,

lassan fogynak körülöttem a dolgok,

a dolgaim,

vagy messzire kerülnek tőlem,

vagy csak én távolodok,

ahogy szakadoznak a szálak,

az érzés egyre jobban magához láncol,

Tudod,

mikor megkönnyezek valamit,

ami szép volt,

megvigasztal a gondolat,

hogy lakozik bennem egy csoda,

ami nem hagy el,

amit nem vehet el tőlem

sem az irigység

sem a rosszindulat,

Tudod,

ebből az érzésből táplálkozom,

miatta össze sem csuklom,

ha elesek is, érte felállok,

ha sírok is elmosolyodok,

talán,

ha végleg elalszom,

érte akkor is felébredek.

Éj-mélyből fölzengő

- csing-ling-ling - száncsengő.

Száncsengő - csing-ling-ling -

tél csendjén halkan ring.

Földobban két nagy ló

- kop-kop-kop - nyolc patkó.

Nyolc patkó - kop-kop-kop -

csönd-zsákból hangot lop.

Szétmálló hangerdő

- csing-ling-ling - száncsengő.

Száncsengő - csing-ling-ling -

tél öblén távol ring.

Weöres Sándor: Száncsengő

Gazdag Erzsi - Hull a hó

Hull a hó, hull a hó,

mesebeli álom,

Télapó zúzmarát

fújdogál az ágon.

.

A kis nyúl didereg,

megbújik a földön:

„Nem baj, ha hull a hó,

csak vadász ne jöjjön!"

.

Parányi ökörszem

kuporog az ágon,

Vidáman csipogja:

„Süt még nap a nyáron!"

Veress Andrea Hajnalka - A négy gyertya meséje

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer négy gyertya.

Annyira nagy volt körülöttük a csend, hogy tisztán lehetett hallani amint beszélgetnek.

Azt mondta az első:

Én vagyok a BÉKE. De az emberek nem képesek életben tartani. Azt hiszem el fogok aludni.

Néhány pillanat múlva már csak egy füstölgő kanóc emlékeztetett a hajdanán fényesen tündöklő lángra.

Azt mondta a második:

- Én vagyok a HIT. Sajnos az emberek fölöslegesnek tartanak, nincs értelme tovább égnem...

A következő pillanatban egy enyhe fuvallat kioltotta a lángot.

Szomorúan így szólt a harmadik gyertya:

- Én a SZERETET vagyok! Nincs már erőm tovább égni. Az emberek nem törődnek velem, semmibe veszik, hogy milyen nagy szükségük van rám...

Ezzel ki is aludt.

Hirtelen belépett egy gyerek, és mikor meglátta a három kialudt gyertyát, felkiáltott:

- De hiszen nektek égnetek kéne MINDÖRÖKKÉ!!!

Elkeseredésében sírva fakadt.

Ekkor megszólalt a negyedik gyertya:

- Ne félj, amíg nekem van lángom, meg tudjuk gyújtani a többi gyertyát.

Én vagyok a REMÉNY!!!

A gyermek szeme felragyogott! Megragadta a még égő gyertyát és lángjával ÉLETRE keltette vele a többit.

Fagyöngyök Reményik Sándor

Ha könny a gyöngy:

A fagyöngyök az erdő könnyei,

Parányi könnyek, mozdulatlanok,

Fák sudarára fagyott sóhajok,

Az erdő gyöngybefagyott bánata,

Élősködők, mint minden bánat,

Amely az élet üterére támad

És lassan, észrevétlen

Felszürcsöli vérét a büszke fáknak.