Vélemények és érzések a plátói szerelemmel kapcsolatban (beszélgetés)

Csak egy személyes történetet írok le, de nem velem történt meg, de közvetlen ismerőseim voltak! Egy 600 fős cégnél dolgoztam és volt egy férfi, aki úgy tudta magáról, hogy halálos beteg, mivel ezt diagnosztizálták nála 45 évesen! Plátói szeretettel szeretett egy nőt, aki férjes volt, érezték mindketten vibrálást, de beszélni nem mertek róla. Kb így telt el 10 év, majd nő elvált és egy évre rá megházasodtak, azzal férfival, akiről korábban úgy tudta hogy halálos beteg.... aztán kiderült, hogy még sem, mivel még a mai napig is él és talán öt éve beszélgettem vele egy temetésen egy közös kollegánk, temetésén és akkor mondta, hogy megházasodtak, de nő olyan beteséget kapott házasságuk után egy évre, hogy ápolásra szorul folyamatosan és férfi ápolja!!!

Mond mi értelme volt ennek a szerelemnek, mindkettő csak várt, de egyik se merte megmondani, hogy mit érez! Lehet hogyha a férfi megmondja, talán gyorsabban vált volna el, de nem tette... ez is érthető valamilyen szinten... és mennyi közös emlékük volt talán egy év... és aztán vége mindennek?? Ezek nagyon fájdalmas történetek, de ha folyamatosan csak rá gondolsz, akkor miért nem keresed fel és miért nem tudod meg, hogy mi újság van?? Ja a női büszkeség, ezen is túl kell lépned, mivel egy életen át kísérteni fog téged! Nem azt mondom, hogy válj el, csak tedd rendbe magadba ezeket az érzéseket, mivel örökre benne ragadsz és választ sohasem kapsz rá!

Most neked kell lépned, mivel férfi elmondta, így ő már nem fog keresni téged, mivel ő számára végérvényesen lezártad!

[link]

A plátói szerelmet és a pénzért nem megvehető értékeket nem is lehetett volna jobban - szebben dalban elmondani...

Lizi!

Plátói, attól plátói, mivel a büdös életben nem fog beteljesülni, ha pedig nem fog beteljesülni, akkor mi a kérdésed?? Ábrándozol valakiről, aki soha nem lehet tied??,

Ha mégis megkap, akkor szerintem csak kihasználni fog téged, tehát hagyd ott és lépj tovább! Tudom, hogy könnyű ezt leírni és sokkal nehezebb megteni, de akkor sincs más választásod! Vagy belesavanyodsz ebbe az állapotban, vagy esetleg felfedezed hogy Földön még él 3,5 milliárd férfi...és lehet, hogy találsz köztük olyat, aki eseteleg...telán neked is megfelel, plátói szerelem nélkül!:-))

A meglátásom szerint kell a fiatalnak a plátói szerelem érzése. Ezzel is fejlődik az ember személyisége, ez is a felnőtté válás része.

Arra azonban figyelni kell, hogy ne váljon rögeszmévé, amikor kizárja a valóságot és nem is hajlandó túllépni rajta. Ilyenkor már gond van.

Egyáltalán nem haragszom meg, inkább köszönöm, hogy őszintén leírtad amit gondolsz. :)

Nagyon nagy igazság van a soraidban, ezekkel én is tisztában vagyok. Ahogy azzal is, hogy álomvilágban élek, és ideje lenne felébredtem. Biztos vagyok benne, hogy ha eljön az ideje, fel is fogok. Egyelőre ez így jó nekem. Persze jobb lenne, ha egy olyan emberbe lennék szerelmes, aki elérhetőbb, aki viszonozza az érzéseimet. De annyi csalódásban, annyi hazugságban volt már részem az életben (és ezeket főleg olyan emberektől kaptam, akiktől nem is számítottam rá), hogy kialakítottam magamban egy olyan belső védelmi rendszernek mondott valamit, amivel próbálom megvédeni magamat a csalódásoktól. Persze tudom, hogy ez nem jó. És azt is tudom, hogy ezen változtatnom kell. De az elmúlt két évben már annyira felerősödtek bennem az iránta táplált érzelmek, hogy nagyon nehéz változtatni.

De remélem nem haragszol meg a véleményért :D

Én ezt sosem értettem. Mármint, hogy hogyan lehet úgy szerelmesnek lenni, hogy a másik fél az érdeklődés legkisebb jelét sem mutatja. Kimutatni az érzéseket? Arra gondolsz, hogy olyan valaki felé, aki le sem toj? Én max addig tudtam ezt mindig elképzelni, hogy mikor látok egy számomra tetsző pasit, megjegyzem, hogy "azannyát de jó". Ennyi. Biztosan nem röhögtetném ki magam feleslegesen. Egyébként sem elfogadható számomra, hogy a nő kezdeményezzen. Butaságnak tartom álomba ringtani magunkat, esetleg olyan dolgokkal, tulajdonságokkal felruházni valakit, aki nem biztos, hogy ő. Az álomból akkor szoktak felébredni, amikor tényleg megismerik az álmok pasiját/nőjét, és jön a koppanás. Mert azért az ritka, hogy olyan amilyennek képzelte az illető.

Én tudom:) sokkal több pozitív,mint negatív élményem volt,ezért is mindig ezt teszem,hogy szólok,ha vmi nyomja a szííívemet:)

De az igaz,hogy ehhez a módszerhez kell önbizalom,és kudarctűrő képesség.Meg szükség esetén vastagítható arcbőr,tűzálló:D mert égni is lehet nagyot

Én túl racionális vagyok ehhez, azután vágyakozok, amit tudom, hogy megkaphatok.

:)

Köszönöm szépen!

Akinek pedig esetleg még van hozzáfűznivalója a TÉMÁHOZ, akkor azt szívesen olvasom továbbra is!

Nagyon örülök, hogy mindannyian jól szórakoztok. Egy ideig én is próbáltam követni az eseményeket, de még ott a közepetáján elvesztettem a fonalat, de már nem is szeretném megtalálni. Inkább megkérlek Benneteket, hogy a magánjellegű beszélgetéseket privátban folytassátok, ha lehetséges!

Köszike! :)

Jaj, jaj, jaj!

Csak szólok: Én nem vagyok se leszbikus, se biszexuális!

Remélem, most ezért nem lesznek álmatlan éjszakái ennek a Drágaságomnak, mert azt nem venném a lelkemre.

Mégiscsak Anya szülte....

Meggondolom, de akkor ez meg ott össze vissza hazudozna...

Így is szeretnéd? :)

Kérlek nyiss egy topicot: "Amit eddig Sydney sem tudott magáról" címmel.

Ott visszatérünk rád, mert lassan itt minden rólad szól és ez OFF. :D