Ez az érzés sokkal több, mint a szerelem.. (beszélgetés)

Köszönöm, hogy írtatok. :)

Még mindig tartom vele a kapcsolatot az interneten.

Ugyanazt érzem, mint eddig. Hamarosan találkozunk!

Fiatalkorban mindenkinek vannak őrült gondolatai. Lehet, hogy nem is rossz, ha az ember megosztja valakivel, és a mai világban ezt itt meg lehet tenni névtelenül.

Ezek szerint visszatért a lelki egyensúlyod?

Nem mindegy?

Úgysem tudja senki, hogy ki vagy!:)

szerintem nyugodtan mondd meg neki,nincs vesztenivalód

én sem bírom a bizonytalanságot,meg a végtelennek tűnő várásokat.

Szerintetek mindent elrontok, ha bevallom neki, hogy többet érzek iránta? Már nem bírok tovább várni.

Utálom, hogy nincs semmi, ennél még az elutasítás is jobb komolyan, mert azt idővel feldolgozza az ember, de ezt a reménykedést, hogy lehet nincs is semmi, már nem bírom. :-(

Na erről van szó!

Most alakulnak ki az "erőviszonyok", hogy olyan nő vagy, akinek udvarolni kell, vagy egy lábtörlő.

Ha számítasz neki fog jönni, hidd el !

Ha meg nem, akkor kár erősködnöd, csak egy újabb csalódás.

Eddig majdnem mindig én írtam rá, én érdeklődtem legtöbbször, s nagyon feltűnően látszott, hogy kedvelem.

Szerintem neki is kellene egy kicsit jobban mutatnia, ha szeret velem beszélgetni.

Szerintem ő pontosan tudja, hogy várom az üzenetét, csak "szenvedtet" vagy egyszerűen leszarja a fejem.

ÖNFEGYELEM !!!

ÖNFEGYELEM !!!

ÖNFEGYELEM !!!

Várd meg szépen, míg a helyedbe jön!

Aki megnyeri a csatát, az nyeri a háborút !!!

Egész délután be voltam jelentkezve chat-re, ő is.

Nem írtam rá, de ő sem írt rám. :-(

Eddig kibírtam, hogy nem írok rá, ki fogom továbbra is. Megvárom, még ő fog, ha meg nem, akkor ennyi volt...

Ááá, de sokkal egyszerűbb ezt leírni. :-(

Én így gondolom!

Ne kapjon időnap előtt gyomorrontást tőled!

Ha ugyanazt érzi amit Te, úgyis fog jönni, ha meg nem, akkor tökfölösleges szarrá aláznod magad!

Egy nő soha ne nyomuljon!

És ebben a buliban - elvben - Te vagy a nő.

Tegnap összevesztem vele. Én voltam a hülye.

Igazából amiatt lettem ideges, hogy mindig én kezdeményezem a beszélgetést, és úgy érzem, hogy ha én nem írnék rá, ő nem tenné. Tegnap délután ezen agyaltam, és mikor írogattunk, elég buta módon viselkedtem.

Miért várom, hogy ő ugyanazt érezze, amit én? Inkább, hogy várhatom el tőle ezt?

Csak én vagyok ilyen hülye...