Hogy felejtsem el azt akit szeretek? :( (beszélgetés)

Értem. Akkor kérjek ki egy viskyt, kicsit igyak belőle hogy feloldódjak de ne rúgjak be tőle :) és utána borítsam fel a poharat, hátha valaki segít feltörölni? :DDD

Csak vicceltem. Aranyos vagy hogy figyelsz rám és írsz nekem :)

Nincs önbizalmam. Így nehéz nyitni. :(

Most hétvégén ugye bemutatta a barátait, és én csak ültem ott mint egy kuka... pedig szeretek sokat beszélni :) de nem ment. Este mikor már megcsappant a társaság sokat nevettem, kezdtem feloldódni, de előtte bedoptam egy viskyt :) Most mindig rúgjak be hogy feloldódjak? :D

Vagy csak az elején? :DDD

"Ő nem hiszi azt hogy változnia kéne. . . Pedig talán nem mindig csak az egyik fél a hibás egy szakításnál. . . és ahhoz ketten kellünk hogy helyrehozzuk. . . de félek itt csak én vagyok :( "

Ezt már mondtad korábban is,hogy te tudnál változni,de neki is kellene!Így igaz.

Te komoly kapcsolatot szeretnél vele,szóval hosszútávra kell már gondolnod,hogy hosszútávon lehet hogy csak idegileg,és mindenhogyan tönkremész ebben a kapcsolatban...Megéri?

Egy kicsit időt kellene adnod magadnak,jobban megismerned Önmagad,kitárulkozni,és belenézni az emberek szemébe,mégha félsz is.Nyitni az új felé,akár csak barátságokat,kisebb ismeretségeket kötnöd!Biztos,hogy van olyan emberke a lakhelyeden,akivel lenne közös témátok!Ezáltal egy kicsit az önbizalmadat helyrebillenteni,hogy felkészülj akár egy új kapcsolatra,vagy akár egy régi megszerzésére,de már egy sokkal határozottabb fellépéssel!:)

Igazad van Arcansas :( egy embert nem lehet az akarata ellenére megváltoztatni... :( Engem is már sokan akartak, de míg nem érek el saját magam arra a szintre, hogy én nem csak akarok, de tudok is változni, nem fog menni...

Ő nem hiszi azt hogy változnia kéne... Pedig talán nem mindig csak az egyik fél a hibás egy szakításnál... és ahhoz ketten kellünk hogy helyrehozzuk... de félek itt csak én vagyok :(

Tegnap este áthívott magához dvdzni... a filmre nem is emlékszem :D

Nagyon szép este volt, nagyon kedves volt. Jó volt újra mellette elaludni, felébredni, érezni a közelségét, éjjel hozzábújni, szemtelenkedni :) és érezni ahogy álmában megsimogat... reggel puszit és ölelést kapni... Annyira de annyira hiányoznak ezek a dolgok!

De nem ezért szeretném újra kezdeni, mert egyedül vagyok, erre találnék társat, csak azoktól idegenkedem... nem mindegy ki ér hozzád, ki mondja azt hogy szeret... pedig ugyan az a szó hangzik el, de nem mindegy kitől... :(((

Engem hogy zavar hogy Tibi olyan nehezen beszél az érzéseiről, és nyílik meg, erre tessék... én is erre nevelem a fiamat :( Mikor elesik azért szoktam az általad felsoroltakat mondani, mert egyrészt, mi is ezt hallottuk, ezt kaptuk a szüleinktől, másrészt mert gyorsan szeretném megvígasztalni, elterelni a figyelmét. Nem gondoltam volna hogy ez ennyire benne maradhat, és később gátolhatja...

Remélem ha mától nem teszem még nem késtem el vele, és nem okoztam semmi rosszat neki :)

Az a baj, hogy Tibi is magába zárkózik, és csak akkor mondja el hogy mi a baj ha már felhalmozódott és nem igen lehet helyre hozni... :( És nagyon sok ilyen férfit ismerek még.

Sziasztok Lányok!

