Fogyás: A Titok - 1. rész (beszélgetés)

Minden elismerésem, nagyon jó kis cikkek lettek, minden sora tetszett.

örülök, hogy rátaláltam ;)

Igen, ez pontosan így működik. Legyen szó fogyásról, vagy bármi másról :)

Így szabadultam meg pl. a szemüvegemtől, bár az optometristám azt mondta, nincs az a módszer, amivel a cylinder gyógytható.

Egy apró kiegészítésem lenne: nem csak magad felett, más felett se ítélkezzen az ember. Az agy ne tud ugyanis különbséget tenni, hogy magadról vagy másról beszélsz. Hiába más órisi valagáról beszélsz, az agy azt mondja, értem főnök, óriási valag rendel ;)

Én azzal kezdenêm,h minden ember más.Te olyan vagy,akinek mindig a mások vagy a maga vélemênye számított.

Mivel én régen soha nem voltam kövér,látom kívülről is a dolgokat.Nekem a 3.szülêsemig a terhesség alatt eszaladt kilók le is mentek.Harmadszorra se foglalkoztam vele,gondoltam pár hónap múlva megint beleférek a régi ruháimba,elő is lettek készítve,mégsem ez történt.Nem hittem hogy visszeres lesz a lában-holott anyukámak az volt,-mégis az lett,sőt a gyerekeim közül az 5évesenlátszik,h ő tőlem örökólte ezt-na majd neki is magyarázd el,h ő akarta,bár most még ne is tudja mi az.

Egyrèszt örülök neki,h neked sikerült-bár kiváncsi lennék,h az utolsó pár kilótòl is meg tudtál-e már szabadulni-,másrészt viszont úgy èrzem,sok nőnek hamis reményt adtâl.Ha mindenki maga dönthetné el milyen a teste,stb.,akkor mindenki 50évesen is jò nő lenne.Tudod nekem a negatív változások úgy jóttek,h rácsodálkoztam,h most mi van,hiszen ne ez a kêp van ròlam.Annyira,h most isolyan ruhát szeretnék venni,ami most már nem âll jól.Most fogyok,de ehhez mozgás és kevesebb ennivalò szükséges.

Most, hogy ismeritek a történéseket cikkem első részéből, engedjétek meg, hogy kérdéseken keresztül felvázoljam azok hátterét. Szóval mi is történt/történik velem pontosan?

Mégis hogyan fogytam le diéta nélkül? És egyáltalán miért voltam kövér? Mitől függött, hogy fogytam, amikor nem figyeltem rá, és éppen akkor nem ment, amikor a legjobban akartam? Lehull a lepel...

Az első kérdés, hogy egyáltalán miért voltam én kövér? Ahogy visszanézem a 8-9 éves gyerekkori képeimet, azt veszem észre, hogy alig tűntem teltebbnek a többieknél. Én mégis azt hittem magamról, hogy duci gyerek vagyok és ezt a környezetem vissza is igazolta. És miután a környezetem is visszaigazolta, és én is így gondoltam, „mindent elkövettem”, hogy meg is feleljek ennek a képnek és elkezdtem szépen felhalmozni a zsírt. Az egésznek a hátterében a téves hiedelmek állnak.

Akkoriban betegeskedtem, gyógyszert szedtem, olyan gyógyszert, amitől rendszerint meghíznak az emberek (legalábbis ez a közhiedelem). Mivel a kollektív hiedelmek nagyon erősek, így én is átvettem ezeknek a rezgéseit és elhittem, hogy meghízok a gyógyszerektől, és hogy nem tehetek róla, nem az én hibám.

A legrosszabb, amivel hitegetheted magad: „Nem tehetek róla, nem az én hibám.” Amikor ezt kijelented, egyúttal azt is kijelented, hogy mivel nem te tehetsz róla, így ellene sem tudsz tenni, rajtad kívül álló tényezők okozzák a bajt. Talán a te kövérséged hátterében más hiedelmek állnak, de addig, amíg a körülmények és külső tényezők áldozatának képzeled magadat, nem tudsz tenni ellene! Csak akkor tudsz változtatni bármin is, ha tudatosítod magadnak, hogy az irányítás a te kezedben van, és a te kezedben volt kezdetektől. Igenis te hitetted el magaddal, hogy kövér vagy, mert ilyen a genetikád, mert beteg vagy, mert nincs akaraterőd, stb. Szépen megmagyaráztad magadnak, hogy miért nem vagy felelős a zsírpárnáidért, és hogy még inkább bizonyítsd ezt, csak azért is tovább híztál. :)

Szóval mi is az első lépés az áhított alak eléréséhez?

