"Na most vagyok önmagam!"

Kétségtelen, hogy léteznek olyan felvett személyiségek, amelyek észrevétlenül ragadnak ránk életünk során, és vannak olyan jellemvonásaink, amelyeket szándékosan, mi magunk választottunk.

Van egy harmadik fajtájuk is, amelyeket ugyan mi választottunk valamikor régen, hiszen akkor abban a szituációban jó szolgálatot tettek, de már nem volna rájuk szükségünk, viszont akaratlanul még ma is használjuk.

Hogy melyik melyik, azt jól szemléltetik az olyan rólunk tett megállapítások, mint "Egyre természetesebben viselkedik", illetve a sokat hallott "Tiszta anyja..." vagy a "Miért kell erre így reagálnod?"

Ezeket a felvett vonásokat aztán már észre sem vesszük, így ezek - az akaratlanul felvett, illetve a szándékosan felvett, majd pedig elfelejtett - személyiségjegyek adják azt az egyveleget, amit hibásan ÖNMAGUNK-ként jellemzünk.

Ez egy tévedés! Még az is lehet, hogy az ember legnagyobb tévedése... Noha, rengetegen görcsösen (és látszólag tudatosan) ragaszkodnak egyveleg személyiségükhöz, hiszen attól tartanak vajon mi lesz velük ha levetkőzik azt a sok mindent ami rájuk ragadt az idők folyamán.

Tudományosan bizonyított tény, hogy egyetlen olyan jellemvonás sem tartozik az egyén alapszemélyiségéhez, amelyet nem szeret önmagában.

Nos, ha valakinek sikerülne levetkőzni mindazt a sallangot, ami jelenleg elfedi valódi alapszemélyigését, úgy az illető igazi egyéniséggé válhatna. Ő már saját maga volna, akihez hasonlót nehéz találni.

Kiemelkedne a tömegből, hiszen az összes szociális máz eltűnésével az ember igazán figyelemre és irigylésre méltó társai szemében.