Nagyon-nagy bajban vagyok. Röviden a törénetem:

Kb. 6-7 éve találkoztam egy férfival. Szerelem volt első látásra, de a sors úgy hozta, hogy csak 3-szor találkoztunk. A harmadik találkánkon hosszasan csókolóztunk, majd elváltak útjaink. Megijedtem a szerelemtől, hisz előtte sokat csalódtam. Elmenekültem szó szerint. Hívogatott, de nem vettem fel. Most el telt 6 év azóta, és mit ad isten egy munkahelyre kerültünk. Amikor megláttam az első napon majdnem összeestem. A problémám itt az első sorban, hogy azóta 5 éve boldog párkapcsolatom van, és neki is 1 éve. Nem bírom már, de egész nap rá gondolok, és a munkahelyen is egymás közelségét keressük, bár azóta nem beszéltünk sem a múltról, sem kettőnkről. Szigorúan, csak a munkahelyi dolgokról. Én úgy érzem tudnék két férfit szeretni. Nem hagynám ott semmi pénzért a régebbi kapcsolatomat, de egy újba is beleugranék. Nem tudom mit tegyek, de nem bírok így dolgozni. Ráadásul az a tudat, hogy van neki egy elég friss kapcsolata, kikészít, állandóan arra gondolok, hogy mi van akkor ha már nem is "kellek" neki. Szerintetek? LEhet kicsit bonyolultan írom le, de máshogy nem sikerült. Segítség!

Egyetértek Veled, egyszerű lenne, ha a pasikat nem nevelnék arra, hogy az érzelmekről beszélni valami óriási gyengeség. Gondolj csak arra, mikor elesik egy kisfiú és sírni kezd: "no, katonadolog, egy ilyen nagy fiú már nem sír, nem vagy te kislány, hogy nyavalyogj... " és hasonlók. A mai felnőtt fiú nemzedék ezt kapta nevelésül. Annyira jól sikerült, hogy a felnőtt férfiak nagy része megtanulta, hogy ne beszéljen arról amit érez, mert akkor gyenge, "olyan mint egy kislány". A nők meg ettől szenvednek, hogy a párjaikkal nem lehet érzelmekről beszélni, vagy hogy képtelenek kimutatni az érzelmeiket. Aztán mikor kisfiuk lesz, folytatják... :( Én hagyom sírni a fiamat, sőt, biztatom, hogy ha valami rossz neki, sírjon csak, és érezzen, és kommunikáljon róla. És falra mászok, mikor a nagymamám elkezndi neki a "jajj, katonadolog" kezdetű szólamait egy esésnél.

Persze, ez semmi alól nem menti fel az adott férfiembert sem, csak tény, hogy a viselkedésminták mögött fellelhetők a nevelésbeli sajátosságok.

Egy férfi igenis mutassa ki az érzéseit,vállalja nyíltan,és a gondolatait is.Nagyon nehéz őszintének lenni,pedig milyen könnyű egy őszinte szóval magyarázatot adni,és nem agyalni utána!Ugye?:)

Egyszerű lenne....

Mert elég bizonytalan férfi,nem mutatja ki egyenesen amit érez,amit akar!

Bizonytalanságban nem lehet megmaradni.Arra meg már vártál eleget,hogy úgy viselkedjen,ahogy szerinted jó lenne.Aztán csalódtál.

Vesd össze,hogy mik azok a dolgok,amik miatt érdemes lenne vele maradnod.Talán nagyon meg kellene változnia!

De én úgy gondolom,hogy nem lehet egy embert sem megváltoztatni.Sajnos...

Ennyire azért már ne hibáztasd magadat!Mindenkinek vannak hibái!Neked is,neki is,mindenkinek!

Nyílván nem érezted volna jól magad abba a társaságba,ezért voltál olyan.Ettől még nem kell azt hinni,hogy te mindenhol kívülálló vagy!

És el tudom képzelni hogy kiszeretett belőlem a féltékeny viselkedésem miatt... a hirtelen hangulat változásaim miatt... a hirtelen haragom miatt... rá 5 percre már semmi bajom, de addigra amit felépítettem lerombolom... a szavakat nem lehet meg nem történtté tenni...

