Az újszülött megölése V.

„Fák, csillagok, állatok és kövek,

szeressétek a gyermekeimet.”

(Szabó Lőrinc)

1. A bizonyítás és a bizonyítás tárgyának fogalma

Király Tibor szerint a bizonyítás a hatóságok és más résztvevők megismerő tevékenysége, amely a múltban történt bűncselekmény megállapítására és e megállapítás igazolására szolgál. A bizonyítás célja a büntetőjogi felelősség eldöntéséhez szükséges ténybeli ismeretek megszerzése. Ebből eredően: a bizonyítás feladata az, hogy az eljáró hatóság — az eljárás résztvevőinek közreműködésével — tisztázza a bűncselekmény elkövetésére vonatkozó tényállást (ideértve az elkövető személyét is), és e tényállást a valóságnak megfelelően állapítsa meg.

A bizonyítás tárgyát a tényeknek az a köre alkotja, amelyre a bizonyítás irányul. Egy adott bűncselekmény elkövetésével kapcsolatban számtalan tény valósulhat meg, amelyek közül az eljárás szempontjából egyesek jelentősek, mások nem. A Be. szerint a bizonyítás azokra a tényekre terjed ki, amelyek a büntető törvények és az eljárási jogszabályok alkalmazása szempontjából jelentősek. A bizonyítás tárgyának megválasztására vonatkozóan a törvény tehát azt a követelményt támasztja, hogy a bizonyítás a megalapozott tényállás megállapításához szükséges, lényeges (releváns) tényekre, és ne a közömbös tényekre irányuljon. Büntető anyagi jogi szemszögből bizonyítani az adott bűncselekmény tényállási elemeit kell.

2. Az újszülött megölése nyomozásának sajátosságai

E delictum jogi tárgyára és tényállási elemeire a IV. részben már kitértem, ehelyütt a bűncselekmény nyomozásának néhány sajátosságáról lesz szó, a teljesség igénye nélkül. Röviden vázolom a bizonyítás tárgyát és az elsődleges (halaszthatatlan) nyomozási cselekmények, illetve a nyomozás tervezése köréből a tudomásra jutás módját. Az újszülött megölése felderítésének, bizonyításának speciális taktikai szabályai közül csak a gyanúsított kihallgatásának szánok kitűntetett szerepet. Az elkövetés eszközeivel és módszereivel, az elkövetők körével, valamint az elkövetés okaival, az azokat elősegítő körülményekkel sem foglalkozom, mivel a jelzett témákat e dolgozat különböző pontjaiban egyrészt érintettem, másrészt nem célom a kriminalisztikai, illetve a kriminológiai megközelítés kidomborítása.

A bűncselekmény általános fogalmát tekintve az újszülött életének jogellenes és bűnös kioltása.

A tudomásra jutás módjai közül tipikus az ismeretlen csecsemőholttest vagy holttestrész találása, valamint a nyomozó hatóságok észlelhetik e bűncselekményt kórházak, szakorvosi rendelőintézetek, illetve családorvos-szolgálat bejelentése alapján, amennyiben az anya a szülést követően ellátásra ott jelentkezik. Ez esetben az alapos gyanút a szülés tényének konstatálása, és az teszi kétségtelenné, hogy az anya nem tud számot adni az újszülöttről. Megjegyzendő, hogy ismeretlen újszülött sérelmére elkövetett ölési cselekmény elkövetőjének felderítését különösen az teszi problematikussá, hogy a csecsemőnek nincs múltja, ismeretségi köre, ezáltal az úgynevezett áldozati vonal ellenőrzése fogalmilag kizárt.

A nyomozás során bizonyítani kell az adott delictum tényállási elemeit. Bizonyítás tárgyát képezi tehát a passzív alany élő emberi mivolta, továbbá, hogy az ölési cselekmény a szülés alatt vagy közvetlenül a szülés után történt-e, illetve a bekövetkezett eredmény és az elkövetési magatartás közötti ok-okozati összefüggés. Bizonyítandó továbbá a bűnösség foka, tekintettel arra, hogy a bűncselekmény csak szándékosan követhető el. Bizonyítás tárgyát képezi különösen a szülő nő kivételes testi és lelki állapota, amely azért is lényeges kérdés, mert alapvetően ez az állapot alapozza meg az — emberöléshez képest — enyhébb elbírálást, legalábbis a miniszteri indokolás és a jogirodalmi értelmezés szerint. Más kérdés, hogy a törvény szövege ezt a tényállási elemet nem tartalmazza, amelyet komoly dogmatikai hibának tartok. Nem rejtem véka alá azon véleményemet sem, hogy a XXI. század küszöbén a százhúsz évvel ezelőtti társadalmi viszonyokat alapul véve privilegizálni egy olyan cselekményt, ami a közfelfogás szerint — az emberölés alapesetéhez viszonyítva is — kiemelten súlyos, visszafogottan fogalmazva sem szerencsés.

