Megbánt anyaság (beszélgetés)
Én ehhez nem tudok mit szólni. Nagyon sajnálatos, hogy ilyen van. Irtam már, nem gondoltam, hogy ennyi bántalmazó, mérgező anya van. Az ilyennel minimálisra kell csökkenti a kapcsolatot.
Kedves FI!
Neked egy-két-több gyógyitó beszélgetés kell szakemberrel.
El is kell engedni, és ezt tedd úgy, hogy ne menekülj a múltadtól, az a múlt, hanem menj az új felé.
Tedd azt úgy, hogy vedd figyelembe az élet nagyon rövid, ne keseregj, kelj fel minden reggel, hogy valami jó felé haladsz.
Ha a múltadban ragadsz akkor az értékes idődet, életedet vesztegeted el.
Ugyanígy voltam, sikerült is.
Neked is fog.
Nem vagyok pszichiáter, de úgy gondolom a múltat már nem tudjuk meg nem történté tenni, a jelenünket, és a jövőnket kell szebbé tenni, okulva abból nekünk mi fájt, fáj.
Rágódhatunk a múlton, de azzal újabb sebeket térünk fel.
Úgy gondolom, ahogy a sajátlábunra állunk már mi alakítjuk az életünket. Rajtunk áll hogyan tovább.
Dolgozom, így nehéz fórumozni, de be-be nézek.
Az újszülött is érzi a feszültséget, de még nincs tudatában, és más, ha az orra alá nyomják: Nézd anyád mit írt ŕólatok!
Az ördög nem alszik.
Valami nagyon nagy gond lehet, akarta őket, valami törés lehet ami kihozta.
És tényleg remélem, a gyerekeihez nem jut el ez a fórum sosem.
Olvastam a témához illő hozzászólásaidat (is). Tehát nem arról van szó, hogy ne tudnál más témához is hozzászólni, mint a szexualitást érintő topikok.
Enissa arról írt, hogy ide egyáltalán nem kellett volna...
Nem kertelek. Egyetértek vele.
Lehetetlen, hogy egy téma csak olyan hozzászólásokról szóljon, ami szorosan hozzá tartozik. Viszont vannak olyan komoly, mély tartalmú témák, ahol a "viháncolás" nem odaillő. Ez a téma is ilyen. Függetlenül attól, hogy a kiírója már nincs itt.
Semmi bajom veled. Azzal sem, hogy valami csodás eset folytán mindig megtalálnak a frissen regelt férfiak is. 🙂
Több olyan téma van, ahol hódolhatsz a nevetésnek, a jókedvednek, ahol kibontakoztathatod a személyiségedet.
Csak egy vélemény. Úgyis úgy teszel, ahogy akarsz.
Hát, mondtam hogy nem tudok mindent 😉
Bár azt tudom, hogy Te vagy Enissa 😅
Nem tudom milyen az "ilyen" ;)
Nekem egyelőre egy betűhalmaz vagy, ami vigyorog 😀
Már törölte magát.
És ugyanezt leírtam én is...
De hát ugye én csak a "felfokozott nemvágyamról" tudok csak írni 🤣🤣🤣
Sosem volt ilyen érzésem.
Olyan volt, amikor fáradt voltam,hogy szeretnék 2 hetet egy hangszigetelt mindenkitől elzárt szobában tölteni.
Borzalmas érzés lehet ez, nem írtad, de azt gondolom hogy lelkifurdalásod is van emiatt.
Ha nekem lenne ilyen érzésem, biztos szakemberhez fordulnék.
Valami ok biztos kiváltotta ezt.
Lépj, hogy a gyerekek ezt ne érezzék meg.
A helyedben a fórumot is töröltetném, pont ez az a téma, ami jobb anonim.
Ha valaki ismer könnyen visszaélhet vele,és esetleg örök törést okozhat a gyerekeidben.
Szia!
Szerintem a férjem első felesége megbánta. 3 gyereket otthagyott a férjemnél és tk. az anya-láthatással élt (ha van ilyen), tehát heti 1-2 nap, plusz 1-2 napok a szünetekben (nyáron akár 1 hét is) és a programját is úgy szervezte, hogy az ő napjain legyenek, hogy akkor se kelljen elhozni őket.
Amióta felnőttek, azóta rendeződött a viszonyuk, most már tud velük mit kezdeni, vannak közös témák. Nem kell házit írni, gyerekorvoshoz vinni őket, társasozni, megnyugtatni éjjel, ha rosszat álmodik...