Egy váratlan Vendég érkezése

Nem! - mondták az orvosok! Mi nem akartuk,de jött, hát megtartottuk! A terhességem nagyon nehéz volt, az első 3 hónapban csak hánytam, bő 8 kilót fogytam! Kijött a pánikbetegségem, hiszen annyira, de annyira féltem, mi lesz a szülőszobában... - ezt, igy utólag belátom, nincs semmi abban, ha egy nő szülni fog, ez a természet rendje!

Június 9-re voltam kiírva, de a pici nem akart jönni! 11-én mentünk NST-re, megvizsgáltak, azt mondtak, menjek be 12-én reggel hét órára, meginditjak a szülést, mert több, mint két ujjnyira nyitva volt a mehszáj! Hát, kicsit letörve mentem haza, én úgy gondoltam, majd minden úgy fog menni, ahogy a nagykönyvben meg van irva!

Szóval, készülődtünk a reggelre! Éjfél felé éreztem egy kis nyomás-szerű fájdalmat az alhasamban! És ez igy ment két óráig! Akkor szoltam a férjemnek, (7 hónapos terhes voltam, amikor összeházasodtunk), hogy keljen, mert itt az idő!

Drága párom ezt bizony nem nagyon akarta elhinni! Aztán csak felkelt, mondta, menjünk akkor befelé! Én meg lezuhanyoztam, csináltam neki reggelit, és elindultunk! Kb 20 perc alatt beértünk a jászberényi kórházba.

Mire felértem, mar nevetve mondtam a kedves recepciós hölgynek, hogy én bizony szülni jöttem! Felvettek, felraktak CTG-re 20 percre, adtak beöntést, egy zuhany, utána bejöhetett a párom.

Ekkor már 6 óra volt. Csak jöttek a fájások, de nevettünk nagyokat. Fél 8-kor burkot repesztettek és egészen 10 óráig kellemesen telt az idő. Akkor kitágultam 4 ujjnyira, de nem tűnt el a méhszáj! Onnan jött a neheze! Kaptam a homeopátiás bogyócskákat, legalább 3 No-spa injekciót, de semmi változás. Nagyon féltem, úristen, itt császár lesz!

13 óra 30 perckor megint egy NST, bekötötték az oxitocin-infuziót. 14 órakor már a szülőágyon feküdtem. Volt ott egy tanuló orvos, bevallom, nem nagyon szerettem volna, ha végignézi, ahogy szülök, mert egy kicsit frusztrált. A szülésznő hivatta az orvost, aki pontosan akkor érkezett meg, amikor a kicsi feje kibújt. A párom fogta a hátam, kezem és bátorított, nagyon jól esett.

14 óra 30 perckor 8 nyomás után megérkezett Fanni Lara 3650 grammal és 56 cm-el!

A kicsit elvitték megmosdatni, addig a tanuló orvos segitett, nagyon aranyos volt. Miután visszahozták, odaadták nekem is, apjának is.

Csodálatos érzés volt, amikor megláttam a lányom az apja karjaiban, ahogyan csodálkoznak egymásra, és bizony a kisasszony elmosolyodott!

A második nap után beindult a tejem és hiába, hogy 7 honapos lesz, a kis tündérem még mindig szopizik!

Azoknak a kismamáknak, akik mostanában fognak szülni, azt üzenem, ne féljenek, mert a végeredmény minden fájdalmat elfeledtet! Csak saját magukra hallgassanak és így a kicsi is segíteni fog!

Hajrá!