Érezted úgy, hogy senki nem ért meg (se család, se kedves?), mindenki csak a rosszat látja? (beszélgetés)
Sziasztok nem vagyok jobban :( meghalt egy kedves rokonom akit mindig is a második anyukámnak tekintettem, tegnap meg a kórhában azt mondta az orvos, hogy a papámnak egy vagy két napja van hátra és ő is meghal... :( Kicsit kivagyok, amúgy sokat fáj a fejem, nem tudom mitől, azóta voltam itt a helyi gondozóba mert jelentkeznem kellett a tündérhegyi zárójelentésemen volt. És az orvos nem hitte el hogy depis vagyok évek óta, mert szerinte az hogy engem négy évig bántalmaztak 16 éves koromtól kezdve nem elegendő ok a depresszióra.. stb... ajánlott ott náluk egy pszichoterápiát oda rá két napjára elmentem egy nővel kellett beszélnem, aki meg nem hitte el a szociális fóbiám és pánikbetegségem... ja és oldatot kaptam zoloftból mert arra van támogatás és gondoltam kipróbálom na egyből ki is hány.tam ahogy megittam, azonnal telefonáltam, a doki szabin volt, és adták az előző roppant kedves pszichoterapeutát aki kedves hangon közölte velem, hogy ne nagyitsam fel a dolgokat, ők nem érnek rá az én nyügjeimmal foglalkozni egész nap, szedjem csak be reméli máskor nem fogom kihányni, mert ezt kisgyerekek is simán megisszák... mondtam hogy én tutira nem fogom ujra kipróbálni, mert iszonyú rossz és kijött belőlem, erre ő legalább a rivotril benned maradt.. azt nem értem hogy amikor minden kijött belőlem... hozzá tette hogy szedjek be amit akarok mert senki nem fogja most nekem felirni a zoloftot gyógyszer formátumba mert nem lehet.... magyarul mondva elküldött melegebb éghajlatra...
10órától délután háromig feküdtem olyan rosszul voltam tőle.. a végtagjaim remegtek és zsibbadtak, a szivem fájt és az összes túl adagolási tünet kijött rajtam. Hétfő már nem volt szabin a dokim és azonnal felhivtam hogy mi történt, aki azt mondta hogy ki mondta nekem ezeket, bárki felirhatta volna nekem mert csak főorvosok vannak ott, és egyből felirta a gyógyszert.... erről ennyit.
:)))
Mi a helyzet most?:)
"mert érdekel, de attól még fájhat , ha utána levegőnek néz! ".......és az ilyen "fájdalmak" után érzed magad senkinek,levegőnek.....
Próbáld meg ,hogy ne az alapján "gondold" önmagad,amilyenek az emberek visszajelzései.Az általuk keltett érzések befolyásolják a magadról alkotott képet,és ez nem jó,mert amit gondolsz magadról ,az is vagy.
"Mert ez minden kapcsolatban a fő hajtóerő, hogy szeretek és érzem viszont is."
Az emberi szeretet,igen,az így működik,de a mélyen benned lévő valódi szeretet,csak úgy jön ,nem gondolkodik és nem vár viszonzást,azt is érzi ha épp nincs szükség rá,azt is ,ha el kell engednie a másik embert,és ezt olyan természetesnek veszi,mint ahogy a folyó,halad tovább.
Ez nem feltétlenül így van, nem azért hallgatom meg, hogy szeressen érte, hanem , mert érdekel, de attól még fájhat , ha utána levegőnek néz!
Szerintem ez nem önzőség és nem őszintetlenség!
Téged sem szertlek és nem várom, hogy viszont szeress, viszont érdekel, amit mondasz és jól esik mondjuk, hogy válaszolsz.Ennyi...az ember nem szeretet vár vissza, asszem inkább csak egy szerepet az egészből.
Ezen a részen már túl vagyok...én elfogadom magam, ezért sem borulok ki, de attól függetlenül tudom senkinek érezni magam...
Szerintem azért, ha nem szeretnek viszont, nem leszel boldog, max szent!De erre a pozicióra nem török.Azért hallgatom meg a másikat, mert tudom szükséfe van rá, de ettől nem kell rám felnézni, hála sem kell, csak lássa meg, hogy azt adja másoknak, amitől önmaga is szenved!
De mindegy...nem fogom védeni magam sem előtted sem mások előtt, nem is akarom, nem vagyok rossz ember, és nem is leszek remélem, az , ha valami rosszul esik, mondjuk egy nem várt közöny egy olyantól, akit TE a figyelmeddel tüntettél ki, ez emberi dolog!NEm tartom ettől magam sem számítónak sem helytelenek, egyszerűen vállalom azt, hogy igenis szerjük, ha viszontszeretnek!Mert ez minden kapcsolatban a fő hajtóerő, hogy szeretek és érzem viszont is.
Jó a sorrend.
Először szeresd önmagad,és szeress más embereket,és akkor elvárás nélkül is kedvelni ,szeretni fognak,majd meglátod.