Magadra vállalni a felelősséget. Tisztában lenni azzal, hogy téves hiedelmeid segítségével te okoztad a kövérségedet, te parancsoltad azt a testednek, hogy növekedjen. Van egy olyan mondás, hogy az vagy, amit megeszel. Szerintem meg az vagy, aminek gondolod magad. Attól a perctől kezdve, hogy ráébredsz, te magad érted el a kövérséget, egyúttal ráébredsz arra is, hogy ugyanígy elérheted a kívánt alakot is. Ahogyan a gondolataiddal nagyon ügyesen felépítetted a zsírpárnáidat, pontosan ugyanilyen hatalmadban áll eltüntetni őket.

Azt kell megértened, hogy a tested változásai nem a külső tényezőktől és körülményektől függenek, hanem csak és kizárólag a gondolataidtól. Ha azt hiszed, még a víztől is hízol, úgy is lesz. Ha azt hiszed, minden sarokban bacik lesnek rád, hogy megbetegítsenek, úgy is lesz. Ha azt hiszed, azért mert anyukád,nagymamád,meg az ő anyukája is vérnyomásproblémákkal küzdött ,ez öröklődik, és te sem kerülheted el,akkor úgy is lesz. De amint rájössz, hogy minden rajtad áll és tőled függ, és elhiszed,hogy anélkül ehetsz bármit, hogy meghíznál, hogy olyan erős a szervezeted, hogy a bacik messzire elkerülik a saját érdekükben, és hogy az öröklődő betegségek nem öröklődnek, csak az ezekkel kapcsolatos hiedelmek, akkor kedvedre formálhatod majd a tested és soha többet nem kell aggódnod az egészséged miatt sem. Az vagy, aminek gondolod magad.

Bizonyára sokan vannak köztetek laikusok, akik máris elkönyvelték hülyeségnek, amit mondok, vagy talán csak egy részével értenek egyet, de éppen ezért szerettem volna a saját példámon keresztül bemutatni és igazolni szavaim valódiságát.

Ugyanúgy, ahogyan gondolataiddal felhízlalod vagy megbetegíted magad, ezek ellenkezőjét is el tudod érni. Nem tudom, ki hogy volt vele, de én gyerekkoromban mestere voltam annak, hogy pusztán 1-2 óra leforgása alatt megbetegítsem magam és valós tüneteket produkáljak egy hét iskolakerülésért. Egyszerűen beleéltem magam, hogy beteg vagyok, és mire orvoshoz kerültem, lázam lett és begyulladt a torkom. Az orvos elrendelte az egy hetes „kényszerpihenőt”, nekem pedig másnapra már kutya bajom sem volt, hiszen csak addig kellett betegnek lennem, amíg átverem a dokit. Elterveztem, hogy mikor, meddig és milyen tüneteim legyenek, és hogy mikor múljanak el. És így is lett. Mi ez ha nem tökéletes példája annak, hogy irányíthatod a tested?

De térjünk vissza a fogyásra, és a történetemre. Akkor még számomra is rejtély volt, hogy mégis hogyan fogyhattam 13 kilót, miközben el sem kezdtem a fogyókúrát és csak halogattam napról napra. A megoldásra csak nemrég jöttem rá, amikor újra produkálni kezdtem a „spontán” fogyást. Végre összeállt a kép. A testem egyszerűen követi a gondolataimat és a hiedelmeimet. Hiába nem kezdtem bele a fogyókúrába, abban a hiszemben voltam, hogy szeptemberre lefogyok, és mivel ezt a gondolatot követtem végig, és képzeletben máris vékonyabbnak láttam magam, így a testem egyszerűen követte a gondolataimat. Hiába halogattam a fogyókúrát, nem volt bennem egy csepp kétség sem affelől, hogy szeptemberre lefogyok, és bár a tényleges fogyókárba sosem kezdtem bele, annyira belemerültem a csinosan kezdett új élet gondolatába, hogy elfeledkeztem arról a tényről, hogy ehhez talán el is kellene kezdenem a fogyókúrát, nem csak ábrándozni róla. Ám ez nekem akkor eszembe sem jutott.

