Amit senki sem mond el az anyaságról (beszélgetés)

Igen. Vannak pillanatok az életben melyek azt az érzést kölcsönzik, hogy már csak ezért is - megérte élni...

(A tisztelet virága elküldve...)

Hat en elbogtem magam!

Puszild meg a gyerekeidet a nevemben!

Virágok Anyák napjára

Amikor férjem csendesen kijelentette,hogy 11 évi házasság után elválik és elköltözik,azonnal a gyerekekre gondoltam.

A fiam 5,a lányom 4 éves volt.

Hogyan maradunk "egy család"?

Egyedülálló anyaként képes leszek-e megtartani az otthonunkat,megmutatni nekik azokat az értékeket,amelyekre szükségük lesz az életben?

Annyit tudtam csupán,hogy mindezt meg kell próbálnom.

Két évvel a válás után,anyák napján besétáltunk a templomba. Az oltár két oldalán talicskákban gyönyörű cserepes virágok illatoztak. A mise alatt lelkészünk azt mondta,szerinte az anyaság az egyik legkeményebb munka az életben,ezért minden anya elismerést és jutalmat érdemel. Arra kérte a gyerekeket,mindenki válasszon egy szép virágot,és szeretete,megbecsülése jeléül ajándékozza az édesanyjának.

A gyerekek komolyan vették a feladatot,az összes növényt szemügyre vették.

Már minden gyerek visszaért a helyére,és megajándékozta az édesanyját,de az én két csemetém még mindig válogatott.

Végül kiválasztottak egy növényt az egyik taliga mélyéből,és boldogan hozták.

Széles mosoly ült az arcukon,miközben büszkén végigmentek a folyosón,és átadták azt a virágot,amelyet anyák napjára,megbecsülésük és szeretetük jeleként kiválasztottak számomra.

Megdöbbenve bámultam a felém nyújtott mocskos,sérült kóróra.

A hosszas válogatás és tanakodás után sikerült a legkisebb,legbetegebb növényt kiválasztaniuk,még csak egy bimbó sem volt rajta.

Megelégedett arcukra nézve láttam,mennyire büszkék a döntésükre,ezért mosolyogva fogadtam el az ajándékot.

Később azonban meg kellett kérdeznem,hogy a sok szépséges növény közül miért éppen ezt akarták nekem adni.

- Mami,ez nézett úgy ki,mintha szüksége lenne rád - válaszolta a fiam meggyőződéssel.

Mindkettőjüket magamhoz öleltem,és büszke voltam,hogy ezt a növényt választották.

Gratulálok a kistestvérhez!

Bátor vagy :-)))

Örülök, hogy már könnyebben viseled az anyaságot!

Én is, bár még mindig nagyon nehéz.

ez jó!Hagy pakoljon, legalább estére elfárad!

Majd fog segíteni is-enyém is néha, főzni teregetni söprögetni-ma meg telehordta a bevásárló kosarat a boltba-felét vissza kellett tennem

:D

és gratula a pocaklakóhoz!

Sziasztok!

Lassan eljutok a hozzászólások végére...Azóta a fiam elmúlt 1 éves.Én sokkal türelmesebb vagyok,legalább is az esetek 99%ban.És valahogy nem foglalkoztatnak azok a dolgok,amik eddig.Már egyre jobban megeszi amit főzök neki,így háttérbe szorulnak a bébikaják.Persze így bele kell sűrítenünk a napunkba a főzést.De mivel apa csak 7végente van,tudok magunknak akár 2-3napra előre főzni.

Eljött az az időszak,mikor én az asztal egyik felén rendbe rakok mindent,Bendegúz a szemközti oldalin lepakol...de már ez sem zavar.Ha nap 3x felsöprök,nyugodtan lehet attól még estére újra :-)

Már lassan elindul az édesem,kijött azóta 4foga...és már harap is a gézengúz...Sokkal könnyebb vele,kicsit önállóbb.

És újra kisbabánk lesz.Már 16hetes a pocaklakó.

Most mennem kell,megébredt,és ebédelünk.

nálam az volt a legfurcsább, amikor hozták be a törpikéket etetésre, és mondták a nevét.Annyira idegennek hangzott.Nem is használom különösebben a nevét.Becenevet adtam neki.A neve olyan felnőttes.DE ebbe is bele kell gondolni.Mert sok felnőttnek olyan gyerek neve van.Nem akarok ezzel megbántani senkit.Isten ments.Mert mindenkinek szíve joga eldönteni mi lessz gyermekének neve.

Én így gondoltam.Egyébként szerintem olyan mint egy hullámvasút.Hol lent hol fent.

Lehet, hogy most úgy érzed, soha, lehet, jövőre már úgy érzed, jöhet, lehet, csak 5 év múlva érzed magad késznek rá. Sosem tudhatod előre, mikor jön el az idő. Mindig változol.

Amikor kezdtem kilábalni a szülés utáni depresszióból, rájöttem, hogy talán jól döntöttem. Mert én sosem készültem volna fel az anyaságra! Sosem szültem volna, ha nem bízom magam a véletlenre. Így viszont a helyzetből adódóan kénytelen voltam hozzászokni, hogy anya lettem, és alkalmazkodni, valamint megszokni.

