Drogos volt barát, harmonikus új kapcsolat, kettős érzések. Mit tennétek a helyemben, ennyi idősen a szívre, vagy észre hallgatnátok? (beszélgetés)
Ha valami jó dolog történik veled kivel akarod megosztani? Ha szomorú vagy ki segít enyhíteni a bánatod? Reggel ki az első gondolatod, és este ki az utolsó?
Ha meg van a válasz, ő lesz a te embered.
Ha esetleg az ex és a jelenlegi is, akkor maradj egyedül egy ideig és majd letisztul.
Ha csak " mentöövnek " szeretett volna akkor nem igy viselkedik. Bohem bealitasu es gondolkodasu.
Szerintem ilyen emberek ugymondvan mindennap uj eletet fujnak a kapcsolatban .
Es az a bizonyos harmonia es bisztonsag , hat igen de hol van a garancia hogy az szilardon fog muködni.
Es hogy jo kontaktban van a dikajival az nagyon pozitiv.
Ha nem haragszol elmondom erről a személyes véleményemet, hátha segít az előtt a bizonyos összejövetel és "nagy találkozás" előtt.
A múltunkban megélt szerelmek, természetszerűleg nem múlnak el bennünk nyomtalanul. Ráadásul az idő mindig megszépíti a dolgokat és szép emlékeket hagy bennünk. De ennek örülni kell, viszont élni a MÁBAN! Nincs azzal semmi baj, ha találkozol egy volt szerelmeddel és megdobogtatja a szíved... valahol ez természetes, hisz része az életednek örökké, amit az ember nem is akar eldobni. Én is álmodtam már régi szerelmemről és reggel amikor felébredtem, olyan jó érzés volt, még benne voltam az álomvilágban és el is meséltem a férjemnek, aki átölelt és jót mosolygott. Próbáld ezt a pozitív oldaláról nézni, hogy olyasmit tudott adni neked, ami még mindig jó érzéssel tölt el, de ez nem azt jelenti, hogy újra kellene kezdeni azt a kapcsolatot. Szerintem a fórum indítója is hasonló cipőben járhat...
Félek, hogy két szék közül a pad alá esem, ha a szívemre hallgatok. A barátommal őszinte akarok maradni, de tartok beszélni az érzéseimről, amíg még én sem vagyok biztos bennük.
A volt barátommal nagyon szép időket éltem meg, de ugyanakkor az utolsó időkben megjártuk a poklot is. Teljesen leépült, azt hittem, kézen fogva sikerül majd elkísérni az elvonóra, de nem hagyta magát, és nekem már nem volt több erőm. Most is ugyanúgy nézett rám, mint régen, és nehéz így elfojtani az érzéseimet, de már nem vagyok 18 éves, reálisan kell felmérnem a dolgokat. Mi van, ha csak egy mentőöv lennék neki, hogy ismét helyretegyem az életét? Lehet, hogy nem drogozik már, de 29 évesen még mindig nem tűnik túl biztosnak magában, ahogy mondta, elpoénkodik a diákjaival, egyik napról a másikra él, de vajon képes lenne-e felelősséget vállalni egy tartós kapcsolatban? Erre kéne választ találnom, addig nem tudok lépni.
Ismerös valahonnan , de ja vu !
Tudod mi ez ? egyszeruen a sracban van valami ...
mivelt tanar szerintem ertelmisegi es hidd el a sajat maga kezebe volt a sorsa akkor nem senki..
No most attol fugg hogy mitt akarsz ? lehet mind kettöt , nalom maig nagyon jo haverok vagyunk ö az akivel lehet " hatarnelkul beszelni . Es atelni lehet azt amit beszelni is lehet...egyszoval , szelleslatasu.
Mindent lehet ha az ember akar , de az elet nem megy ismetlesbe.
En aterzem a helyzeted. Azert ennyire nem vagyok megkavarodva, sot egyaltalan, de az elso nagy szerelem az valahogy meg mindig bennem van.