A szülő nőnek a szülési folyamat során, majd azt nyomban követően fennálló kivételes testi és lelki állapotának bizonyítása orvosi, illetve elmeorvosi szakkérdés. Mivel ez a speciális állapot sok esetben magára a beszámítási képességre is kihatással lehet, komoly problémát jelenthet konkrét ügyben annak megítélése, hogy vajon ez az állapot az elkövetőt a cselekmény társadalomra veszélyességének felismerésében korlátozta vagy teljességgel kizárta-e? E szempontokat is figyelembe véve a gyanúsított kihallgatása során az emberölés nyomozásakor tisztázandó kérdéseken túl a következőkre szükséges kitérni:

1. az elkövető házasságban vagy élettársi közösségben élt-e;

2. milyen volt a vagyoni és egzisztenciális helyzete;

3. ki volt az újszülött apja, közölte-e vele terhességét, elismerte-e vagy tagadta az apaságot, figyelemmel annak felbujtói, bűnrészesi lehetőségére;

4. jelentkezett-e terhesgondozáson, rendszeres orvosi felügyelet alatt állt-e;

5. terhességét közölte-e más személlyel, kivel vagy kikkel (csak közvetlen hozzátartozóival vagy szélesebb körben);

6. ha terhességét titkolta, mi volt az oka, célja; előkészült-e az újszülött fogadására (kelengye beszerzése, a gyermek nevének megválasztása);

7. ha első szülése volt, tájékozódott-e valakitől ennek lefolyásáról (a várható mozzanatokról és a követendő magatartásról);

8. mikor és hogyan észlelte a magzat életjeleit és ezt követően mennyi idő múlva történt a szülés;

9. mikor jelentkeztek először a szülési fájdalmak, hol és mikor történt a szülés (egyedül vagy más jelenlétében — a rohamos szülésre, illetve a szülési önsegélyre tekintettel);

10. nem titkolt terhesség esetében a szülési fájdalmak jelentkezését követően miért nem kért orvosi segítséget, mivel magyarázza, hogy a szülést megelőzően nem vonult be szülőotthonba, kórházba;

11. milyen volt a szülés folyamata (a méhlepény mikor ment el, mi történt vele, a köldökzsinór elvágása, tépése, elkötése, fájdalom, eszméletvesztés, tudatkiesés);

12. milyen nemű volt az újszülött és milyen életjelenségeket tapasztalt (lélegzés, felsírás, mozgás);

13. az újszülött megölésének körülményei (eszköz, mód, elrejtés, véres ruhák, bűnjelek, az elkövetés indítéka).

A szituációs ismérvek körében is említettem, hogy a privilegizált eset megállapíthatóságának feltétele, hogy az ölési cselekmény végrehajtására vagy a szülés alatt, vagy közvetlenül azután kerüljön sor. E fogalmakkal kapcsolatban a jogalkotó a törvény miniszteri indokolásában nem ad értelmezést, ennek kidolgozása tehát a bírói gyakorlatra vár. Összehasonlításként régi jogunkból idézek néhány Kúriai döntés, mely az adott kérdéssel szorosan összefügg.

„Mellőztetett a Btk. 284. §-a alá eső bűncselekményre irányuló külön kérdés felvetése, amikor a főtárgyalás adatai szerint a vádlott házasságon kívül született gyermekét nem a szülés alatt és nem is közvetlenül, hanem három nappal a szülés után ölte meg. (K. 7645/1914. B. IX. 59.)

A magyar magánjog szerint az emberi élet a szülés befejezésével kezdődik és az orvosi tudomány megállapítása szerint az újszülött lélekzésével áll be, azonban ez a büntetőjog szempontjából nem fogadható el. A Btk. 284. §-a értelmében a szülés alatt elkövetett életpusztító cselekmény már ölés, amelynek tárgyát a törvény gyermeknek, tehát élő embernek nevezi. (K. 444/1933. Jhd. II. 49. o. J. H. VII. 609.)

A Btk. 284. §-ában foglalt tényálladék csak akkor állapítható meg, amikor a vádlott a szülés alatt, vagy közvetlenül a szülés után, tehát még a szülési folyamat fizikai fájdalmainak hatása alatt ölte meg újszülött gyermekét. Jelen esetben pedig a vádlott tíz nappal a szülés után bocsáttatott ki a bábaképző intézetből és semmi adat nem lett megállapítva arra nézve, hogy még mindig a szülési folyamat hatása alatt állott volna. (K. 43/1931. G. XXIV. 371.)

Élve világra jött méhmagzat az anyaméhből történt kiválása után önálló lénnyé, egyénné és így a Btk. 279. §-ába ütköző bűncselekmény tárgyává: emberré lett. Az életképesség e bűncselekmény szempontjából közömbös. (K. 4559/1931. Jhd. II. 47. o. J. H. 1271.)

Nem a Btk. 284. § alá eső gyermekölést, hanem a 279. §-ban meghatározott szándékos emberölés bűntettét követi el az anya, aki férjétől való különélés idején és idegen férfitől származó gyermekét a házasság tartama alatt, közvetlen a szülés után szándékosan megölte. (K. 6154/1931. B. XXV. 117. Jhd. o. J. H. VI. 498. o.)"