Annyira magamba zárkóztam, hogy soha nem voltam hajlandó megismerni a barátait, mert féltem... magamtól... hogy rosszat teszek Tibinek... hogy szégyenbe hozom hogy velem van... és mikor mentem haza és láttam hogy ott vannak nálunk a barátai, nem mentem be... csavarogtam az utcán órákat, akár esőben is, míg el nem mentek... nem mertem a szemükbe nézni... menekülési kényszerem volt... és úgy utáltam magam ezért... rettentő kényelmetlen helyzetbe hoztam vele Tibit, a barátait, és magamat...

Az ilyen dolgokra mondom azt hogy nem ő volt a hibás, hogy én sokat tehettem azért hogy elvesztettem... ő be akart mutatni nekik nem egyszer, sokszor... és mindig elmenekültem... futottam ki a házból... vagy onnan el... nem ismertem meg őket, de féltékenykedtem, hogy biztos megcsal, flörtöl, beleviszik a rosszba... a féltékenységgel aztán csírájában lehet megölni a szerelmet, a harmóniát és a bizalmat... és az a baj hogy ezeket így elméletben tökre tudom, csak alkalmazni nem... :(((

Sok Csernust olvasok :) Róla vélemény?

:(

Nálunk azt látom hogy egyszer bíztat, egyszer ellök :( és nem tudom hogy mi járhat a fejében. Hogy csak kihasznál, vagy érez is valamit, és valóban csak bizonytalan... Így nem tudom hogy érdemes-e harcolnom érte, mert hiába akarsz valakit ha az a valaki téged nem, a döntését, az érzéseit nem irányíthatod. :(

"félek az egyedülléttől"

Hidd el,ettől mindenki fél,aki már megtapasztalta milyen egy férfi mellett szeretetben elaludni és felébredni.

De ettől még nem szabad kapcsolatfüggőnek lenni.Mert az nem szerelem,hanem kapcsolatfüggés...

A kisfiad egy biztos pont az életedben,az biztos,hogy egy olyan férfi,aki elfogadja a kisfiad sajátjaként és Téged a tenyerén hordoz majd,az lesz a megfelelő.

Ne gondolj most görcsösen arra,hogy neked mindenképpen azonnal kell egy férfi.

Tudni fogod mikor jön el a megfelelő,hiszen akkor a fellegekben leszel és nem lesznek benned kétségek,nőnek fogod érezni magad mellette,és teljesnek.

Ha egy férfi mellett nagy félelmeid vannak,nincs önbizalmad,kételkedsz,és látod a viharos felhőket,ott baj van.És az ember nem szeret így élni....

De ez az a lépés ami miatt indítottam a fórumot. :) Tanácsokat, ötleteket várok hogy mit csináljak? hogy induljak el? Én például utálom a hétvégéket, félek az egyedülléttől :( nem tudom magam lefoglalni, nem érzem magam jól egyedül.

Ok, ott van a kisfiam, de ő sokszor kint játszik az udvaron a barátaival. Én nem tudok mit csinálni.

Ti mit csináltok egyedül? hogy lehet jól érezni magad egyedül? :(

Szija Lina!

"A Nemek igen-je könyvében azt írta erről, hogy a lelkem a múltban van, nem bírtam feldolgozni ezt, és azért érint érzékenyebben egy szakítás mint az átlagot, azért vagyok féltékeny, mert tudat alatt apukám elvesztését élem át, azt az érzést, hogy valaki aki fontos nekem elveszíthetem örökre. . ."

