Egy jól evő gyerek miért lesz hirtelen válogatós? (beszélgetés)

Találtam a témában egy elég jó cikket:

[link]

Elég keveset tudunk a dologról...

Történt valami a családban?

Óvodás?

Azont túl, hogy nem kap étel helyett nasit, mivel próbálkoztál eddig?

Van-volt kedvenc étele?

Ez életkori sajátosság. Az én gyerekeim is ebben a korban kezdtek el válogatósak lenni. Én is válogatós gyerek voltam :)

Hagyd rá, de az mellett lehet trükközni. Gyümölcssalátát késziteni, színes zöldségsalátát amitől kedvet kap.

nem lesz ettől semmi baja, kinövi 10-12 éves korára, akkor mindent megesz csak kaja legyen. Kitartás!

Arról nem beszélve, hogy egy gyerek is dönthet úgy, hogy valamit nem szeretne megenni. Ahogy mi felnőttek sem eszünk/iszunk meg bármit, amit elénk tesznek.

Még nem láttam gyereke éhen halni egy jól működő családban 😇 Ha igazán éhes lesz, majd eszik. Feltételezem, nem én vagyok az egyetlen, aki néha nem tudja eldönteni, hogy mit enne, mert noha éhes, de semmi nem ízlene igazán.

Nagyon nem érzem jól magam emiatt, de Napsugár8-nak most igaza van. Ez olyan mint mikor valaki azt írja, hogy régen bezzeg lavórban fürödtek, most meg problémáznak, hogy milyen legyen a kád/tusoló.

A kínálat és a lehetőségnek nincs köze ahhoz, hogy valóban el vannak kapatva a gyerekek, persze tisztelet a kivételnek. Ennek ellenére nem csak ezért válogatós.

Pl az én anyám is válogatós, pedig szegények voltak, inkább megette az üres kenyeret mint hogy olyannal egye, ami nem tetszik neki. A férjem dettó, inkább enné minden nap ugyanazt az egyszerű ételt, mint hogy olyat egyen amihez nem fűlik a foga...

Akár be is fejezhetnéd hogy akármelyik témába írok, te reflex szerűen kioktatsz. Én nem csinálom ezt veled igaz? Pedig nem értek mindig egyet én se veled.

Nem a hasonlítgatás miatt írtam amit írtam. Hanem azért, hogy lássa a kérdező, akkor válogat egy gyerek, amikor van miből. Én a sajátomat már nem szegénységben neveltem, mégse vezettem be hogy ha egyik ételt nem eszi, teszek elé másikat. Aztán megint másikat ha az se kell. Amit elé tettem, az volt. Ha nem tetszett, megette mikor megéhezett. Nem volt bevezetve a válogatás.

Igen, ilyen is volt. Meg olyan is, hogy még a májkrém a világon sem volt, édesanyánk egy tányérba öntött kristálycukrot, abba belenyomkodta a szelet kenyeret, és azt kaptuk uzsonnára. Ami cukor ráragadt egy szelet kenyérre. Inkább csak a neve volt az.

Szerencsére már nem abban a világban élünk, amikor vacsorára a takarmány kukoricát főztük meg, és abból kértem a repetát. :))

Nem kell, és nem is szabad összehasonlítani a mai kort azzal a régi élettel, hiszen szüleink azért dolgoztak, hogy nekünk és az utánunk következő generációknak jobb legyen.

Mert van miben válogatnia.

Az én gyerekkoromban otthon ismeretlen volt a "válogatós gyerek" fogalma. 1 sertésmájkrém konzervet 5 cikkre bejelölt anyám, azt 5-en kentük kenyérre. Szinte csak szaga volt. De más volt a szaga mint a zsíroskenyérnek. Ez volt a választék.

Próbáld megfigyelni, milyen fajta ételeket utasít el. Pl. tejtermékeket, vagy inkább lisztes dolgokat, esetleg a kövérkés, vagy éppen zsíros ételeket...

Ha ez nem egy u.n. dackorszak kezdő jelei, akkor meglehet, hogy találsz benne valami rendszert, ami esetleg bármilyen étel-allergiára utalhat.

De ha nincs benne rendszer, és az elutasítás nem korlátozódik egy meghatározott étel-féleségre, akkor valószínű, hogy hisztivel párosuló akaratosság. Feszegeti a határokat, meddig mehet el, mivel megvontad tőle a nasit. :))

Ha nálunk lenne a bölcsek köve kb. csak akkor tudnánk:))

Mennyi kaja esett ki?