Hogyan felejtsem el a futáromat? (beszélgetés)

Köszönöm!

Most döntésre jutottam és lehet hogy amikor a cikket írtam az volt a kérdésem, hogyan felejthetném el, de gondolkodtam cseppet... tényleg el akarom én felejteni? Azt hiszem csak magam csapnám be azzal hogy igen. Elkezdtem naplót írni itt hoxán, örülök, hogy már páran kedvencnek is felvettétek, hogy velem együtt izgultok, hogy alakul ez a szappanopera :)

Elkezdtem naplót írni, akit érdekel nézze meg:

[link]

Mintha csak mamám testvérét hallanám, ő is ugyanígy gondolkodik :)

Ha tehetném, vele is lennék, de mióta együtt van a 16 éves lánnyal, azóta senkivel sem foglalkozik. A világ megszűnt számára, csak az a lány van.

Elvileg szeretne komoly kapcsolatot, de nem bánom éljen csak szabadon, ha az érzéseim nem változnak és történik vele valami, nagyon jól tudja hol talál...

Amúgy ma csomagom érkezik, az áruházba nem volt feltüntetve a szállító, ezt nem szeretem mert így nem lehet elkerülni az elkerülhetetlent, na mindegy... Kíváncsi leszek, ki szállít...

Tudom mit érzel.

Mondanám felejtsd el,de úgy sem tudod egyhamar.

Fiatal vagy,előtted az élet,előre nézz,nem érdemel meg téged a futár!

Ez beállítottság kérdése szerintem! Én mindig úgy tudtam felejteni, hogy kerestem mást! Nem másokat...

De másnak nem javaslom, mert ezt az illető személynek kell tudnia, hogy nem ront e a helyzetén.

mutatok nektek valamit

[link]

[link]

ezeket én csináltam, ezzel letudom foglalni a gondolataimat, bár róla szól, de mindig felvidít ha ilyenen dolgozok

"...oltári nagy butaság más férfiakkal csak azért összeszűrni a levet,hogy elfelejtsd.....nem fog segíteni."

Ezzel teljesen egyet értek!

Mégis engem állandóan ilyen tanácsokkal látnak el - teszem hozzá, olyan ismerősöm mondja ezt főleg, aki férfi és akinek tetszek ráadásul, pedig állítólag csak barátok vagyunk. Hogy ő segít rajtam, ahogy én gondolom, ő úgy csinál. Képzelem mire gondolt ő, nagy sajnálatára nem is jön be, de ha bejönne is mindegy lenne.

Isten ments pótlék, "felejtős" kapcsolatba bele menni.

Le kell kötnie magát az embernek. Én is sokat gondolok Rá és szeretem még mindig, de közben annyi mindent tervezek, csinálok és így jobb :) Nem rágódok egész nap azon, hogy ebből semmi nem lesz... Ezt már amúgy is tudjuk.

Van benne valami, mert tényleg úgy éreztem, mintha egy filmbe csöppentem volna, s talán ebbe lettem szerelmes nem tudhatom.

De talán most ő fog koppanni, mert egy 16 éves lány talán még nem gondolkodik olyan komoly kapcsolatról, amit ő szeretne. Mert állíátása szerint ő most komolyat akar, s családot alapítani,(28 éves amúgy) nem hiszem hogy a kicsi lány is családon gondolkodik.

Örülök, hogy sikerült megtalálnod az igazit.

Én is próbálkoztam ilyen oldalakkal, s össze is jöttem egy sráccal, de még ahhoz is gyenge voltam hogy megcsókoljam, s akkor bele gondoltam hogy le sem bírnék vele feküdni, hiába volt kedves, jóképű, és nagyon aranyos... képtelen voltam nem a másikra gondolni. Másfél hónapig húztam mellette, de szakítani meg képtelen vagyok, ezt tudni illik rólam. Ezért elértem hogy megutáljon és ő hagyjon el.

Igen ezt én is nagyon kívántam, hogy kerüljön egy olyan lány majd az útjába, aki csak szédíti és hitegeti majd.

