Hogyan van mindenkinek ideje a munka mellett a családra és a háztart.-ra is rendesen?Vagy csak nekem nem megy? (tudásbázis)
Én is nehezen boldogulok azóta hogy ide költöztünk pár éve. Ez egy 180m2-es ház. Csak a porszívózás 1,5 óra. De párom és fiam is segít.
Nem tudom, hogy ki hogyan boldogul, de munka mellett mi megoldjuk a többit is. A háztartást közösen tartjuk egyben a férjemmel és közös programokra is mindig van idő.
Mondjuk nekem már az álláskeresés is bebukott ott, hogy fél12-kor mennem kell az oviba táplálékallergiás lányomért, ezért várjuk is már az iskolát, ahová afiam is beviheti az ebédjét.
Akkor talán több sikerrel hangolódok én is a munkára...
A napi főzés persze majd akkor sem maradhat el, a mosásnál, hogy nem kell teregetnem, az is nagy segítség, ráadásul a szárítógépem yönyörűen szárít, spórolhatok majd időt és pénzt:) a vasaláson is...
És a mosogatógép is nagy segítség, amire pedig vágyakozással tekintek, az a kutyánk hulló szőre mellé egy robot porszívó, ami szintén nem olcsó, de megéri az árát, ha nem vesz el ez is időt a családtól.
Nekem sem ment, ezért is örülök, hogy mégis maradhatok még egy évet itthon!
huh, csak most tűnt fel, hogy 2 évvel ezelőtti topic, de szerintem ma is aktuális a téma :)
Előre sajnálom a kolleganőd lányait...
az hogy megtanítom a gyereket mosogatni, teregetni, kivinni a szemetet, az életüket készíti elő.
Ha nem "fogom be" kitől, mikor tanulja meg?
3 éves kislányom imád segíteni teregetni, lelkesen rázza ki a ruhákat. 18 évesen már ciki megtanulni, de még nagyobb ciki, ha pasija lesz 20 évesen és semmit nem tud majd csinálni.
Eleinte azt hittem, hogy csak nálam fut a ház és nem érem magam utól.
Szerintem attól is függ, ki mit szeret csinálni. a tesóm pl. imád takarítani, azt állítja, az neki pihentető, úgyhogy nála minden ragyog. Viszont főzni utál, úgyhogy rendes kaja nincs nála. Én inkább a főzést csinálom meg, ha marad idő, inkább pihenek, kutyát sétáltatok, a takarítást meg le...om. Idővel hozzá lehet szokni a kupihoz, csak az elején kell egy kicsit erőltetni :-)
Amit muszáj megcsinálni, azt természetesen fele-felében csináljuk a férjemmel (már amikor én is dolgozom).
Az aki azt mondja, hogy mindenre van rendesen ideje, nem mond igazat. Nekem sem megy mindig... sőt, ha mindent rendesen megcsinálnék, akkor is valamelyiknek a rovására történne szerintem. Az elején még rágtam magam rajta, most már könnyebben veszem az akadályokat és amire van erőm és időm azt csinálom, de a fontossági sorrendet betartom...család-munka-háztartás, bár az utóbbi kettő inkább egy szinten van.
Nem nehezebb, ha dolgozol sem, sztem, ugyanannyi dolgod lesz, csak más időbeosztás.
még kisiskolás koromban is sokszor inkább belehúzott a ruhámba az anyám, mert nem bírtam felkelni - nem lustaság ez, hanem tényleg nehéz, nemrég azt hallottam köze van a vérszegénységhez. Nem tudom, de nekem mindig az alsó határ körül mozog a vasam, és tényleg nehéz minden reggel (még akkor is, ha nem kell korán kelni)
Szerintem senkinek sem megy, csak sokan nem beszélnek róla, a filmek pedig hamisan gerjesztett képet adnak a családról, mert filmek, nem valóság. Ennélfogva aztán jól beszopjuk a maszlagot, hogy "ilyennek kell lennünk". Hát mindenkinek a kapacitása szerint, én úgy gondolom! Én nagyon szerencsésnek mondhatom magam, mert minimális kapacitással jöttem a világra, és egy olyan párt kaptam, aki pedig maximális kapacitással bír. Így aztán kiegészítjük egymást. Persze, nem megy minden flottul, de sz@runk rá... :) Első a szeretet és az egészség!
Biztosan tudnak a gyerekek is segiteni ,nekik is ki kell osztani a munkát.
Ne gondold, hogy rosszab lesz majd ha dolgozol, csak tudni kell majd az idődet jól beosztani. Megaztán mindenki vegye ki a munkából a részét. Akkor nem lesz semmi probléma hidd el nekem.
Most míg GYEDen vagyok könnyebb 2 gyerekkel,de előre félek mi lesz mire visszamegyek dolgozni!Rémálom!
Beosztom az időmet,és akkor mindent megtudok csinálni.
Azt nem mondtam hogy minden reggel simán vita nélkül indulunk el itthonról,van olyan hogy a sirás kerülget mert a fiam megmakacsolja magát mert nem tetszik a ruha amit kikészitettem.Győzködés és egy vita belefér.Egyébként a párom --- immár 18 éve papir nélkül--- sokat segit.
Szuperul csinálod:-)
Úgy gondolom,hogy mindenek alapja a helyes időbeosztás,megszervezés.Ha előző nap felkészülünk valamelyest a másnapira,minden sokkal gördülékenyebb.Két gyermekem van,egy 3.-as fiú és egy kiscsoportos lányzó.Hétördög mindkettő:-)))
Viszont nagyon szeretem,hogy a páromra is számíthatok maximálisan,mindenben:-)Nem mondom,hogy néha nem vitázunk a gyerekekkel,mert az szinte elkerülhetetlen.