Szerencsére, mert így teljesen véletlenül, de kiiktattam a gondolataimból az ezzel kapcsolatos negatív hiedelem-rendszert, és egyszerűen hagytam, hogy a testem végezze a dolgát és kövesse a vágyaimat. Ha akkor eszembe jutott volna, hogy nem fogyhatok, amíg el nem kezdem a fogyókúrát, ha akkor elkezdtem volna aggodalmaskodni, hogy egyre fogy az időm és én még nem tettem semmit a fogyásomért, és ha akkor eszembe jutott volna minden falatnál, hogy mennyire hízlal és mardosott volna a bűntudat, biztos vagyok benne, hogy nemhogy fogyást nem produkáltam volna, de még tovább híztam volna.

A jelenlegi fogyásomért ugyanez a gondolatmenet a felelős. Folyamatosan abban a hiszemben tartottam magam, hogy én most szuperdiétát csinálok és milyen jól lefogyok, miközben a mindennapi bűnözéseimről egyszerűen nem vettem tudomást és egy percig sem aggódtam miatta. Valójában ugyanazt csinálom, mint három éve, hiszen fogyókúrám valójában egyáltalán nem tartom be, sőt nagyon távol állok tőle, ám ezt nem voltam hajlandó észrevenni és abban a hiszemben tartottam magam, hogy diétázok.

És akkor miért nem sikerült pont abban az egy hétben fogynom egy dekát sem, amikor a legjobban akartam?

Nos, azért, mert abba a hibába estem, hogy negatív gondolatokat halmoztam fel. Aggódtam, pánikoltam, rettegtem, és lám, a testem milyen szépen követte a gondolataimat, és nem csak a testem, de a kiszemelt férfi is, hiszen a Vonzás Törvényével nem csak a testem, de a körülményeimet is irányítom. Minden éppen úgy történt, ahogyan én azt „megrendeltem”, szóval okom nem is lehet a panaszra ;) Valójában ekkor döbbentem rá erre az egészre. Ez után az egy hét után láttam meg az összefüggéseket a gondolataim és a történések között. Mondhatni megvilágosodtam.

Eddig csak ösztönösen alkalmaztam a Vonzás Törvényét, és most megajándékozhatom magam azzal, hogy tudatosan teszem. De ajándékot nem csak kapni, hanem adni is jó, ezért szeretném megosztani veletek :)

Megkísérelném lépésekben összefoglalni a tanácsaimat annak, aki fogyni szeretne(de ezeket alkalmazhatod akár egészséged megőrzésére, izom építésre, szépséghibáid eltüntetésére is).

-Vállald magadra a felelősséget! Legyél tisztában vele, hogy MINDENT te irányítasz és semmi sem függ a külső körülményektől. Így tisztában leszel a hatalmaddal, és ha tudatában vagy a hatalmadnak, úgy változtathatod a tested, ahogyan csak jól esik.

-Szabadulj meg a téves hiedelmektől. Függetlenítsd magad minden külső tényezőtől, mert rajtad kívül senki és semmi nem lehet hatással a testedre. Nem függsz sem genetikától, sem kórokozóktól, sem ételtől, sem időjárástól, sem gyógyszerektől. Minden ezekkel a dolgokkal kapcsolatos tapasztalatod a saját és a körülötted élők hiedelmeinek terméke.

-Lásd magadat olyannak, amilyennek szeretnéd! Ne a jövőben, MOST. Képzeld el magad olyannak, amilyen lenni szeretnél. Ha a tükörbe nézel, ezt a képet lásd, ha elképzeled magad, ezt a képet lásd, és hidd is el! Hidd el, hogy olyan vagy, amilyen lenni szeretnél, mert a testednek követnie kell a hiedelmedet. Fantáziálj róla minél többet. Éld át, érezd! Érezd milyen a lapos hasadat tapogatni, fogdosd meg gondolatban a feszes, kerek fenekedet, simogasd végig a tökéletes idomaidat, vegyél fel valami eszméletlenül dögös ruhát és sétálj végig a városban, miközben leesik az emberek álla és utánad fordulnak. Érezd át a jelenet minden percét, lásd a magabiztos, elégedett mosolyodat, az egyenes tartásodat, a szexi lépteidet a hosszú formás lábaiddal és a lágyan ringó csípődet. Érezd, milyen könnyűek a lépteid, mert nincs rajtad a súly, amihez hozzászoktál. Tapogasd végig a kulcscsontod, a csuklódat,a bokádat, a medencecsontodat, mert már láthatóak és érezhetőek, nem takarja őket semmi! ÉREZD ÁT az örömöt, az elégedettséget, a boldogságot, és ahogyan élvezed a saját tested.