De még így hogy ezeket leírtad, még így is eltudnám képzelni, hogy egyszer meg változik majd. Az se érdekel ha nem mellettem, csak legyen boldog.

Fiatal vagy még nagyon. Szerelem, előfordul az ilyesmi. Ki lehet heverni. Elmesélek neked valamit. 17 éves voltam, amikor egyszer csak berobbant az életembe egy fekete hajú, kék szemű férfi. Ha lehunyom a szemem, és magam elé képzelem az első pillanatokat, akkor úgy látom a pillantását a visszapillantó tükörben, mintha tegnap történt volna, holott már majdnem 7 éve. Összekeveredtünk, hol ő mondott nemet, hol én. Kergettük egymást, de csak a szexet akarta, mint ez később kiderült. Olyan volt a viszonyunk, hogy pillanatok alatt megbolondítottuk a másikat. Majdnem 3 évig tartott ez az áldatlan állapot. Mi lett a vége? Egyszer besokalltam, és elzavartam. Egyszer még megkeresett, mert az elzavarás visszatérő momentuma volt a viszonyunknak, de akkor kitartottam a nem mellett. Azóta sem tudom, mi van vele. Jó emlékezni azokra a pillanatokra, amiket együtt töltöttünk. Melyik nő ne gondolna szeretettel egy olyan eseményre, amikor a férfi az ölébe kapja, és átviszi a vizes füvön, mert mezítláb papucsban van? De csak egy szép emlék már. Majd el fogod te is felejteni a szerelmet, és csak a szép pillanatokra emlékezni.

Szóval idő, és ne fuss utána, felesleges.

Tényleg szinte filmszerű a történeted. És szépen is fogalmaztad meg. Nem vagyok egy Romana-olvasó, de ez még ott is megállná a helyét. :-)

Én a te helyedben abba gondoltam bele, hogy mégis elvenne, jönne a baba. Ő továbbra is járná az országot és ki tudja hány kapcsolata lenne mellettem. A gyerek felnőne. És habár azt vártam, hogy majd együtt öregedjünk meg, mire eljutnánk oda meggyűlölném. És a fejemet verném a falba, hogy egy ilyen nőcsábásszal álltam össze fiatalon. Akinek minden városban volt egy olyan "kedvese" mint én. Szóval egy voltam neki a sok közül. Véletlenül sem a nagy ő. Az ilyen férfinak azt kívánom, hogy egy hozzá hasonló nőbe szerelmesedjen bele. Aki utána csak (ki)használja, hitegeti.

Ez az én verzióm.

NEm is értem milyen kérdés ez? :)) Az idő mindent megold, de oltári nagy butaság más férfiakkal csak azért összeszűrni a levet,hogy elfelejtsd.....nem fog segíteni.

Minél inkább erre koncentrálsz annál inkább elérhetetlen lesz az hogy elfelejtsd.

Inkább összpontosíts a tanulásra, munkádra, a céljaidra. Amit érzel inkább kémia. Ha bebeszéled akkor ő a nagyŐ :)

70 kilóméter van köztünk, a felejtés mégsem megy :-( majd egyszer talán...

a vicces, a srác akivel 4 és fél évig voltam együtt, a szembeszomszédom, és bár ő hagyott el, 3 hét alatt megnyugodtam s túl tettem magam...

Jó tudni hogy nem csak én vagyok ez az örök reménytelen szerelmes tipus.

Hosszú az a két év, de magamról is eltudom képzelni.

Egy apró titok: könyveket szoktam írni, és kettő olyan kötetem van már, ami a mi történetünkkel kezdődik aztán a folytatást ugye a fantáziámra bíztam. Egyikben egymásra találtak, azt írtam először... a másik tragikus, halál esettel végződik, amikor már a srác a lánnyal akarna lenni.

Lehet túl őrült szerelmes vagyok, de ezekben a könyvekben, az írásukben megtalálom azt a kis örömöt, ami amikor a hiányát érzem, felvidít.