Azért érzed senkinek magad,mert ezt gondolod magadról,azért nem igazán kedvelnek,mert magadat sem kedveled,szereted.
Ha ezen változtatsz,minden megváltozik körülötted.:))
Ha így érzel ,akkor az tetteid nem őszinték.
Azért foglalkozol más emberekkel,hogy viszonzást kapj cserébe.Ha őszinte segítő szándék vezérelne,akkor eszedbe sem jutna haragudni azért,mert utána nem hallgat meg téged.
Na, egyébként szerintem is csak így lehet!
Előbb el kell fogadni magad, ls tudni véleményt alkotni, és tenni magadért, és néha igen nem megfelelni másoknak!
Szerintem egyébként ez a jó megoldás, nem az önsajnálat!
Összekapni magunkat és nem sírni!Hanem saját magunkért tenni dolgokat!
TEljesen ügyes vagy!
Én sem, és hidd el én is éreztem így.
De a tény és az egyetlen dolog, hogy legyen önkritikát, tudd, mi az ami benned jó és mi az ,ami nem.
Sokat gondolkodom, volt, hogy napokat át, hogy milyen volt az én reakcióm, és vizsgálom magam is, hogy nem vagyok-e bunkó stb...
És arra is rájöttem, hogy ez ember egyetlen barátja saját maga, mert egyedül TE érted meg magad, mert pontosan tudod egyik reakciódat melyik másik váltotta ki..Tehát TE tudsz lenni a saját magad orvosa:)
Ha tudod mi bántott meg, és végigvezeted, hogy jutottál odáig, mondjuk azért, mert indulattal válaszolsz, ha megsértenek, akkor utána tudni fogod, hogy saját nyugalmad érdekében olyan módszert válassz, ami bejön, de az nem az indulat.
Tudod mitől boldog az ember: ha szeret és, ha szeretve van.Nem vagyok mártír, aki csak szeret és viszonzást nem vár, és ettől keseredem el.Attól, ha magad adod , magadból a maximumot, és utána mégis TE vagy, aki senkivé lesz.
De hallottam ezt a jó tett helyében jót várj, nekem nem jött be, mármint sajnos, azért mert az emberek inkább kihasználják egymást!
Figyelj, ha TE így érzed, hogy neked erre van szükséged, és ha a gyakorlatban nem támogatnak is , ne bánkodj , lehet, hogy most nincs is szükséged rá, végülis azt írtad ez a szakma kézenfekvő neked, tehát nem kihívás 2 év távolllét után.Különben is nem sok lehetőség van manapság egy jó munkára, de , ha lesz a bölcsibe váltasz utána.
Mire lenne szükséged, hogy mit mondjanak neked, hogy érezd támogatnak?
Képzeld van ilyen, tudod miért, mert az emberek nagyravágyóak, nem elég, ha egy ember végighallgatja, hanem az kell, hogy az lássa meg, akik észre sem veszik és leszarják, mert attól lesznek valakik!
Ha TE nem találkoztál ilyennel, valószínű azért, amit írtál is, mert leszarod a másik érzéseit, ahogy ezt demonstráltad!
Hiba, ha meghallgatom a másikat és rosszul esik, hogy utána átnéz rajtam, akkor tényleg nagyon bűnös lehetek.
Ilyen nincs:)))
Nem hallottad már ,hogy jó tett helyébe jót várj?
Ha ilyen lennél amilyennek beállítod magad ,akkor most egy boldog ember beszélgetne itt.
Valami nem stimmel ,de nem a környezeteddel,nem az emberekkel ,hanem veled.
Ha nem tetszik ahogy az emberek viselkednek veled,akkor vagy a "környezetedet,embereket" cseréld le,vagy nézz önmagadba,mert a változás belül kell megkeresni,nem másoktól elvárni.
Másrészt pedig,azt tudnod kell,hogy senki nem érti meg az embert igazán,csak önmaga.
Én nem vagyok már kamasz...
Én mély depresszióban szenvedek és senkit nem érdekel a családban sem a szociális fóbiám és generalizást szorongásom. És a depim miatt látok mindent rosszba
Hát ja a kamaszkor is ilyen!
Aztán könnyen kiheverted?
További ajánlott fórumok:
- Érezted már úgy, hogy minden és mindenki ellened van?
- Hogyan van mindenkinek ideje a munka mellett a családra és a háztart.-ra is rendesen?Vagy csak nekem nem megy?
- Milyen orvoshoz fordulhatnék(már mindenki hipochondernek néz a háziorvostól kezdve a családomig), aki komolyan venné a tüneteimet?
- Miért veszekszik velem mindenki a családban, mert egyszerűen kijelentettem, hogy nem vagyok képes mással vásárolni menni!
- Telenor családi csomagnál ingyen hívhat mindenki mindenkit?
- Öt órai tea autizmussal élő családoknak - Avagy nem mondhatom el senkinek, elmondom, hát mindenkinek