Túl korán találkoztunk (beszélgetés)

Korán,ő még ott tart ,hogy kapaszkodó kell neki.

Lehet bármi,,de ne nagyon alapozz rá.

Főleg nehogy a lelki szemetes légy.

Kb. ugyanezt akartam írni, tipikus, hogy kell neki valaki akivel túlteszi magát, aztán hoppá beleszeret valaki másba, és vele már hirtelen készen áll a kapcsolatra.

Az sem hangzik jól, hogy nem akar pszichológushoz menni, mikor nyilvánvalóan szüksége lenne rá és biztosan segítene. Ez nekem csak üres dumának hangzik, simán csak nem akar a válás után egyből lehorgonyozni, vagy nem FI-val.

Szerintem is csak kihasznál ez a pasi. Egy mankó vagy neki addig is, ettől jóban biztonságban érzi magát, aztán nehogy az legyen hogy hirtelen meg ja jött más akibe azonnal belehabatodott és ő nem is gondolta hog lehet ilyen de nem teher róla és stb duma. Bocsi nem lelombozni akarlak vele, de sajnos hallottunk már ilyet. Ahogy olvastam rögtön ez ugrott be hogy ez annyira tipikus pasi duma, arra hogy legyen valaki ha nincs más, de amúgy nem érzi azt amit kéne de fél tök egyedül lenni.

A te problemáiddal ő mennyire foglalkozik? Te mennyire támaszkodhatsz rá?

Ha dolgozik rajta, az már jó. Szerintem érdemesebb lenne visszamenni a gyerekkorhoz, mert kérdés hogy miért választotta azt, akivel előzőleg volt. Anno nekem is volt egy rossz előző kapcsolatom, ami után sokat kellett nekem is dolgozni az önértékelésemen. De valami sosem volt kerek, és aztán megvizsgáltam a hozott családi mintáimat, ott volt a gond.

Ha esetleg ilyen van, és ezeket felismeri, dolgozik rajta, akkor felszabadultabb lesz, és van jövőtök.

A türelmed és a megértésed szépen eljuttatott oda, hogy alárendelt lettél ebben a kapcsolatban. Mindketten válófélben vagytok, tehát valami egyikőtök házasságában sem volt kerek. Mégis, csak az ő szenvedését írod le, holott biztos neked is voltak nagyon nehéz pillanataid.

Te elégedett vagy annyival, hogy az örökös hezitálásával bizonytalanságban tart?

No meg ez a nagy szenvelgés a részéről mennyire őszinte? Nem csak annyi van mögötte, hogy végre megszabadult a nejétől, most aztán mindenkit megkaphatna, és akar élni is ezzel, ha pedig komolyodna valami, simán elő lehet húzni a "nem vagyok készen egy kapcsolatra" kártyát.

Szerintem ennél te is többet érdemelsz.

Sziasztok!

Nem tudom, hogy van-e válasz a kérdésemre, de teszek egy próbát.

Fél éve ismerkedtem meg egy férfivel. Mindketten válófélben vagyunk és túl korán találkoztunk. Én, amíg küzdöttem a házasságomért, fel is dolgoztam a felbomlását, de ő még nem áll készen egy új kapcsolatra. Mire erre rájöttünk, már kialakult köztünk az érzelmi, intellektuális és szexuális vonzalom. A kapcsolatunk lassan bontakozott ki, barátságból alakult rövid párkapcsolattá, és ekkor mintha megijedt volna, hol távolodik, hol közeledik felém, a barátság és a laza kapcsolat között ingadozik, de folyamatosan kommunikálja, hogy nem mer elköteleződni. Az exe sorozatosan csalta őt, ezzel romba döntötte az önértékelését és a női nembe vetett hitét. Azt mondja, az egész eddigi élete kérdőjeleződött meg.

A fél év alatt, mióta ismerem, nagy utat tett meg, a tagadástól és az alkudozástól eljutott a depresszióig és az új életének tervezéséig, de nincs még reális jövőképe.

Aktívan dolgozik a traumája feldolgozásán, és ez leköti az energiái javát. Mivel az ő érzelmi hullámvasutazása engem is megvisel, bátorít, hogy nyissak mások felé, és ne várjak rá, ennek ellenére keres és beavat az érzéseibe, támaszkodik rám. Én mindenképpen adok még időt neki, és ha csak barátok maradunk is, segíteni akarom a normál életbe való visszatérését. Pszichológushoz nem akar fordulni, nem bízik bennük.

Volt valaki hasonló helyzetben? A türelmen és a megértésen kívül mivel tudom őt segíteni? Mekkora esélye lehet a kettőnk kapcsolatának?