160négyzetméteres cs.házban lakunk ,800négyzetméteres telken,egy 1éves németjuhászkutyussal.Én is szeretek füvet nyírni,és nyáron tevékenykedni az udvaron:-)
Nálunk a gyerekek ébresztése nehéz. Tomika nem szeret oviba járni, Brigike meg lusta felkelni. Úgyhogy nálunk a reggelek 90%-a idegbaj (nekem). 7-kor indulás az oviba, mert nekem 7:20-ra a munkahelyemen kell lenni. Nem tudom miért kell nekem minden reggel háromszor körbefutni a lakáson egy zokni húzás miatt. Mikorra érem el hogy szó nélkül keljenek??? (fekvés fél 9-kor)Tök jó hogy nálatok ilyen simán megy minden. Én a munkám miatt van úgy hogy az ovit nem érem nyitva, vagy 4-kor futás a gyerekekért, vissza a munkahelyre, és onnan Apa majd elviszi ha hazaért. (Takarékszövetkezetben dolgozom, és elég zűrös tud lenni.)
ez nehéz dolog...nekem négy gyerekem van,dolgozom is,devalahogy megy..néha nehezen,többször könnyebben,sokat köszönhetek a gyerekeimnek,sokat segítenek most már.Bár nehézmindenhol megfelelni,egy nőnek szinte muszály,össze kell tartani a családot! És ezt szinte csak egy NŐ tudja.Ne akarj mindent egyszerre megcsinálni egy nap alatt.Nemigazán megy,ha mégis sikerül utána napokig csak pihensz.Röviden ennyit a témáról,amúgy regényeket lehetne írni róla...
Bizonyára a családod elismeri és megbecsüli a munkádat, becsüljétek is egymást. Így kerek és szép az élet. Egy időben én is hasonló képpen csináltam, de amikor rájöttem, hogy nem becsülik meg azt amit csinálok, azt mondtam magamnak ebből nekem elég. Másnak is van joga mosni, főzni takarítani, hiszen egyenjogúak lennénk és én is dolgozom a munkahelyemen.
... minden elismerésem!!!!!
Mindezt tényleg csak szívvel lehet csinálni. Lehet, hogy én is 'elrontottam' a férjemet, de maximálisan kiszolgálom. ÉS JÓLESIK! És talán ami a legfontosabb, meg tudja köszönni.
Leirom egy napomat pl: hétfő: 4.25 ébredés--kávéfőzés--mivel párom lángossütő,előkészitem ami kell neki a tésztagyuráshoz--párom ébresztése.Kb.5.30 van :beágyazom az ágyunkat,kikészitem a gyerkőcök ruháját,előkészitem a reggelihez valókat,ha van idő még az ébresztésig net-k egy kicsit.Ha nem ébrednek maguktól a gyerekek akkor fél 7 felé ébresztő,mosakodás amig reggeliznek rendbe teszem az ágyukat.Hét órakkor elkezdünk öltözködni nem kapkodva.Legkésőbb 7.20-kor elindulunk mert 7.30-ra az isiben kell lenni.Utánna elviszem a fiamat az oviba,8.00-kor ki kel nyitnom a munkahelyem ajtaját---- kiskocsmában vagyok pultos---,15.30-kor megérkezik a délutános pultos.Megyek a lányomért az isibe a fiamért apja megy 12.30-kor--,hazamegyünk.Ötórára visszaviszem a lányomat uszóedzésre eltart 6-ig.Vacsora fürdés mese nézés vagy olvasás és a csemeték fél 9-kor mennek aludni.Utánna neki látok a másnapi egyszerű ebéd előkészitéséhez,ha nem végzek vele hajnalban folytatom.lehet hogy hihetetlen 3 szobás házban lakunk van 2 kutyánk és kb 300 m2-s udvarunk amely füvesitett és nyáron tele van virággal és a fűnyirást imádom csinálni.A lakás rendben van és mindennap meleg kaja van.Nincs nagyi,nagytesó barátnő csak Mi vagyunk 4-n.Lehet hogy másnak fárasztó lenne de Én élvezem.Nyáron ez a "meló" annyival bonyolultabb hogy a párom a helyi strandon süri a lángost és sokszor kell Neki az áruszállitásban segitenem.
Nem könnyü,de jó idő beosztással meglehet csinálni!
Nagyon nehezen tanultam meg én is és kezdetben bizony volt hogy teljesn el voltam havazva.Én hétvégén is dolgozom,igy hétköznap korán kelek és igyekszem fontossági sorrendet felállitani.Nekem bevált.
Szegénykém!Nagyon rossz lehet neked,de én már rájöttem,sokkal jobb egyedül mint egy erőszakos vadállattal élni!!Csak kolonc a nyakadon,neked is egy életed van!
Bocsi de most olvastam a fenti hozzászólásod.Az én véleményem szerint ha a két fél már beszélgetni se tud egymással leülni akkor az már veszett ügy
Én biztosan megkérdezném tőle, hogy milyen státuszban vagyok jelen a házban CSELÉDKÉNT vagy FELESÉGKÉNT mert a kettő még csak véletlenül sem ugyanaz
Befogom amikor van ideje, de általában 12-16 órát melózik, utánna mégsem mondhatom neki, hogy nem végeztem ezzel vagy azzal és segítsen nekem ( ezaz általában az mindennapot jelent kivéve vasárnap)
Én megemlíteném neki a válást, mert szerintem ha a házastársak nem tudnak megbeszélni semmit akkor az már halott ügy lehet. Én minden esetre felráznám őt úgy, hogy választhat. Vagy 4 szemközt, vagy a válóperen mások előtt teregessük ki a személyes dolgainkat. Erre talán reagál, nemcsak a mosatlanokra.
További ajánlott fórumok: