Megcsalt, szerelmes a férjem, és gyereke is lesz :-( (beszélgetés)

Igen az lettem, ráadásul közös döntéssel.:)

És nagyon jó a kapcsolata a gyermeknek és az apjának.

Az, hogy szerető vagyok nem hiszem, hogy változtatna azon, hogy mi a véleményem.

Nalam nem lenne visszaut.

Ha masokkal akar szexet, persze nyugodtan, probalkozzon, elje ki magat, de en ehhez nem asszisztalok.

@hayver: egyutt sirtunk....o vajon miert sirt? mert kiderult a dolog? ha nincs a gyerek, sose tudod meg, hogy felrelepett.

Kíváncsi lennék, hogyan alakult a férjed sorsa az új családban.

Hasonló történet részese vagyok én is, csak éppen a fordított oldalon állok.

Ezt valóban Neked kell eldöntened, hogy tudsz-e élni azzal a gondolattal, hogy a párod megcsalt. Az egész dolog nagyon kellemetlen, amit viszont nem értek az az, hogy a párod szerint csak szex volt, semmi érzelem, ehhez képest hónapokig tartott a dolog. Ezen gondolkodj el egy kicsit.

Ha szereted és Vele akarod leélni az életed, tedd ezt, de ne maradj Vele szánalomból, vagy mert anno, amikor beteg volt megfogadtad magadnak. Elrontanád az életed, fiatal Vagy még...

Végig olvastam az összes írást, mert valamilyen szinten hasonló helyzetbe kerültem mint pall mall, akinek én is szeretnék sooook érőt kívánni az élete rendbehozatalához, sokmindent értek abból, amit ő érzett.

Párommal (én 27 ő 28) 7 éve vagyunk együtt, és 2 hónapja közölte, hogy volt egy néhany hónapig tartó viszonya, amiből gyerek lesz nemsokára. Mi nem vagyunk házasok, de terveztük, és mindenképpen együtt akartunk maradni. Amiben még más a helyzetem pall malléhoz képest az az, hogy a páromnak a csajszi csak testi kapcsolat volt, ebben meg is egyeztek, semmilyen érzelmi szál nem köti hozzá. Engem szeret, engem akar és velem akar maradni mindenképp, teljesen kikészítette a helyzet, napokig csak sírtunk együtt. Nem akar semmiféle kapcslatot sem a nővel, sem a gyerekkel, annál többet, mint amennyit a törvény előír (bár gondolom ez idővel változna).

Neki én voltam az első testi kapcsolata, és tudtam, hogy egy férfi nem igazán élheti le úgy az életét, hogy egy nővel legyen csak (biztos vannak kivételek), gondoltam, hogy ez be fog következni, bár, mint ahogy mindenki a párjával kapcsolatban, tűzbe tettem volna érte mindenem, hogy úgysem teszi meg. Amikor a csaj közölte párommal, hogy terhes, a párom mondta, hogy semi képpen nem akar gyereket, és megbeszélték, hogy elveteti. A csajszi el is játszotta, hogy volt abortuszon, még a fájdalmakat is!! És csak pár hónapra rá közölte, hogy nem volt, és a gyerek úton. Számomra egyértelmű, hogy ezt ő így is tervezte (22 éves!). Ekkor közölte velm a párom. Gondolhatjátok, kiborulás, undorodom, látni sem akarlak, stb. Aztán a vívódás. Párom pár éve komoly beteg volt, kemoterápián esett át. Akkor éreztem, hogy mennyire fontos igazából és mennyire féltem,hogy elveszítem, és megfogadtam, hogy akármi van, mellette leszek, mert annál rosszabb, mint a betegségekor volt, nem történhet. Vivódtam sokáig, hogy ez most próbatétele lenne-e az ígéretemnek (amit magamnak tettem, nem neki, és leszögezném, hogy nem vagyok vallásos), és ha igazán szeretem, kitartok. Vagy ez egy jel, hogy nekünk nem kell együtt maradnunk, ha ezt meg tudta tenni. Mindenki követ el hibát, ezt tudom, és adni kell második esélyt. De ez a dolog egész életünre kihat.

Jelen pillanatban felfüggesztettem a kapcsolatunkat, ‘szünetelünk’, másfél hónap után úgy éreztem, nem tudom végig csinálni az elkövetkező hónapokat, amikor megszületik a gyerek, jogi procedúráks, stb. Mondtam neki, hogy intézze, ahogy akarja, ezt nekem nem kell végignéznem, végig élnem. Ez idő alatt talán majd tisztul a kép. Ennek 3 hete. Ő nagyon rosszul viseli, különösen mert van egy fiú aki érdeklődik irántam, és vele mászkálok el ide-oda, ő az, aki visszarántott az életbe, aki miatt először tudtam nevetni 1,5 hónap után, miután minden este sírva aludtam el. Egyéltalán nem bosszúból teszem, hanem a túlélés miatt. Csak hogy most a párom büszkesége sérül, holott ez semi ahhoz képest amit ő tett. Én is szenvedek, mert ő az, aki mellett az tudtam lenni aki tényleg vagyok, de nem tudom, hogy lehet ezzel együtt élni. Félő, hogy évek múltán is a szemére hányom majd a dolgot, hogy nem tudok túllépni.