Na ezek alapján,te teljesen tisztán látod magadat,a környezetedet is,és az egész életed.Nincs okod arra,hogy továbbra is kishitű legyél az életeddel szemben.Aki ennyire jól látja a dolgokat,annak már csak 1 lépést kell előre megtennie:)

Soma nagyon jó dolgokat mond. A stílusa olyan mint a káposztafőzelék: van aki imádja, van akit a hideg is kiráz tőle. Ettől még amit mond, az nagyon a helyén van. Amiket átélsz az csak terápiával fog elmúlni. Arra az időszakra míg magadon dolgozol, Tibit felejtsd el! Ne hagyd, hogy befolyásoljon. Minél többet érintkezel vele (akár személyesen, akár telefonon, akár msnen) félre fog vinni. Nem fogod tudni tisztán a magad érzéseit látni, mert tőle függően fogsz magadra tekinteni. Azt fogod latolgatni, hogy de a Tibi ehhez mit szólna, meg ahhoz mit szólna. Tibi nélküli önmagadat építsd fel. Aztán majd utána meglátod...

Priviben megírtam a Hellingeres tudnivalókat.

Hihetetlen hogy bár nem ismerlek (de egyre jobban szeretnélek megismerni :D ) de hasonló a gondolkodásunk :) annyira hogy már megint azt írhatom neked hogy hasonlót válaszoltam a meghívásra, nem mondtam rögtön igent rá, azt mondtam hogy majd még meglátjuk, messze van jövő hétvége...

És arra is gondoltam hogy lehet nem érezném rosszul magam, emberileg lehet jó az exe, csak ezt kéne tudatosítanom magamban hogy ő az exe csak... Tegnap este is hívott még, és folyamatosan próbált a minden kételyemet eloszlatni...

Talán ez az út jól jöhet a lelki fejlődésemnél?

vagy ezzel ha Tibi közelében vagyok, csak ártok magamnak?

Annyira drágák vagytok ám! :)

Nagyon köszönöm mindenkinek aki írt nekem :)

Sokszor érzem én is úgy, hogy magába a Szerelembe vagyok szerelmes, ahogy bobomama írta, hogy tartozzak valakihez. Hiányzik a biztonság, hogy valaki vigyázzon rám. Nagyon apás voltam, de sajnos 4 éves koromban meghalt az apukám :( Soma Mamagésát ismeritek gondolom? Mit gondoltok róla? Olvastátok már az írásait? véleményét? esetleg valaki már beszélt vele?

A Nemek igen-je könyvében azt írta erről, hogy a lelkem a múltban van, nem bírtam feldolgozni ezt, és azért érint érzékenyebben egy szakítás mint az átlagot, azért vagyok féltékeny, mert tudat alatt apukám elvesztését élem át, azt az érzést, hogy valaki aki fontos nekem elveszíthetem örökre...

szia Lina!

Kerülj ki ebből a közegből.Tényleg nagyon zavaros..Bomba nőci vagy,hidd el!Minden ujjadra találnál normális pasit,ebben biztos vagyok.Csak higgy magadban,és merj változtatni!Nagyon fiatal vagy még:)

Figyi, te egy gondolkodó, érző, értelmes nő vagy. Egyedül nevelsz egy kisgyereket, ezért alapvetően le a kalappal. (én a másfél évesemhez egy szuper apukát és szupi nagyikat tudhatok magaménak, és néha így is világgá tudnék menni, tehát nekem az "egyedülálló anyuka" eleve kap egy csillagos ötöst... :)). A szerelem az egy dolog. Sokszor sajnos a vágyat hisszük annak, sokszor meg egyszerűen tartozni akarunk valakihez, mert annyira nagyon hiányzik, hogy végre megsimogassák a mi buksinkat is (tudom, hidd el, legalább 6-7 évig buksisimogatás-függő voltam... :)). Ne pazarold az életed! Hív? Hát tegye! Elhív valahova? Tudod mit? Majd aznap reggel meglátod, hogy mihez van kedved. Lehet, hogy jobb dolgod is akad. Lehet, hogy nem. A közös barátnő már nem tétel, valamiért nincsenek együtt, valamiért téged hív, de ez sem lényeg. A lényeg, hogy keresd meg magadat, szabadulj meg a hozott gátlásaidól, és utána vizsgáld felül, hogy kell-e még neked ez a pasi. Vagy addigra már csak mosolyogsz rajta...

