Gyermekeid között volt-e testvérféltékenység? Miben nyilvánult meg? Mennyi ideig tartott? Hogy oldottátok meg? (tudásbázis)

Nálunk kb. 2hétig tartott, 4 és fél év van a gyerekek között.

Mindig a szoptatás közepén volt a lányomnak vmi , csak általam megoldható problémája.

Nekünk az segített szerintem, hogy 2 hós volt a kisfiam, mikor apának 3 hétre vidékre kellett utaznia. A kislányom ekkor látta be, hogy szükség van rá. Segíteni kezdett és imádja az öcsét.

Most éppen ülnek az asztalnál mesekönyvet nézegetnek és tanítja a, picinek, hogy mit mondanak az álllatok :))))

A testverfeltekenyseg egesz eletunkben tart -:)

Nincs ra orvossag , mert a sracok es kesöbb a felnött testverek is , szemmel tartjak egymast es versenyeznek a szulök megkulönböztetett figyelmeert,szereteert !

Változóan regálok,eleite próbáltam szépen megmagyarázni a dolgokat,hogy ő picike,stb...

Tett rá magasról.Aztán volt,hogy elszállt egy egy pofon,vagy fenékre csapás.Később már így reagált: Nem fájt,köszönöm a lekvárt! -És ne robbanjon fel az ember.

Mostmár idegállapotomtól függ.Sajnos.Ritka a füles,inkább tévémegvonás,szobafogság.Legfájóbb számukra ha egymástól bocsánatot kell kérni és puszi... na azt nem nagyon hagyja az egójuk!

Inkább azt mondom,intézzék egymás közt... aztán ordítás,majd jözösen játszanak... nem lehet ezeken elmenni!!Pedig az enyémek...

Nem, nem volt. Amikor hazavittem a kicsit a kórházból, és először szoptattam meg otthon, az akkor 3 éves kislányom folyamatosan a "hátamon mászkált" közben, na akkor nagyon megrémültem, hogy ez így marad, de ez volt az első és utolsó féltékenységi tünet.

Rengeteget, nagyon sokat beszéltünk a szeretetről, és hogy micsoda boldogság, hogy ők annak nekem... stb. stb. ... és később, hogy ők vannak egymásnak. A 3 éves lányom képes volt egész nap a kiságy mellett ülni, és onnan kommentálni, ha megmozdult a kicsi. Millió és millió jelét láttam később annak, hogy fontosak egymásnak (de ez kicsit hosszú lenne itt). Megpróbálták az árukodást persze, amikor az ideje volt... de akkor megkérdeztem, hogy "mit vársz tőlem? Ketten vagytok, akik mindennél fontosabbak vagytok nekem... elvárnád, hogy bármelyikőtök mellé odaálljak a mesik ellen. Van szátok, beszéljétek meg a problémátokat." A 11-12 éves korban volt egy kis haragszom rád időszak... és akkor időnként jött a telefon, hogy "anyuuuu.. az ööööcsi"... Megkérdeztem: Vér folyik? Döbbent csend... NEM. Hjó, akkor egyedül is meg tudjátok oldani. Mindig megoldották. :o)

Ma 16 és 13 évesek, remek testvérek. Együtt mennek moziba, együtt tanulnak. Ha pl. csak olvasnak, akkor a lányom szobájában a szőnyegre terítenek egy plédet, és ott hasal mindkettő. Megterítenek egymásnak délben (amelyik előbb hazaér)... stb. st.

Féltékenységnek nyoma sincs... :o)

Valamelyik nap a 3 évesem hozzávágta a 6 hósóm fejéhez a matchbox-ját, de olyan szinten hogy jól be is pirosodott és felhorzsolódott a homloka a kicsinek. Első felindultságomból, én hirtelen oda csaptam a 3 évesnek, és jól leordítottam a fejét. Aztán naná a picit meg elkezdtem vígasztalni. Később mikor kicsit lehiggadt mindenki, elkezdtem magyarázni a 3 évesemnek hogy ezt miért csinálta?, bántotta-e őt a kicsi? Persze a válasz nem. Aztán mondtam neki hogy kérjen tőle bocsánatot, a válasz: HÁt szia! HÁt ne haragudj, bocsánat!! Na akkor meg tökre meghatódtam, olyan okos volt. Aztán mondtam a nagynak adjon a pici fejére egy puszit. És hogy ne csinájon ilyet, mert az neki fáj stb. bla... bla...bla...

