Fogamzásgátló érzékenység - másképp

A legtöbb nő többszöri próbálkozásra találja meg a számára megfelelő fogamzásgátló tablettát. Azt, amelyik nem okoz semmilyen kellemetlen tünetet, mint pl. migrén, hirtelen súlygyarapodás, szőrösödés, a havi vérzés rendellenességei.

Ha egy gyógyszer a szervezet számára nem megfelelő, viszonylag gyorsan, és eléggé intenzíven szoktak jelentkezni ezek a tünetek, és tudjuk, hogy váltani kell.

Azonban előfordulhatnak a gyógyszerérzékenységnek más, kevésbé ismert, vagy nehezen észrevehető tünetei, amikre esetleg nem is gondolunk. Nos, velem is így történt, és amin átmentem, azt nem kívánom senkinek, ezért is osztom meg most a történetemet.

Márkaneveket nem fogok említeni, mivel bármelyik gyógyszer okozhat bármilyen mellékhatást, ez teljesen egyénfüggő.

27 éves vagyok, és életemben mostanáig egyszer szedtem fogamzásgátló tablettát, akkor 2 hónap alatt 20 kiló túlsúlyt kaptam cserébe - ami csak kemény és kitartó diéta árán hagyott el engem - és megfogadtam, hogy ezzel én be is fejeztem a gyógyszeripar támogatását.

Aztán sok-sok év után nemrégiben,úgy 4 hónapja, mégis meggondoltam a dolgot, és úgy döntöttem teszek egy próbát, természetesen egy másik fajta gyógyszerrel. Tisztában voltam a lehetséges következményekkel, (ld. fent) és úgy gondoltam, mihelyt valamelyik nemkívánatos mellékhatás fellép, azonnal abbahagyom a gyógyszerszedést.

Tehát felírattam szépen, kiváltottam és bevettem. Az első egy-két napban enyhe fájdalmat éreztem a petefészkeimben, de ez normális, a gyógyszer hatott, a szervezetnek át kell állnia az új működésre.

Egy darabig - úgy egy hónapig - nem is volt semmi gond. Zavartalanul élveztük a párommal a hancúrozást.

Aztán azt vettem észre, hogy egyre fáradékonyabb vagyok, állandóan kimerült voltam. Mivel elég aktív életet éltem, szabadságon sem voltam, és sokat sportolok, nem gyanakodtam semmire, elkönyveltem, hogy pihenésre lenne szükségem.

Körülbelül másfél-két hónap után néha - heti egy-két alkalommal - rosszul éreztem magam: nehezen vettem levegőt és fájt a derekam. Még ekkor sem gyanakodtam a gyógyszerre, nyilván a stressztől van, illetve megfáztam a változékony időben, vagy a hideg irodában. A vesémmel amúgy is volt már gond korábban. Eldöntöttem, hogy ezután jobban vigyázok magamra.

A harmadik hónapban észrevétlenül elkezdtek felkúszni rám a kilók - összesen a 3. hónap végére 10 - amit eleinte a téli, kevésbé aktív sportolásnak tulajdonítottam.

Év végére éreztem, hogy a szervezetem teljesen le van merülve, és gyanítottam, hogy talán pont emiatt kerülget valami nyavalya. Úgy terveztem, hogy jobban vigyázok magamra és az ünnepekben végre kipihenem magam.

Csakhogy egyre rosszabb lett. Egyre gyakrabban éreztem magam rosszul, a derekam időnként majd' leszakadt, és mindez pont karácsonyra lett a legrosszabb. Az utolsó munkanap már haza kellett kéretőznöm a munkahelyemről is, és akkor derült ki, hogy lázas vagyok.

Meg mertem volna esküdni rá, hogy a veséimmel van valami. Olyan apróbb jeleket, mint hogy a nyálkahártyáim csontszárazak lettek, szinte észre sem vettem.

Mivel a láz állandó volt, ünnepek után felkerestem rég látott háziorvosomat, és megdöbbentem, amikor a gyorstesztek negatívak lettek. A tüdőm, veséim rendben. Az orvos influenzára gyanakodott, de a laborvizsgálatok is negatívak lettek.

Elvileg makkegészségesnek kellett volna lennem - papírforma szerint - de folyamatosan lázas és rosszul voltam.

Csináltam terhességi tesztet, az is negatív lett.

Ekkor már én, és az egész családom is nagyon megijedtünk, hogy valami komoly baj van. Senkinek nem kívánom, amin akkor mentem, mentünk át. Folyton lázat mértem és figyeltem magam, és folyamatosan azon rágódtam, hogy vajon mitől lehet, mi bajom lehet.

Aztán elkezdtem gyanakodni a gyógyszerre. Ugyan a tipikus mellékhatások közül csak a hízás jelentkezett, az is már csak a legvégén, de gyanakodtam. A szervezetem valami ellen nagyon küzdött, valami ellen, amit pedig az orvosok nem találtak, és én sem éreztem.

És igen, a fogamzásgátló volt az. A legutolsó szemek bevételekor már a hasam is fájt, és annyira rosszul voltam, hogy alig keltem fel az ágyból egész nap. Mintha mérgeztek volna.

Az utolsó reggel felébredtem, és úgy éreztem, hogy a petefészkeim fájnak, nem a vesém!!! Oda - a veséimbe - sugárzott ki a fájdalom.

Aznap - lehet, hogy éppen az utolsó pillanatban - már nem vettem be a tablettát, és már estére sokkal jobban éreztem magam, a lázam se ment annyira fel, bár még napokig hőemelkedésem volt.

Pár napon belül lassan kezdett visszatérni a normális állapot, minden tekintetben. Szabályosan éreztem, ahogy megkönnyebbül a szervezetem, a kedvem és az energiám is rögtön megnövekedett. Azonnal elkezdtem fogyni.

Az egész tortúra egy héttel ezelőtt ért véget, és tudom, hogy jó pár hónapba beletelik még, mire minden visszaáll a normális kerékvágásba, de a fő, hogy rájöttem, és megoldódott a dolog.

Az utolsó néhány hét viszont iszonyúan megviselt, fizikailag és lelkileg is.

Nem azért írom le mindezt, mert másokkal ezelőtt nem történhetett meg hasonló, mert biztos hogy igen. Azért írom le, mert ezek a tünetek nem kifejezetten tipikusak, nem köztudott, hogy a gyógyszerérzékenység ilyen formában is előfordulhat. És bizony ha nem figyel eléggé az ember, nem veszi észre az alattomos, apró jeleket, úgy járhat, mint én.

Senkit nem akarok megijeszteni, és nem áll szándékomban lebeszélni sem senkit a tablettáról - habár én most végképp leszámoltam vele -, csak szeretném felhívni minden nő figyelmét, aki most szedi először, vagy most vált át egy másik fajta gyógyszerre, hogy nagyon figyeljen oda magára.