-Soha ne szentelj figyelmet annak, amit nem szeretnél!Ne mondj ilyet, hogy „nem akarok kövér lenni” vagy „nem akarok beteg lenni”. Hiába teszed hozzá, hogy nem akarok, a figyelmed és a gondolataid akkor is a betegség vagy a kövérség körül kalandoznak. Ha még nem megy rád az a nadrág, akkor ne keseredj el, hogy „még mindig kövér vagyok”, mond azt helyette, hogy „de jó, már majdnem összeér a gomb, milyen sokat fogytam!” Ha a tükörbe nézel és meglátod fityegni a hasad alját, akkor ne keseredj el, hogy „úristen az még mindig ott van”, hanem mondd azt „te jó ég, már alig látszik! sokkal kisebb, mint volt”. Remélem, érthető ez a pont :)

-Soha ne kényszerítsd magad olyasmire, ami nem okoz örömöt! Ha mozogni akarsz, akkor tedd azt a mozgás öröméért! Ha egészséges kaját akarsz enni, akkor edd örömmel! Mindig válassz olyan mozgásformát és ételeket, amik örömet okoznak, amiket szeretsz! Soha ne tegyél semmit kényszerből, azért mert úgy gondolod, muszáj. Hogyha úgy érzed, és el is hiszed, hogy minden leadott kilóért meg kell szenvedni, mert csak akkor nyered el a jutalmad, akkor a tested válasza az lesz rá: „Igenis főnök, akkor szenvedünk.”

-Számold fel a bűntudatot. Hogyha megeszed azt a csokit, csak akkor edd meg, ha nem érzel miatta bűntudatot. Azt ehetsz, amit csak akarsz, de ehhez az kell, hogy valóban elhagyd az ételekkel kapcsolatos hiedelmeidet. Addig, amíg bűntudatot érzel és úgy gondolod, most ez az elfogyasztott csoki, süti, stb. meggátol a célod elérésében és marcangolni kezded magad, amiért nem volt elég akaraterőd, és szinte látod magad előtt, ahogy visszamászik egy alattomos zsírpárna, akkor a tested azt mondja majd: „Igenis főnök, akkor elraktározzuk ezt a csokit. „

-Mások véleménye nem számít! Csak az olyan megjegyzéseket halld meg másoktól, amik jól esnek és amik megerősítenek a hitedben. Csak a számodra hasznos információt őrizd meg, mert az mindig nagy segítség. De legyél tisztában vele, hogy mások véleménye nem alakíthat téged. Te vagy az egyetlen, aki hatással van a testedre, így ha valaki negatív véleményt alkot rólad, az csak akkor lehet igaz, ha te elhiszed. Csak te teheted azt igazzá. Régebben, még a második fogyásom előtt volt, hogy beszóltak fiatalok a parkban „Micsoda sonkák!”…én meg annyit válaszoltam vissza: „Álmodozz csak róla, hogy valaha bejuthatsz közéjük.” És a beszólást inkább bók formájában raktároztam el magamban, mintsem sértésként. Rajtad áll, hogy hogyan fogadod és raktározod el mások véleményét, ezért azt tedd úgy, hogy számodra hasznos legyen és közelebb vigyen a célodhoz, semmint hogy eltávolítson tőle.

-Szeresd magadat, legyél jó magadhoz! Mielőtt elvárnád, hogy a környezeted vagy a tested változzon, neked kell változtatni azon, ahogyan magaddal bánsz és ahogyan magadról gondolkodsz. Soha ne ítélkezz magad fölött, mindig bocsáss meg magadnak, mindenki követ el hibákat, hiszen emberből vagyunk, és a hibák rávilágítanak arra, hogy mit csinálhatunk másképp. Keresd magadban azokat a tulajdonságokat, amiket szeretsz, amiket nagyra becsülsz, akár le is írhatod egy listába. Dicsérd meg magad, jutalmazd magad, legyél nagylelkű magaddal! Ha eddig önbizalomhiánnyal küszködtél, akkor meglátod, mekkora változást hoz a környezetedben az, ha te másképp viszonyulsz magadhoz.

