Ember árnyék nélkül 2. rész

Tegnap nem tudtam kimenni legőszintébb "rajongóimhoz". Reggel gyerekes izgalommal vártam, hogy láthassam a kedvenckéimet. Első utam az atkás kutyushoz vezetett, hála javult az állapota, már egészen szép a teste és nem vérzenek a sebei. Nagyon boldog voltam, de nem sokáig tartott ez a boldogság, mellette lévő csodálatos egzotikusan szép nagytestű Pöttyöském parvos lett. Tegnap kezdődött nála, a kutyaólban feküdt és nyáladzott. A szemei kifejezéstelenül tekintettek rám. Sietve körbe néztem a többi kedvenceimet, létszámellenőrzés tartottam. Mindenki megvolt, mindenki egészséges. Nagyon örültek nekem, leírhatatlan az érzés, amikor ilyenkor a lelkemet átjárja. Fél óránként megnéztem az én nagyon beteg Pöttyösömet. 12-kor vér szivárgott a végbeléből. A fejét simogatva éreztem, ott valami nem stimmel, mintha a bőre alatt feje tetején hangyák rohangálta volna, a gyönyörű feje remegett. Borzalmas volt így látni, hiszen kedden még játszottunk, simogattam, rohangált hozzám. Könyörögtem neki sírva, hogy ne adja fel, legyen erős, akarjon élni. Egy nagy lepedővel betakartam, hogy a legyek hagyják békén.

Nem tudom leírni mit éreztem, amikor Benji meghalt, akkor éreztem ilyen mérhetetlen tehetetlenséget. Lemostam róla a vért, simogattam, babusgattam. Eszembe jutott amikor 2 hete hozták be azt hazudva, hogy találták. A kutyaház mellett feküdt nagyon félt, a gondozók azt mondták, morgós-mérgeske kutyus. Távolról figyeltem majd szépen oldalazva közelítettem hozzá, nem néztem rá. Vártam, hogy közelítsen felém. 10 perc napon állás után elindult felém, nagyon félve szemei szomorúan néztek rám. Napszemüveg mögül figyeltem mit tesz. Majd éreztem bal lábamra feküdt, és puszit kaptam Tőle. Lehajoltam hozzá, a farkát csóválta, majd hozzám bújt, menedéket keresett, bátorítást és szeretett keresett a gonosz világ elől. Szemeibe néztem, ahol minden ott volt, de sajnos csak szomorúságot láttam. Másnap mikor meglátott repdesve várt, boldog voltam, jó volt látni örömét. Így ismerkedtünk meg, s utána minden nap Vele kezdtem a létszámellenőrzést mindig. Sajnos 13 napot adott nekünk a sors. Emlékezésemből erős remegése hozott vissza, nagyon rosszul volt, haldoklott. Pupillái teljesen kitágultak, ahogy néztem, melyek még pár napja az örömtől csillogtak, most cikázó fényeket láttam, a szivárvány minden színe megtalálható volt. Magamhoz szorítottam és zokogoktam, könnyeim eláztatták a szép pofikáját. Vesztettem ismét a halállal szemben, elvitte magával Őt is. Nyugodj békében szépségem, remélem a szívárványhídnál találkozik Benjikémel és együtt várnak rám.