Nagyon-nagyon nehéz volt az első év, de már látom az örömöket is. És nagyon szeretem a kisfiamat. :-)

De nem rábeszélni akarlak, nehogy félreérts, csak az érzéseimet próbáltam leírni.

Nem is kell sietnem. De sokat gondolok rá mostanában mikor lehetne majd. Egyre inkább úgy tűnik nekem, hogy soha.

Jobb lenne nem gondolkodni ezen, de csettintésre nem tűnik el semmi. Majd minden idővel...

Ilyenkor az a legjobb, ha vársz még a terhességgel.

Vagy a véletlenre bízod magad, ahogy én tettem. :-)

Ha van kedved olvasd el az én cikkemet is, a címe: Az érem másik oldala.

Viszont Ébennek igaza van. :-)

Értem. És örökös elhatározásnak nem is mondanám, hogy nem kell, de meggondolandó...

Kereskedelemben dolgozok, és ilyenkor már pörögnek az események. Otthon áll a rumli, én meg feküdtem a hét túlnyomó részében (mert kivételesen megtehettem), nem is nagyon bírtam moccanni. Csak erőlködéssel és fájdalommal tudok hangot kipréselni magamból úgy begyulladt a torkom. És a férfem intézni valói is az én fejemben kell, hogy tárolódjanak, apámnak is a titkárnője vagyok. És az ünnepek alatt sem fog körülöttem forogni a világ, de azért hajthatom a kerekét. Nem valószínű, hogy holnapra fizikailak összeszedem magam, de nem engedhetek meg magamnak több pihenőt.

Hatással volt rám amit olvastam, teljesen át tudom élni.

Sziasztok lányok :)

Képzeljétek, már nov. 26-án meg kellett volna jönnie, és 2 napja csináltam egy tesztet, határozott 2 csíkos lett, de nem 10 percen belül, hanem kb 1 óra múlva. De a két csík ott van :)-jártatok már így?

Én mindkét fiamat simán szültem. Az első nem volt könnyű szülés, ráadásul nem sírt fel, és más egyebek is közre játszottak (mi csak 3 hét után mehettünk haza). A második szülésem pedig egy igazi élmény volt.

Viszont, én nem gondolom úgy, hogy csak az az igazi szülés, ha valaki természetes úton szüli meg a gyerekét. Szerintem tök mindegy (ill. nem az,mert így-vagy úgy de mindenképpen megszenvedjük), a lényeg itt a GYEREK :)

Aki császárral szül, az úgyanúgy anya lesz, szegények utána jobban megszenvedik mint mi- mert nekik a gyereket is el kell látni a fájdalmaik mellett, nekünk pedig a szülés után "elmúlik" ;)

Természetesen mindenkinek van saját véleménye, ez az enyém, és vállalom. :D

A gyerekek ölelése és nyálas puszija minden szenvedést megér. :D

Mindenkinek szép napot!

Hát nem is tudom, én máshogy éltem meg...ez nlam nem fedte a valóságot teljesen....pedig átmentem egy két dolgon, most 3,5 hónapos a csöppem, minden percét élvezem, soha nem kívántam sehová, minden meg tudok csinálni mellette,a lakás rendben van, igaz nem mindennap főzök és van némi segítség is az anyukám és ha apa úgy dolgozik ő kel fel hajnalban.

Meg ami szerencsém, áldott jó gyerek, nem volt hasfájós és van "apja" a gyereknek...

De ami még extra az a gerincsérven és az izületigyulladásom valamint, hogy a baba mellett dolgozom...

:)

nekem is kiakadt a görbe-legalábbis párom nézte.

lehet hogy a tágulás máshogy megy le-mert az ízületek csontok is mozognak amennyire lehet nem csak a méhszáj-lehet neked az már előtte szépen lassan megtörtént.nem tudom.nekem a méhszáj már szülés előtt hetekkel nyitva volt és éreztem is a csípőmbe derekamba fájdalmat-így a szülőszobán már csak 4 óra volt.valaki meg úgy megy be hogy szinte teljesen zárt-ő lehet jobban megszenvedi.nem tudom.

:) Nekem meg azóta minden hónapban az jut eszembe, hogy inkább a szülés:)Bár lényegesen javult a helyzet azóta.A szülésznő mondta a a páromnak, hogy maszírozza a derekamat mert az csillapíytja a fájdalmat, én meg mondtam, hogy de nekem nem fáj.Az NST meg kiakadt tőlem, olyan erős összehúzódásaim voltak, hogy a görbe csúcsa nem fért rá a papírra, hanem valahol a levegőben végződött:)Én meg ott vártam, hogy mikor kezdek már el vajúdni:D

Egyébként annyira féltem, hogy a harmadik trimeszterben végig minden este azt szugeráltam magamnak, hogy nekem nem fog fájni a szülés:) Most nem vagyok benne biztos, hogy ez miatt volt e, mindenesetre érdekes:)