Ha még eszembe jut egy-két dolog, akkor le fogom írni a cikkhez tartozó fórumban. Szeretném elmondani, hogy nem áll szándékomban senkit sem megtéríteni, vagy esetleg eltéríteni az általa helyesnek vélt felfogástól vagy életmódtól, csupán szeretnék mankót nyújtani azoknak, akik együtt tudnak velem gondolkodni, és úgy érzik, hasznos lehet számukra, amit leírtam. Attól függetlenül, hogy hisztek e nekem vagy sem, kipróbáljátok e a fent leírtakat, vagy sem, mindenkinek kívánom, hogy elérje álmai alakját és minden más célját is az életben :)

Ez tényleg jó ötlet :-)

Hozzászólásként biztosan megjelenik.

"Hihetetlen,hogy az agy mire képes! Mindenünket irányítja,még az emésztést is :D "

Hm, tényleg érdekes, de amit nem régen olvastam, hogy pont fordítva is lehet, az még érdekesebb. Vagyis az, hogy az emésztőrendszerünk a "második agyunk". Nagyon komoly kutatások folynak, miként hat ez a kettő egymásra, mert nem egyirányú a folyamat...

Pont ezt szerettem volna én is kérdezni. :D

Már nagyon várom a 2. részt. :D Csak kérdés mikor olvashatjuk? :D

Úgy nem nagy kunszt nem enni, ahol nincs mit! :)

Nagyon összetett dolog az emberi szervezet. Nyilván nem mindegy, hogy miket eszik az ember, mennyit és mikor. De különbözőek vagyunk, még akkor sem egyforma az eredmény, ha ugyanazt, ugyanakkor és ugyanannyit eszünk, mint mások. Arról nem is beszélve, hogy nem egyforma erőfeszítésébe kerül mindenkinek adott élelmiszerekből a számára optimális mennyiség elfogyasztása.

Lehet, hogy nem a legjobb példa, de most ez jut az eszembe. Mindenki meg tud tanulni egy/több idegennyelvet, de nem ugyanakkora meló. Van akinek szinte semmi erőfeszítésébe nem kerül, míg más sokszorosát beleöli mégsem éri el ugyanazt a szintet.

Aki hajlamos a hízásra, túlevésre, szénhidrátfüggésre stb., nem jelenti azt, hogy nem lehet normál súlya, de az biztos, hogy sokkal nehezebb elérnie és megtartania, mint azoknak, akik számára a fentiek csak hírből ismertek.

Ezt a történetet nem hiszem el, és károsnak is találom azt, amit sugall.

Kihagyhatatlan élmény az, amikor legyőzi az ember önmagát. Amikor rájön hogy tud futni, vagy képes minden nap korán kelni és egy órát úszni, hogy képes lemondani dolgokról. Amiért megküzdünk, az a miénk igazán, arra tudunk vigyázni igazán, az a legértékesebb. Tehát a megtartásában is motiváltabbak vagyunk.

Vannak, akik egy picit többet foglalkoznak a témával és ők el tudják fogadni - nem a hozzáállást, miszerint ne tegyünk semmit, együnk, ami csak eszünkbe jut, hanem azt, hogy igenis léteznek genetikailag hízékonyabbak. Mi több, meg is találták , hogy kik.

[link]

"sportolni csak helyes étkezés mellet lehet hosszú távon és eredményesen"

Maximálisan egyetértek. A rendszeres edzés nem elég, bármilyen sokat lehet edzeni, ha helytelen az étrend, nem érjük el a kívánt eredményt, ami frusztráló lehet, ha nem vagyunk tisztában ezzel.

A nők bőre - általában rugalmasabb - és tényleg vastagabb a bőr a képeteken fiúknak, nem vicc!

22%-kal vastagabb az arcon, úgyhogy nem lódítottál :D

[link]

Egy fiatal lány könnyen tud fogyni és a bőre is tudja általában követni. Különben mindenki tigriscsíkos lenne terhesség után. Persze, a mai táplálkozás mellett sajnos sokaknak rosszabb minőségű a bőre és sajnos nem annyira ritkák fiataloknál sem a striák.