Az erőszakos közösülés II.

1. A nemi erkölcs elleni bűncselekményekről általában

A Btk. XIV. fejezete egymástól némileg elkülönülő négy olyan társadalmi viszony elleni támadást szabályoz, amelyek között egyféle kapcsolat áll fenn, azonban különböznek is egymástól. A jelzett összefüggés tagadhatatlan a házasság, a család és az ifjúság vonatkozásában, ellenben a nemi erkölcs csak lazábban kapcsolódik az előző háromhoz. E jogi tárgyak különbözőségére figyelemmel a fejezet két címre — I. cím: A házasság, a család és az ifjúság elleni bűncselekmények ; II. cím: A nemi erkölcs elleni bűncselekmények — tagolódik.

A nemi erkölcs társadalmi termék, része az általános erkölcsi felfogásnak. Ez az erkölcsi alapfelfogás a férfi és a nő egymás közötti viszonyában a teljes egyenjogúságnak, a nemi élet maximális kényszermentességének álláspontján van. Az emberi viselkedés meghatározói között kétségtelenül kitüntetett szerepet játszanak az ösztönök, köztük a nemi ösztön is, de ettől függetlenül minden ép pszichikumú embernek rendelkeznie kell azzal a képességgel, hogy ösztön-megnyilvánulásait az értelem kontrollja alá helyezze. E bűncselekmények tehát a szexuális ösztön olyan — többnyire erőszakos vagy rendellenes — kiélésében nyilvánulnak meg, amelyekkel szemben a társadalom védelme a büntetőjogi szankciók alkalmazását is parancsolóan megköveteli.

A nemi erkölcs elleni bűncselekmények körében olyan tényállások is megtalálhatók, amelyek véghezvitele általában nem szexuális indíttatásból vezérelt, hanem anyagi haszonszerzés céljából történik. Ilyenek az élősdi életvitel jellegzetes megnyilvánulási formáiként az üzletszerű kéjelgés elősegítése (Btk. 205. §), a kitartottság (Btk. 206. §) és a kerítés (Btk. 207. §).

[A Btk. eredeti szabályozása vétségként poenalizálta az üzletszerű kéjelgést (Btk. 204. §). Ezt a bűncselekményt azonban az 1993. évi XVII. törvény 103. § (1) bekezdése 1993. május 15-i hatállyal kiiktatta büntető kódexünkből.]

A nemi erkölcs elleni bűncselekményeket egyes szerzők — a védett jogtárgy alapján — három csoportba sorolják. Így megkülönböztethetők:

a) a nemi élet szabadságát sértő bűncselekmények; ide tartozik az erőszakos közösülés (Btk. 197. §), a szemérem elleni erőszak (Btk. 198. §), a természet elleni erőszakos fajtalanság (Btk. 200. §), és a kerítés minősített esete [Btk. 207. § (3) bekezdés b) pont],

b) az ifjúság egészséges szexuális fejlődését sértő vagy veszélyeztető bűncselekmények; a természet elleni fajtalanság (Btk. 199. §), a megrontás (Btk. 201-202. §), a kerítés minősített esete [Btk. 207. § (3) bekezdés a) pont] és a vérfertőzés (Btk. 203. §) sorolható e körbe, valamint

c) a nemi kapcsolatok társadalmi rendje elleni bűncselekmények; a vérfertőzés (Btk. 203. §), az üzletszerű kéjelgés elősegítése (Btk. 205. §), a kitartottság (Btk. 206. §), a kerítés (Btk. 207. §) és a szeméremsértés (Btk. 208. §).

2. A nemi erkölcs elleni bűncselekmények és az erőszakos közösülés a hatályos Büntető Törvénykönyv rendszerében

A Btk. Általános és Különös Részre különül el. Az általános részi rendelkezések a büntetőjogi felelősség feltételeire, módozataira és a büntetőjogi jogkövetkezményekre vonatkozó generális szabályokat fogalmazzák meg. A különös részi rendelkezések határozzák meg az egyes bűncselekmények törvényi tényállásait és azt, hogy az elkövetőkkel szemben milyen jogkövetkezmények alkalmazhatók. A részek fejezetei — nem szükségképpen — címekre tagozódnak; ezeken belül kisebb szerkezeti egység a szakasz vagy paragrafus, amely bekezdésekből, fordulatokból, pontokból, alpontokból állhat. Az erőszakos közösülésnek a Btk. Különös Rész struktúrájában elfoglalt helye alapján a büntető törvény rendszertani értelmezése szempontjából van jelentősége.

Az értelmezés a jogalkotó valódi akaratának megismerésére irányuló tevékenység, amely nélkülözhetetlen a jogalkalmazó számára a mindennapi gyakorlatban. Rendszertani értelmezés esetén a jogszabálynak az adott rendszeren belüli elhelyezkedését, más jogszabályokhoz való viszonyát vizsgálva vonhatunk le következtetést a jogalkotó valódi akaratára. A Btk. Különös Részének felépítése során a jogalkotó előbbre sorolta azokat a bűncselekményeket, amelyek társadalomra veszélyességét magasabb fokúnak ítélte meg. Azoknál a tényállásoknál pedig, amelyeknek jogi tárgya kettős vagy többes, rendszertani értelmezést gyakorolva állapíthatjuk meg, hogy a kérdéses delictum által sértett vagy veszélyeztetett társadalmi viszonyok, érdekek vagy értékek közül melyeknek tulajdonít elsődlegességet a törvényhozó. A nemi erkölcs elleni bűncselekményeknek a társadalomra kiemelt veszélyességét fémjelzi, hogy azokat a Btk. XIV. fejezet II. Cím alatt poenalizálta a jogalkotó és az erőszakos közösülés ezen belül az első helyen szerepel.

[A hatályos Btk. rendszerétől eltérően az 1961. évi V. törvény e bűncselekményeket egy fejezeten belül — A család, az ifjúság és a nemi erkölcs elleni bűntettek címszó alatt — tárgyalta. E tényállások büntető anyagi jogi szerkezeti felépítésének kérdése az ötvenes évek jogtudósait is megosztotta. Schafer István egy előadásában e témáról így nyilatkozott: „Már az is megvitatható lehet, hogy helyénvalónak tekinthető-e (...) a család, az ifjúság és a szemérem elleni bűncselekmények közös részbe foglalása és együttes megbeszélése. Kérdésesnek látszik, hogy nem volna-e találóbb a szemérem elleni bűntettek más, elhatárolt rendszertani beosztása, — nem látszik-e szükségesnek a szemérem elleninek nevezett bűntetteket más és olyan cím alatt tárgyalni, amely inkább megfelel haladó felfogásunknak.

A Csemegi Kódex Második részének XIV. fejezete — A szemérem elleni bűntettek és vétségek cím alatt — sorakoztatja fel azokat a bűncselekményeket, amiket a polgári büntetőjogi felfogás a nemi erkölcs megtámadása okán szükségelt büntetni. A pönalizálásnak ez a szemlélete annyira dominált, hogy régi büntetőtörvénykönyvünk javaslatának szerkesztésekor még az a nézet is kifejezésre jutott, hogy a kettős házasság ugyancsak szemérem elleni bűntettet képez.”]