Két módszer a szakítás utáni sebgyógyításhoz

Már szakítani sem könnyű, nemhogy utána viselni a következményeket akár elhagyottként, akár elhagyóként veszünk is részt benne. A lelki folyamata is nagyon összetett, az ilyenkor lerakódó érzések, ingerek, hatások hosszú ideig kísérnek avagy kísértenek. Nagyon leegyszerűsítve – a cikk adta keretekhez alkalmazkodva -, három fázison kell túlesnünk: a sokkos állapoton, a tisztuláson és az újrakezdésen. E három állomás teendőit mutatom be, remélve, hogy tudok segíteni átvészelni bármelyik könnyűnek nem igazán mondható helyzetet úgy, hogy a tanulságok leülepedjenek, de gazdagodva mehess tovább. Nézzük!

A szakítás után közvetlenül kisebb-nagyobb mélységű sokk ér, ami a veszteség élményéből fakad. A kapcsolat minősége és időtartama szerint okoz ez más-más mértékű fájdalmat. Ilyenkor sem a menekülés, sem az elbagatellizálás nem ad tartós eredményt, legjobb megélni a szenvedést, belemerülni az érzésekbe. Nagyon jó megoldás az emlékek felidézésére és egyúttal feldolgozására is az, ha az érzéseinket leírjuk, majd ezeket a cetlikéket átadjuk a Négy Elemnek, azaz földbe ássuk, tűzben elégetjük, beledobjuk a (le)folyóba vagy lufira kötve szélnek eresztjük. Amíg ezeket a rítusokat végezzük, adunk időt magunknak a helyzetünk elfogadására és feldolgozására. Nem az a lényeg, hogy mi változik meg ettől, ne erre koncentráljunk, hanem arra, hogy adjuk át magunkat a munkának: írjunk és utána semmisítsük meg a fent leírt módon. A terápia a cselekvésben leledzik…

Nagyon hasznos segítség a válsághoz a Bach-virágterápia: a sokkot oldja a Vészcsepp, a pánikot a Napvirág, a felgyülemlett dühöt a Nebáncsvirág, a reménytelennek ítélt helyzetet pedig a Sülzanót eszenciája.

A második állomás az üresség állapota. Manapság igyekszünk ezt a fázist kihagyni, ne tegyük! Időre van szükségünk ahhoz, hogy magunkat egyensúlyba hozzuk és valóban nyitottak tudjunk lenni egy úja kapcsolatra. Nem elvesztegetett idő, bármennyi időt is töltünk a Senki Földjén. Ha már csendesedtek az érzéseink, csak a saját egyensúlyunkra figyeljünk. Nem kell görcsösen nyitottnak lenni, nem kell rögtön keresgélni. Ez most a nyugalom, és az önmagamra szánt idő helye. Az ürességé, a regenerációé. Ilyenkor hasznos lehet, ha elősegítjük a testi-lelki átváltozásunkat úgy, hogy jógázunk, szaunázunk. A Bach-virágterápia eszköztárából pedig a következő eszenciák ajánlhatók az átmenet időszakára: ha a visszatérő gondolatainktól nem tudunk szabadulni, szedjünk Fehérvirágú vadgesztenyét. Hogy a tanulási folyamat eredményesebb legyen, segít a Vadgesztenyerügy. Ha úgy érezzük, hogy van még feldolgoznivalónk, az Ernyős madártej, ha pedig tisztulni szeretnénk, a Vadalma virágcseppjére bízhatjuk magunkat. Aki nem szívesen néz szembe önmagával és inkább a szőnyeg alá söpri a bánatát szedjen Apróbojtorjánt.

A harmadik fázis már könnyebb: itt valóban az újrakezdésé, a nyitottságé, a bizalomé a főszerep. Ebben az időszakban együnk csírát, magot, tojást, bambusz rügyet, amelyek az újat, a születőt szimbolizálják. Az elfogyasztásukkal magunkévá tesszük a megújulás gondolatát.

A virágterápia pedig a Diófa és a Vörösfenyő energiáival támogatja az új úton való elindulást. Az előbbi védőburkot ad, a vörösfenyő pedig megerősíti az önbizalmat.

Nem könnyű a szakítás után helyzetet átélni, a fájdalmát elviselni, a tanulságait meglátni. Az Élet azonban megy tovább, és nekünk is haladnunk kell az Úton. Segítséget azonban bármikor igénybe vehetünk ahhoz, hogy ne csak vonszoljuk magunkat, hanem fütyörészve menjünk, ha már menni muszáj! :-)