Félelem a haláltól (beszélgetés)
Tegnap "beszélgettem" egy izraeli komálósommal
Mondtam, tégy egy követ apád sírjára a nevemben
Mert ugye a zsidó vallás szerint ha a holt lélek feljő és lát egy új követ, tudja hogy valaki ott járt és emlékezett rá
Mi csak rakjuk a virágokat amik elhervadnak, ellopják, bele se gondolunk nagyon mi miért történik
méltatlannak tartod"
Akkor kb 10milliárd ember méltatlan a halálra
Tudod ki volt rá méltatlan? A harminc nemes akik Budára tartottak Kont vezetésével, vagy a velszi bárdok
A méltatlan, mint szó, etimológiáját nem is értelmezem most
"Síromnál sírva meg ne állj;
Nem vagyok ott, nincs is halál."
Ez a két sor tetszik.
Ha lehet "hülyeséget" mondani, akkor ez a versike kedves
A napokban kórházban voltam
Láttam, mindketten csendben aludtak el
Ugyanakkor egy jóbarátom és apám infarktusban hunytak el
Mindkettő erős halálfélelemröl beszélt, és én mint gyakorló pánikbeteg ezt bizony átérzem
Nem félsz a haláltól?
És ha nem kapsz levegőt elötte mert embólia?
Ne legyetek már ilyen bátrak! Illetve legyetek, csak nagyrészt pofáraesés lesz a vége
A haláltól nem félek,az odáig vezető úttól talán egy kicsit.
Amitől igazán félek az,hogy fájdalmat okozok a szeretteimnek a halálommal.
Csak attól, hogy kiszolgáltatott leszek.
Ha már nem tudom magam ellàtni.
Ez a vers segít át mindig, amikor egy szerettem meghal. Ezzel a verssel nyugtatom magam és dacolok a halál ellen... 😣🥺🤍
Nem félek tőle, de nagyon haragszom rá.
Ne jöjj el sírva síromig,
Nem fekszem itt, nem alszom itt;
Ezer fúvó szélben lakom...
Gyémánt vagyok fénylő havon
Érő kalászon nyári napfény,
Szelíd esőcske őszi estén,
Ott vagyok a reggeli csendben,
A könnyed napi sietségben,
Fejed fölött körző madár,
Csillagfény sötét éjszakán,
Nyíló virág szirma vagyok,
Néma csendben nálad lakok
A daloló madár vagyok,
S minden neked kedves dolog...
Síromnál sírva meg ne állj;
Nem vagyok ott, nincs is halál.