Valaki nekem azt mondta egyszer (és ezt már sok embernek írtam a hoxán): ha kapod áldás, ha nem kímélet. Na, ez a nagy igazság!!!

A rossz szülői minták meg tipikusak. Sajnos, nagyon kevesen nevelnek Férfit. A kor, amiben élünk, eleve torz mintákat ad. De ettől Neked még nem kell megalkudni, és nem kell magadat lábtörlővel azonosítani. Te légy önmagad: felnőtt, felelősségteljes, önálló NŐ, és akkor majd melléd sodródik egy FÉRFI (aki akár Tibi is lehet, hiszen semmi nem zárja ki, hogy a Te változásod őt is változásra készteti, de ezt majd a Sorsod intézi...:)))

Na, mentem aludni... :) Jó éjt!

Az utolsó mondatod nagy igazság :)

Az előbb hívott, mert egész nap nem jelentkeztem, meg is volt lepődve hogy ha láttam hogy a gép előtt ül, fent van msnen, akkor mért nem írtam rá egész nap?

Mert sok dolgom volt... :) Hú de mennyi... itt írogatok nektek :)

Elhívott jövő hétvégére, gyerekestül mindenestül Túrkevére, oda szoktunk járni és most is ott voltunk, gyógyfürdő.

Persze nem hármasban, jönne ő, és én Danival, plusz jönne a barátja és a közös barátnőjük :( meg a nő rokongyereke. És állítólag az exe javasolta...

Nem adtam választ, még sok víz lefolyik addig a Dunán.

Annak ellenére hogy nem ismered őket, hihetetlenül jól jellemezted őket: az apja nyugdíjas, egész nap csak eszik, alszik, sakkozik, pedig nagyon jó kondiban van. Mégse kíséri el bevásárolni se a feleségét, pedig vezetni szeret, csak hát nem az asszonnyal :(

És Tibi anyja valóban túlságosan elkényezteti őket :(

Egyszer mondtam is Tibinek, hogy úgy érzem, csak addig voltam érdekes míg meg nem szerzett, most hogy már nincs hova mennem és tőle függök hanyagol, és hogy neki egy házi cselédre volt szüksége, én viszont nem szeretnék az lenni, szegény anyukája akkor is neki állt főzni ha egész nap dolgozott napi 12 órában... és minden házi munka rá hárul. :(

Valóban rossz szülői minta van előtte :( és sajnos nincs nagybácsija :)

Attól, hogy találkoztok, nem kell felvenni amit mond. Tudom, hogy nagyon nehéz. Intézd úgy, hogy ne tölts ott sok időt. Beszéld meg telefonon a szüleivel, hogy lenne egy fontos képzésed (nem muszáj terápiát mondani, hiszen minden amivel előbbre jutsz, önmagad képzése), és vigyázzanak addig a kicsire. Odaviszed, udvariasan beszélsz velük pár szót, aztán elsietsz mert dolgod van. Hidd el, ha azt látja a pasi, hogy mész a saját életed után, eleve meg fog döbbenni.

A 36 év sajnos nem jelent semmit. Ha együtt lakik a szüleivel, valószínűleg mai napig "mama kisifa". Alaphiba amit a fiús anyukák elkövetnek, hogy jó nagy mamlasz kölköt nevelnek, akit mindig kiszolgálnak. A másik alap hiba, hogy ugyanezt teszik a férjükkel, és magukat sorolják az utolsó helyre. Mi mást tanulna így a fiú, minthogy a nő arra való, hogy kiszolgáljon, neki meg az a dolga, hogy szórakozzon a haverokkal. Nem tehet róla, ezt látta. Aztán van, amelyikre hat valódi férfi minta is (mert pl.van a családban egy igazán Férfiként viselkedő nagybácsi), és van aki úgy marad. :( Ne vele foglalkozz most, bármilyen nehéz. Magaddal! Egy életre oldd meg a saját problémáidat. Ha ez a fiú életed párja, úgysem lesz másé, ha meg nem ő az, akkor miért pazarolnád rá az idődet és a szeretetedet?