Ébredés

Verőfényes vasárnap reggel volt.

Mia felébredt, nyújtózkodott, majd megnézte, hogy Márk alszik-e még. Az ágy üres volt a férfi oldalán. Ja tényleg. Mintha valami horgászatról rebegett volna a haverokkal. Nem mintha vele akart volna menni…. Nem mintha hívták volna…

Felkelt, kislattyogott a fürdőbe. Egy unott arcú, karakteres vonású kövér nő nézett vele szembe a tükörből.

Le kéne fogyni.

Ma kezdődik életed hátralévő része!

Egy frászt.

Fogat mosott, reggelit készített és bekapcsolta a számítógépet.

* * *

Zsill megnézte a bejövő üzeneteket.

„Szia, Zsill! Nagyon dögös vagy! És az is szuper volt, ahogy odamondtál annak a felfuvalkodott dagadt boszorkának!;) Én nem mertem hozzá szólni! Üdv:Igor ;)

Tényleg elég jó képet raktam fel – mosolyodott el Zsill. Hosszú lábak, feszes, ugyanakkor kerekded formák, igazi nőies, kacér mosoly. Persze, hogy harapnak rá!

„ Szia Igor! Köszönöm a dicsérő szavakat. De az csak egy ritka jól sikerült kép, a valóság azért nem mindig olyan. Ja! Persze, hogy odamondtam neki. Csak siránkozik, hogy kövér, de eszébe sincs megmozdulni, vagy legalább ésszerűen étkezni, a villámdiétáktól meg a Jóistentől várja a csodát…”

„Igen, én is olvastam, hogy nincs ideje tornázni…”

„Ugye milyen hülyeség? Szerintem arra van időnk, amire szakítunk, de nem akarásnak nyögés a vége…”

* * *

Talán tényleg tornáznom kellene – merengett el Mia.

Futni? Bringázni? Aerobik, vagy zumba?

Bah! Tornázzon, akinek két anyja van! Nincs is rá időm, meg ki is röhögnének. Főleg Márk. Látom is a kaján vigyorát : „Mi van, Mia, életmódot váltasz? Na vajon meddig fog tartani? Fogadjunk egy doboz fagyiban, hogy jövő héten már a krémest tolod!”

* * *

„Megint igazad van, Zsill! Az is nevetséges volt, hogy mindenféle okokat felsorakoztatott a hízására!”

„Tudod, Igor, én igazából elhiszem, hogy lehetnek okai, sőt lelki okai is az elhízásnak, de azért azt nem értem, hogy 5-10 kilónál miért nem lehet felismerni, hogy valami nem kerek, és miért nem lehet tenni ellene: Miért várja meg valaki, hogy 30-40 kiló felszaladjon?”

* * *

A rohadék! Pedig miatta szedtem a fogamzásgátlót, hogy ne gumival kelljen szerelmeskedni. Attól meg hízni kezdtem. Nem zavart nagyon, hiszen szeretett, tetszettem neki így is… Aztán kiszedték a mandulámat, akkor koplaltam, de hamar visszahíztam, sőt többet is… majd beleestem ebbe az ördögi kőrbe… Ő meg elkezdett piszkálni… Majd mást sem csinált, csak piszkált. Fogdosta a hájamat, tette a megjegyzéseket. Mindig kritizált, sosem támogatott. Csak a gúny meg a sav. Emlékszem a „kedves” szavaira:” Ugye, drágám, így gömbölyű, így kerek a világ”, „a liba is attól hízik, ha tömik” „Nem kell neked mentőmellény, beépített úszógumid van” … én meg csak ettem… ha bánat ért, akkor duplán, ha piszkált, akkor titokban…

A rohadék…

Aztán meg azt hallottam, hogy ne csodálkozzak, ha ilyen túlsúllyal nem esek teherbe (bár nem ártott volna a cél érdekében szexelni is a peteéréskor…), meg azt se képzeljem, hogy egy jégheggyel az oldalán fog oltár elé állni…

Csak tudnám, miért is nem megy el? Miért szívja még mindig a vérem? ?Mit akar még tőlem? Már szex is alig van… nem mintha bánnám…

Most meg horgászni ment… Nem mintha tudnám biztosan… de nem is érdekel, mit csinál…

Hozzám jön haza! Engem szeret!

* * *

„Ismét igazad van, Zsill! Nekem is volt egy ilyen barátnőm. hiába piszkáltam, hogy ne zabáljon annyit, hiába noszogattam, hogy menjen el futni, vagy legalább valami tornára, csak felhúzta az orrát és inkább betolt egy fél tortát. Azt mondta, hogy csak bántom, pedig én csak őszinte voltam, de nem sokat ért az építő kritikám:S Egyszer benéztem az ágy alá és három üres nutellás üveg kacsintott rám. A hízást meg a hormonokra fogta…”

„ Nos igen, mindig vannak indokok, de szerintem ezek inkább kifogások”

„ Aztán meg csodálkozott, hogy nem kívánom. Pedig én szóltam neki, már amikor hízni kezdett, hogy dagadt nőt bottal sem piszkálnék meg…”

* * *

Márk szerint elhagytam magam, mert már elkeltem. Szerinte már ciki megjelenni velem bárhol.

Az anyja keservét! Én nem egy kirakati baba vagyok!! Én egy érző ember vagyok!!

* * *

„Tudod, Zsill, én mindig is egy ilyen nőre vágytam, mint te, ilyen vonzóra, ilyen értelmesre! Nagyon szeretnék találkozni veled!

„Tudod, Igor, én nem szeretnék.„

* * *

Igor, te egy igazi kis féreg vagy. Tönkre teszed a barátnőd lelkivilágát, aztán eldobod. Aztán kezdenéd elölről mással. – gondolta Mia és kikapcsolta a számítógépet.

Tényleg el kellene kezdenem ésszel lefogyni és rendszeresem mozogni.

De nem Márkért.

És főleg nem vele.