Az újszülött megölése I.

„Vagy mesterségesen szabadulunk meg a gyerektől, vagy úgy nézünk rá, mint szerencsétlenségre, a vigyázatlanság következményére, ami még ocsmányabb.”

(Lev Tolsztoj)

I.

BEVEZETÉS

Az újszülött megölése bűncselekmény tényállását a büntető jogszabályok módosításáról szóló 1998. évi LXXXVII. törvény (a továbbiakban: törvény) 40. §-a 1999. március 1-jével iktatta a Büntető Törvénykönyv (a továbbiakban: Btk.) rendszerébe. Ezzel Btk. 166/A. §-a az emberölés új, enyhébben minősülő alakzatát poenalizálta, amelynek értelmében az a nő, aki születő gyermekét a szülés alatt, vagy megszületett gyermekét közvetlenül a szülés után megöli, bűntettet követ el, és két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

A törvény miniszteri indokolása szerint az új tényállás megalkotását elsődlegesen az a körülmény hívta életre, hogy a szülő nő — különösen a titkolt terhesség esetében — a szülési folyamat során kivételes testi és lelki állapotban van, amely sok esetben a beszámítási képességre is kihatással lehet. Másodlagos okként az szerepel, hogy a törvény 39. §-a új, minősített emberölésként határozta meg a tizennegyedik életévét be nem töltött személy sérelmére történő elkövetést. Ezzel a gyermekölési cselekmények — a büntetés kiszabásában is — szükségképpen mindig súlyosabban minősülnének a korábbi szabályozásnál, amely szerint a szülés alatt vagy közvetlenül a szülés után, a szülő nő által az újszülött sérelmére elkövetett emberölés az emberölés alapeseteként minősült.

További problémaként említhető, hogy a Btk. 166/A. §-ának beiktatása hiányában a 87. és 87/A. §-ok együttes alkalmazása azt eredményezné, hogy a bíróságoknak azokban az esetekben is a minősített emberölés miatt kellene kimondaniuk a szülő nő bűnösségét, amelyekben előzőleg az emberölés alapesete miatt állapították meg felelősségüket. Ez pedig ahhoz a nem kívánatos helyzethez vezetne, hogy a tizennegyedik életévét be nem töltött személy sérelmére elkövetett cselekmények vonatkozásában a Btk. szigorúbb megítélése differenciálatlan lenne.

Megjegyzendő továbbá, hogy az emberölési ügyekben követett ítélkezési gyakorlat alakulása is azt mutatta, hogy az ilyen jellegű bűncselekmények megítélése általában enyhébb a többi emberölési esetnél. A gyermekölés privilegizált tényállásának bevezetésével a törvény tulajdonképpen e bírói gyakorlathoz igazodott.

[Az első magyar büntetőtörvénykönyv, az 1878. évi V. törvénycikk 284. §-a ismerte a gyermekölés tényállását, amelyet az az anya követett el, aki a házasságon kívül született gyermekét a szülés alatt vagy közvetlenül a szülést követően megölte. Az 1961. évi V. törvény az emberölésnek ezt az enyhébben minősülő esetét nem tartotta fenn azzal az indokkal, hogy a Csemegi kódex megalkotása idején fennállt viszonyokhoz képest a nők társadalmi helyzetében, a házassági köteléken kívül született gyermek jogállásában, a társadalmi és gazdasági viszonyokban bekövetkezett alapvető változásokra figyelemmel a privilegizált eset fenntartása szükségtelenné vált.]

A cselekmény enyhébben minősített esetként való megjelenítése egyebekben nem a sértett személyének eltérő megítélésből fakad. A miniszteri indokolás szerint az újszülött megölése ugyanolyan bűncselekmény, mint bármely más természetes személy megölése. A törvény éppen ezért arra az elkövetési magatartásra van tekintettel, ami a szülés folyamán, vagy a szülést közvetlen követően történik, vagyis a szülő nőnek a szüléskori állapotából indul ki, és az enyhébb megítélést erre építi rá. A bírói gyakorlat ezt a helyzetet értékelte korábban, amikor a 166. § szerinti emberölés miatt az enyhítő szakasz alkalmazásával az öt éves alsó határ alatt szabta ki a büntetést. Az új tényállás a két évtől nyolc évig terjedő büntetési tétel meghatározásával keretet adott a büntetés kiszabás számára, anélkül hogy a bírói gyakorlatnak az enyhítő szakaszhoz kellene folyamodnia.

E tanulmány célja, hogy bemutassa e delictumot történeti fejlődésében, a számadatok tükrében és dogmatikájában, valamint kitérjen a bizonyítás nehézségeire, továbbá megvizsgálja, ad absordum megkérdőjelezze az új tényállás beiktatásának megalapozottságát.

***

Forrás:

1. Dr. Kovács Gyula: Az anyák által az újszülöttek sérelmére elkövetett ölési cselekmények büntetőjogi szabályozása. ORFK Tájékoztató 2/2001. szám, 31-52. oldal (Országos Rendőr-főkapitányság, Budapest, 2001).

2. Újszülött sérelmére elkövetett emberölés. Rendvédelmi füzetek 4/2001. szám, 37 p. (Rendőrtiszti Főiskola, Budapest, 2001.).

3. Az újszülött megölése. Belügyi szemle 1/2001. szám, 53-54. oldal (Belügyminisztérium, Budapest, 2001).

(Folytatás holnap)