En mar ferjnel vagyok es nagyon szeretem ot, viszont nyaron lesz egy barati osszejovetel, amibe az ex is beletartozik es mar elore felek a viszontlatastol. Valahogy nem szivesen talalkoznek vele, nem tudom milyen lesz majd a kozeleben. Almomban neha meg elojon, de tudom hogy ez azert van, mert O volt az elso nagy szerelem. Soha nem fogom elfelejteni, de nem voltam vele boldog, ellenben a ferjemmel, akivel mar tobb mint 8 eve egyutt vagyunk boldogsagban. Tudom hogy a ferjemmel barmire kepesek vagyunk ketten, az ex csak egy erzes, ami akkor volt, de mar nincsen.
én már hallgattam az eszemre ilyen dolgoban - mint azt előre sejtettem, nem jött be, most váltam el :)
a szívre voksolok :)))
Hűűű ez nehéz kérdés...
Biztos nagy volt a szerelem ha ennyi év elteltével is így felkavar. Sokmindent mérlegelni kell. És az a helyzet, hogy neked kell dönteni. A döntésed az adott pillanatban jó lesz. Az lesz a helyes döntés, de később majd néhány év talán hónap távlatából más lesz. Akkor majd lehet, hogy nem találod helyesnek a döntést vagy akkor fogod pont helyesnek találni. Nem szeretnék a helyedben lenni... :( Kettős érzés. Kérdés, hogy hagyod, hogy az érzelmeid vezessenek, vagy az eszedre hallgatsz.
Majdnem egyidősek vagyunk...
Család, vagy szerelem? Biztos vagy bizonytalan? Mi a helyes?
Üres lap, előnyökkel hátrányokkal, rózsaszín szemüveg nélkül. Talán az segít. Talán benned is vihar van. Semmi sem lehet fekete vagy fehér. A világ színes... Szerintem oszd meg ezt a pároddal. Mondd el neki, hogy valami még vonz az exbe. Ha teheted, utazz el egy hétvégére egyedül. Ne beszélj senkivel csak figyelj a belső hangra. Az talán segít.
szia
nem lennék most a helyedben...
de akár hogy is döntesz a jelenlegi párod megérdemli azt, hogy neki mindig is az igazat mond...
Jártam egy sráccal 4 évig, de aztán a drogproblémái miatt szakítottunk. Hatalmas volt a szerelem, de ezek a külső tényezők sajnos tönkretették a kapcsolatunkat, így elváltak útjaink. Én hiába kezdtem új életet és hiába telt el 5 év a szakítás óta, még mindig nagyon sokat gondolok rá és gondoltam is, akármit csináltam az évek alatt. Amíg külföldön éltem, megismertem a mostani barátomat, szeretne eljegyezni és feleségül venni a közeljövőben. Én úgy éreztem, hogy nagyon boldog vagyok mellette, de ősszel úgy hozta a sors, hogy találkoztam az egyik barátnőm babájának köszöntő buliján a fent említett volt barátommal, és nagyon felkavart ez a találkozás, azóta nem tudom helyretenni az érzéseimet. Beszélgettem vele sokat, de sajnos nem tudott túl jókat mesélni az életéről, nem volt jó passzban, most tanár egy középiskolában, tehát van munkája, de nincs megelégedve az életével. Arról nem beszélt, hogy még használ-e bármilyen szert, de talán meg merem kockáztatni, hogy jó útra tért. Nagyon örült nekem, azóta is találkoztunk párszor, mint barátok, és mindig mondja, hogy hiányoztam neki és hogy azóta sem volt szerelmes senkibe. Én kétségek közt vergődöm már egy ideje, ismét érzek iránta valamit, ugyanazt, mint régen, gyorsan ver a szívem, ha látom, szeretem hallani a hangját stb. Viszont sokat változtak a dolgok, a barátommal jól kijövünk, és 27 évesen már családra vágyom, biztonságra néhány éven belül. Nem érzem normálisnak, hogy egy jól működő kapcsolat mellett ilyen érzéseket vált ki belőlem a volt barátom. Nem vagyok már gyerek, nem kéne így történnie. Elgondolkodtam azon is, hogy mi van, ha megváltozott és képes lenne velem egy normális életet kezdeni.
De ha így érzek, miért vagyok a mostani barátommal? Hiszen ez nem fair vele szemben, emiatt is szörnyen mardos a lelkiismeret. Ti mit tennétek a helyemben? Szerelmek lehetnénk, de nem biztos, hogy valaha is elérhetném azokat a dolgokat, amiket a mostani barátom mellett talán igen (biztonság, harmónia, gyerek).