Félelem a haláltól (beszélgetés)

Tegnap "beszélgettem" egy izraeli komálósommal

Mondtam, tégy egy követ apád sírjára a nevemben

Mert ugye a zsidó vallás szerint ha a holt lélek feljő és lát egy új követ, tudja hogy valaki ott járt és emlékezett rá

Mi csak rakjuk a virágokat amik elhervadnak, ellopják, bele se gondolunk nagyon mi miért történik

méltatlannak tartod"

Akkor kb 10milliárd ember méltatlan a halálra

Tudod ki volt rá méltatlan? A harminc nemes akik Budára tartottak Kont vezetésével, vagy a velszi bárdok

A méltatlan, mint szó, etimológiáját nem is értelmezem most

"Síromnál sírva meg ne állj;

Nem vagyok ott, nincs is halál."

Ez a két sor tetszik.

Ha lehet "hülyeséget" mondani, akkor ez a versike kedves

A napokban kórházban voltam

Láttam, mindketten csendben aludtak el

Ugyanakkor egy jóbarátom és apám infarktusban hunytak el

Mindkettő erős halálfélelemröl beszélt, és én mint gyakorló pánikbeteg ezt bizony átérzem

Nem félsz a haláltól?

És ha nem kapsz levegőt elötte mert embólia?

Ne legyetek már ilyen bátrak! Illetve legyetek, csak nagyrészt pofáraesés lesz a vége

A haláltól nem félek,az odáig vezető úttól talán egy kicsit.

Amitől igazán félek az,hogy fájdalmat okozok a szeretteimnek a halálommal.

Csak attól, hogy kiszolgáltatott leszek.

Ha már nem tudom magam ellàtni.

Ez a vers segít át mindig, amikor egy szerettem meghal. Ezzel a verssel nyugtatom magam és dacolok a halál ellen... 😣🥺🤍

Nem félek tőle, de nagyon haragszom rá.

Ne jöjj el sírva síromig,

Nem fekszem itt, nem alszom itt;

Ezer fúvó szélben lakom...

Gyémánt vagyok fénylő havon

Érő kalászon nyári napfény,

Szelíd esőcske őszi estén,

Ott vagyok a reggeli csendben,

A könnyed napi sietségben,

Fejed fölött körző madár,

Csillagfény sötét éjszakán,

Nyíló virág szirma vagyok,

Néma csendben nálad lakok

A daloló madár vagyok,

S minden neked kedves dolog...

Síromnál sírva meg ne állj;

Nem vagyok ott, nincs is halál.