Öt órai tea autizmussal élő családoknak - Avagy nem mondhatom el senkinek, elmondom, hát mindenkinek (beszélgetés)

Lehet, hogy megijedtek-tünk, de valószínűbb, hogy nem tudunk mit mondani.

Részemről minden elismerésem, remélem, nem fáradsz bele, és továbbra is ilyen jó anya maradsz.

Pl.

Régebben mikor megengedtem a fiamnak, hogy segítsen panírozni, majd frászt kaptam, mikor a markába vette a lisztet és azt a konyha közepére dobta...

Hát nem kicsit lettem mérges :)

Aztán úgy voltam vele, hogy ő ezt csak játéknak fogta fel és nekem egy fiam van, a lisztet össze lehet söpörni, viszont ha rászólok nehezebb lesz a lelkéből a szilánkokat kiszedni...

Így kezdtem bevonni őt dolgokba, de előtte mindent megbeszéltem vele, amit csak lehetett, akkor is ha nem figyelt rá.

Soha életében nem ette meg a lecsót, de amikor adtam neki egy "kenő" kést amivel nyiszatolhatta a paprikát és a paradicsomot, boldogság áradt belőle... és a végén mondanom sem kell, hogy mivel ő is részese volt a főzőcskének, bevágott egy felnőtt adagot, sőt kiválasztott egy kék tányért magának, azóta az a lecsós tányér :). Azóta ez az egyik kedvenc étele, sőt már a fakanállal is megkutyulhatta az ételt... Neki ez sokat jelent :)

A lényeg, sok puszi, nevetés és DÍCSÉRET!!! Legalábbis nálunk ez jött be a legjobban :)

Várom a ti történeteiteket is... :)

Sziasztok :)

Tudom, hogy van pár fórum már, ami foglalkozik autizmussal élő gyerekekkel és fiatal felnőttekkel, én mégis vettem a bátorságot, hogy nyissak egy olyan fórumot, ahova a gyerek/gyerekek szülei kicsit kikapcsolódni járnak, mivel fizikailag ez elég nehezen kivitelezhető az érintett családtagok számára. Arra gondoltam, tehát, hogy itt megoszthatnánk " hétköznapi" történeteinket, mókás beszólásokat, mondásokat, amelyet manócskáink mondtak nekünk, illetve segíthetnénk egymásnak, kinek milyen " nevelési elv", fortély jött be a mások által hisztinek hívott ( csak mi tudjuk, hogy ez nem az ) szörny ellen. Szeretettel várok mindenkit :)