Hát valahogy próbáltam javítani és humánusabban lereagálni a dolgot azok után hogy jól leordítottam a fejét.

Az érdekes az, hogy amúgy meg szereti, nagyon! Csak néha rájön az ötperc.

Azt hallottam valakitől, hogy azért élik meg nehezen a nagyobb gyerekek a testvér születését, mert szeretik, mégis, néha bántani szeretnék. És ezért lelkiismeret-furdalásuk van, nehéz nekik ezt feldolgozni.

Szióka!

Ismét Én vagyok! :))

Nálunk a két fiú között 6 év a korkülönbség!

A nagy fiam nagyon várta a kis tesó érkezését, nem is volt egészen addig gond, amíg a baba meg nem született! Mert hát a terhességem egész más volt, mint a nagy fiammal, így mindenki csak azt hajtogatta, hogy ez a baba biztosan lány lesz! Szegény Balázskám annyira beleélte magát a húgi gondolatába, hogy amikor haza mentünk a kórházból és meglátta a kék ruhácskában fekvő kisöcsit a babaágyban, kijelentette: neki nem kell öcsi, neki húgi kell! A doki nem tudta megmondani a baba nemét, így nekünk is meglepetés volt!

Akkor szinte mindig minden akkor kellett, amikor szoptattam, pelenkáztam, fürdettem, altattam!

Amikor megszokta az öcsi gondolatát, és kezdett lenyugodni, jött a : Ez a baba csak alszik, nem is lehet vele játszani!" téma! Aztán ahogy Bálint nőtt, elkezdett mászni, Bazsi játékai után érdeklődni, azokat megkóstolni, az a baj, hogy mindent összenyálaz, megrág, elvesz, szétszed!

A féltékenység nálunk leginkább abban nyilvánul meg, hoyg amióta a pici megszületett, a nagy köztünk alszik! Pedig Bálint az első pillanattól kezdve külön szobában alszik tőlünk, de Balázzsal együtt! Most kezdünk ismét helyre rázódni, hoyg mindenki a saját ágyában alszik el és ott is ébred fel!

Nem könnyű kétfelé "szakadni", de ahogy én észre veszem, ahogy a kicsi nő, úgy múlik a féltékenység a nagyobbnál! Az a lényege az egésznek, hoyg a nagyobbal türelmesnek kell lenni, mert ha nem, úgy érzi, Őt már nemi szereted, mindig csak a picivel foglalkozol! Mi szoktunk kirakózni, kártyázni, társasozni, festeni meg ilyen "csak mi ketten játékokat" játszani vagy elmenni egy játszó térre hintázni, mászókázni, kidühöngeni a fölös energiát!

Nálunk ez beválik, de nem könnyű néha megőriznem a hideg vérem, amikor 10x kell valamit elmondani, reggel kapkodva öltözni, mert elmolyolja az időt.

Sok türelem kell hozzájuk!

Kitartást! Ahogy nőnek, úgy változnak és sokkal könnyebb lesz! :)))

Á,nehogy azt hidd!

Nálunk kőkemény féltékenységi jelenetek zajlanak!A nagy most lesz 5,az öccse 3 (22 hónap van köztük).Az első pillanattól kezdve katasztrófa a kapcsolatuk.Ott bántotta,ahol tudta.Sűrűn kopogott a feje az ágyrácsnál!Rányomta a fejére a párnát,ráborította az olajradiátort,mindíg odaütött amikor csak nem figyeltünk.Aztán mióta megvédi magát azóta vissszaharap,nem kérdez,üt.

Ne tudd meg milyen ezt átélni!Hiába mondjuk,akkor is nyírják egymást.

Született egy huguk,5 hónapos.Imádják! Ebben az egy dologban egyeznek meg csupán.Talán a kisebbik fiam féltékeny rá picit,bár ő nagyon anyás egyébként is.Sokat kell még cipelnem,sokat bújik hozzám,puszilgat.De egy alkalommal bántotta a picit,hozzávágta a plüssnyuszit.De máskor nem.

Szóval nálunk a két fiú rivalizál állandóan,mindenért.Résen kell lennem.

Remélem felnőtt korukra megváltozik.Nagyon nagyon remélem!