szerintem, amit egy virtuálisan megismert ember iránt érezhetünk, az a saját álmaink és vágyaink kivetítése az illetőre, valós tapasztalatok és igazi ismeretség nélkül.. a virtuális "szerelmek" nem biztos, hogy kibírják a hús-vér valóságot, ha túl hosszú ideig tart a "test nélküli" időszak.. egy álomvilág képe alakul ki a másik ember körül, amit mi magunk kreálunk - és a valóság néhány találkozás után keserű lehet, mert senki sem tökéletes, csak az álmainkban..

tapasztalat.. többszörös..

de legyen szerencséd!:)

Előbb utóbb mindnehol leszenk gondok.Ne emészd magad,neked sajnos attól nem lesz se jobb se rosszabb:(

Nagyon erős csajszi vagy!

Sziasztok!

Csak azért jelentkezem, mert megszületett a "szerelemgyerek" és ahogyan várható volt, lanyhult az érdeklődés a gyerekeim iránt... persze még nagyon friss, mert alig néhány hetes a gyerek, de már "csak" heti 1 alkalommal kíváncsi a lányára, a fiára meg egyelőre nem nagyon.

Szerencsére nem tudok sokat róla, mert bevallom nagyon érdekelne, hogy mennyire boldog, és jó érzéssel töltene el, ha tudnám, hogy nem boldog, és ott is vannak gondok. De ettől én nem fogok túllépni a merényletén, amit a családunk ellen elkövetett.

Most csak ennyi, mennem kell.

Szia! Igen sokan olvastuk, hátha visszatérsz és elmeséled hogyan alakult az életed. Biztos emlékszel, sokan azt mondták igazad van próbáld meg, sokan pedig azt nem érdemes, hagyd a fenébe. Mégis reménykedtünk hátha sikerül neked, hiszen annyira hittél benne, a férjed is annyi mindent megigért, amikor összeroppantál akkor is visszament a férjed hozzátok. Mégis vége. Sajnálom. Leginkább azt sajnálom, hogy nagyon megkeseredtél. Látom nincs már semmi amiben bizhatnál. :(

Érdekes a férjed hozzáállása, (bár többször hallottam már ilyet) és egyáltalán nem értem. Apici fiad "idegesíti" szinte "nyűg". Nemsokára megszületik az "új gyerek" az új kapcsolatból. Ott vajon nem lesz gond a kakis pelus az éjjel síró baba?:(

Sziasztok!

Nem gondoltam volna, hogy ennyien olvassátok még a fórumot! :-))

Szüleim segítenek, ahol csak tudnak. Most is anyukám van otthon a kisfiúval, mert beteg. Persze apuka, amint értesült arról, hogy beteg, felajánlotta, hogy ő is vigyázhatna rá, de gondolja, hogy én nem engedném. Érdekes, amíg velünk élt, eszébe nem jutott ilyen. Sőt, az volt a rednszeres, hogy én rohantam a kislánnyal az oviba, hogy visszaérjek fél nyolcra, mert ő akkor indult dolgozni, és nem etette meg a kisfiút, hanem kakis pelusban, éhesen hagyta ordítani, mondtván, ő dolgozni jár. Persze a kollégáknak/haveroknak volt ideje lemásolni a CD-ket reggelente... Ehhez még az is hozzátartozik, hogy amikor még csak a lányunk volt, egyszer otthon maradt vele, amikor beteg volt kb. 2 napot, és mondta, hogy inkább dolgozni megy. Ja, és a kisfiút nem is ismeri és vica versa. A kisfiú annyit érzékel belőle, hogy heti egyszer jön egy bácsi, akit a nővére apának hív. Szóval valóban eszembe sem jut ő, mint babysitter.

Persze a lelkemen ők sem tudnak segíteni, mert nem ismerik a szitut, ők is értetlenül álltak. Aztán persze jött nekik is a tehetetlen düh, és most már az alperes (én vagyok a felperes, nem bírtam kivárni, hogy beadja a válást, szeptember óta hitegetett, és januárban már beadtam, elegem lett a várakozásból) az első számú közellenség. Kicsit átestek a ló túloldalára.

Megyek, munka van.

sziasztok

Csak,hogy tudd,tudom nem segit,de lelekben Veled es a gyerekeiddel vagyunk! Elgondolkoztam... Es megijedtem... Soha nem tudhatjuk mi sem,hogy mit hoz a jovo...

Minden jot Neked es a gyerekeidnek!