Összhangban a sport és a diéta

72 kiló voltam, és ez nem tetszett nekem. Döntenem kellett, nagyon erősen, hogy le szeretnék fogyni. Nem is azért, mert nem tudom megtartani az ígéreteimet, vagy mert nagy zabagép vagyok, inkább csak szeretek finom ennivalóból beenni, amíg dugig nem leszek. És ez bizony meglátszott rajtam, főleg a fenekemen, combomon.

Szakítottam a vőlegényemmel, tulajdonképpen ez volt a kiindulópont, amikor elhatároztam, hogy sok mindent elölről kezdek és másképp csinálok. Mivel azért megviselt pszichésen is a dolog, nem volt nehéz betartani az első két hétben a nagyon kemény diétát. Reggeli: egy kicsi kefir vagy joghurt, ebéd: két-három szelet barna kenyér valamivel megpakolva. Ráadásul az epém begörcsöl a stressztől, nem volt zökkenőmentes szakítás, négy napig epegörcsben fetrengtem, az alatt sem kívántam semmi ennivalót szinte.

Két hét után kíváncsiságból ráálltam a mérlegre, már 67 kg-t mutatott. Meglepődtem, nem számítottam ilyen komoly eredményre, és elhatároztam, hogy akkor már komolyan fogom venni. Így elkezdtem tornázni.

Nem vagyok egy sportos alkat, tulajdonképpen semmi sportot nem űztem életemben komolyan soha, ezért kicsit nehéz volt a kezdet. Mivel lett egy csomó felesleges időm, amit addig a vőlegényemmel töltöttem, most üres lett, valamit kellett csináljak, hát tornáztam. Egy hétig amikor csak eszembe jutott, csináltam 15 felülést vagy emelgettem a lábamat, nem igazán érdekelt, hogy jól csinálom-e, csak csináltam, amikor jól esett.

A diétát folytattam, bár már messze nem olyan drasztikusan. Édesség - hát hetente kb. 2 szelet tészta, reggelire maximum 2 szelet kenyér, az ebédet pedig kettéosztottam: délben a leves, a második fogás pedig este, vagy fordítva. De este 6 után nem ettem.

Ismét ráálltam a mérlegre: az eredmény már 64 kg lett. Innen kezdve ráálltam a komolyabb tornára, és már kicsit bátrabban ettem. Naponta kétszer tornázok, általában délelőtt és este, 20 percet mindkét alkalommal: combfeszesítés és fenékformálás. Hazaköltöztem a szüleimhez a szakításom miatt, és hát persze, hogy senki nem bíbelődik azzal, hogy külön diétás kaját csináljon nekem, nekem sincs kedvem és időm foglalkozni vele. Így hát azt eszem, amit a család, azzal a kivétellel, hogy kevesebbet és mértékkel.

Úgy érzem, nekem sikerült, remélem ötletet és kitartást tud ebből meríteni pár ember. Nem gondolom, hogy a fogyókúra egy kínzó dolog lenne. Egyszerűen arról van szó, hogy a mértékletes evés nemcsak az alaknak jó, hanem a közérzet is javul tőle, nem puffad fel tőle a hasunk, dagad meg a lábunk, míg a torna/sport... Hát persze, hogy az is abszolúte az egészséghez tartozik.

Én nem fogyókúrának nevezném, amit az elmúlt másfél hónapban átéltem. Inkább egészségesebb életmódnak.