A hit csodákra képes!

Szép nyári nap volt, én alig múltam 15 éves! Az ember azt hiszi ebben a korban még, hogy amit tesz mindig helyes, vagy legalább is alig kifogásolható! Nagyon makacs talán még öntörvényű lány is voltam. Sokat ábrándoztam, álmodoztam, mi lesz majd, ha megnövök, mindent másképp fogok csinálni, mint az előttem járók, tapasztaltabb nagyok! A család nagyon fontos lett volna számomra, de odahaza dúlt a hidegháború! Háború, aminek nem tudom hol volt az eleje, nem tudom mi is váltotta ki. Valós vagy vélt dolgok voltak ezek, nem tudom, csak azt tudtam, ebből menekülni fogok, ha lehet, minél előbb!

Nyár révén lenge ruhában jártam, szemet szúrtam egy srácnak. A fiú 22-éves, jó vágású fiatalember volt. Barna nap barnított bőre szépnek hatott az én idealisztikus világomban. Egy kisvárosban éltem, sok embert ismertem, de az idegen, aki előttem állt, ismeretlen volt számomra. Nem nehéz kitalálni: rövid időn belül összejöttünk. Ma már tudom, nem így kellett volna. Az idő rövid volt, egy nyár, pár hét, pár nap, kevés arra, hogy gyermek fejjel bele fussak egy látszólag működő kapcsolatba. Sajnos az otthonomban a szüleim szinte észre sem vették, mi is történik velem! El voltak foglalva egymással, az őket ért sérelmekkel. Egyik este kértem édesanyám, hallgasson meg. Ő azt mondta fáradt, a sok munka, az apám miatt, „ki van készülve”. Így aztán magamra maradtam az érzéseimmel.

Balázs - nevezzük így a fiút -a fővárosban élt. Nyaralni jött a mi kisvárosunkba. Bár ne tette volna! De ne siessünk a dolgok elébe! Szerelmes lettem Balázsba, azt mondta, ő is belém. Én elhittem minden szavát. Anyáék megismerték. Tetszett nekik. Bár anya kért, ettől függetlenül ne siessek el semmit. Odahaza továbbra is folyt a harc, ami nem ritka esetben verekedésig fajult. Menekülni szerettem volna, magam mögött hagyva mindent. Nem mondom azt, hogy áldozata lennék a helyzetnek, de gyermekként a szülő felelős.

Egy este a szüleim csúnyán összevesztek, talán ez volt az a pillanat, amikor döntöttem, elmegyek. Itt hagyok mindent, mindent mi fáj. Új életet kezdhetek, úgy, ahogy én akarom... Hogy ez milyen lesz, azt senki nem tudhatta. Nyár volt, az utolsó nyár, amit gyermekként élhettem meg…

Itt kicsit felgyorsítja barátném a mondandóját, és szinte hadarva mondja bele a világba, mind azt mi fájt neki. Tudod, elmentem otthonról, magam mögött hagytam a múltam, mindent. Engem várt egy új élet, a szerelmemmel. Ma már tudom, nem szerelem volt ez a menekülés otthonról. Balázsról kiderült, nem dolgozik, csak teng-leng. Énrólam pedig, hogy terhes lettem, mielőtt éltem volna.

Albérletben laktunk. Nehezen kifizetett számlák, viták között és már olyan volt minden, mint otthon. Az életem megfeneklett. Pénz hiányában gyorsan az utcán találtam magam, mint prosti. A szerelmem azt mondta, csak addig, amíg rendbe nem jövünk. Én hittem is, meg nem is. Terhes voltam, nem látszott rajtam. Ma sem tudom, hogy mehettem bele ekkora baromságba... Balázs nem törődött velem, lassan tudtomra adta, hogy vége. Megundorodott tőlem. Ráadásul fenyegetőzött, a gyereket - aki menet közben megszületett - elveszi tőlem. Elmenekültem a kislányommal egy új világba, idegen földre, egy távoli országba. A kislányom, aki a mindenem volt, a félelmem tárgya lett!

Elhatároztam, itt hagyok mindent, elmegyek a lányommal messze, oda, ahol senki nem ismer. Hogy mivel tartom majd fenn magunkat, azt hiszem, nyilvánvaló volt. Legalább is egy darabig... Volt félrerakott pénzem, egy kevés, de elég arra, hogy elfelejtsek mindent, ami fáj. Elindultam hát egy új világ felé, telve reményekkel!

A szomszédos Ausztriáig meg sem álltam. Itt megismertem az igazi szerelmet. Elfogadta a gyermekem, viszont nem fogadta el a munkám...Bizalmatlan voltam, hideg fejjel gondoltam át mindent. A lángolást nem éreztem, de nem is hiányzott. Viszont megtudtam, mi szeretet, az igaz szeretet! A kezei között lettem nővé! Általa ismertem meg az örömöt, amit egy férfi okozhat egy nőnek. Megtanított szeretni igazán, tisztelni a másikat. Önzetlen volt hozzám, és ami még ennél is fontosabb, nagyon kedves volt!

Egy nap azzal állt elő, követném-e őt a hazájába, elvenne feleségül, soha senki nem tudná meg ki voltam én valójában. Ez ismét egy lehetőségnek tűnt. Nem tudtam dönteni, talán féltem. A kislányom jövője volt a tét, ez már nem csak rólam szólt! A szívem helyet az eszem döntött, megyünk! Az úti cél Tunézia volt. Most már 15 éve élek kint. Tanultam, megtanultam sok mindent. Kint, távol az otthonomtól. Ott, ahol az emberek úgy gondolják, a nőket eladják.

Drága Mayah, azért meséltem mindezt el, mert a lányom igazi apja kutatott utánunk, és megtalált. Édesanyám adta meg neki a címem, mielőtt meghalt volna szegény! Sárbel, a férjem intelligens, tanult ember volt. Könnyen kezelt nehéznek tűnő dolgokat. Adjunk egy esélyt ennek az embernek, bár sosem tett eleget a kötelességének és a jogaival sem élt, de akkor is engedjünk a kívánságának. Egy budapesti hotel teraszán vártuk a nagy pillanatot, hogy Balázs ismét besétál az életünkbe. Tíz percig kellett várnunk, ez a tíz perc felidézte bennem az elmúlt 15 évet! A nyarat a kisvárosban, a szerelemnek hitt érzést, és sok mindent, mit rég elfeledtem már. És megjelent egy ismerős alak, diszkrét ruházata nem rá vallot. Kíváncsian fürkésztem, mi az, mi megváltoztatta oly nagyon! Megismerte leányát Leilát, fiamnak - Nasszernak- gratulált és férjemnek épp úgy! Eltelt 15 esztendő, de nem nyomtalanul. Mesélt magáról, a munkájáról, hogy volt egy társa, akit nem becsült meg... De az élete megváltozott, gyakorlattá tette a hitet az életében. Azóta minden más! Hallottam már ilyet. Emberek térnek, majd változnak meg! Hisznek az úrban, az erőben, mely megigazítja az életüket az ő dicsőségére! Hirtelen ötlet vezérelt, melyben ott a kíváncsiság, s ki tudja még mi, de én menni szerettem volna! Balázs annak rendje módja szerint meg is invitált mindannyiunkat a Hit-parkba másnap 11-órára! Eldugott mégis könnyen megtalálható hely volt ez. Az épületbe érve sok ismert ember, színész, zenész, író, és sok-sok elismert személy volt. Mindannyian együtt énekeltük a szívből fakadó dalokat. Nagyszerű élmény volt! Nem gondoltam Balázs még beléphet az életembe és feldúlhatja az életem. De ezúttal nem bántam!