"Na most vagyok önmagam!" (beszélgetés)

Szia !

Én ezt a részt nem értem:

"Tudományosan bizonyított tény, hogy egyetlen olyan jellemvonás sem tartozik az egyén alapszemélyiségéhez, amelyet nem szeret önmagában."

Amit nem szeretek magamban, az is én vagyok.

Hogy bizonyították tudományosan, hogy az nem az ember jelleméhez tartozik ? Érdekelne erről bővebb olvasmány.

Én önmagamnak érzem magam, már majdnem teljesen.

Azon szoktam gondolkodni, hogyha az ember élete másképp alakul, ha életének nagy döntéseit másképp hozta volna meg, akkor nem az az önmaga lenne ma, ami. Más önmaga lenne. Hisz más alakítaná.

Persze, rengeteg alap, velünk született jellemvonásunk nem változik, az az egyveleg alap része.

Szerintem is hagyni kell... Megváltoztatni azt lehet, illetve segíteni azon lehet, aki akarja.

Vagy el lehet fogadni valakit, vagy ha nem megy, akkor elengedni.

Önmagunk megtalálása egyébként is érdekes téma. Vannak emberek, gondolatok, amiket közel éreztem magamhoz - de már nem. És az is biztos, hogy most is vannak ilyenek, amik egy idő után nem számítanak.

Annyi korszaka, énje van az embernek, nem hinném, hogy csak egy létezik és az összes többit le kell vedleni :D

ezeket köröket már megfutottam..nem idegesít senki,csak sajnálom őket.

de ha a hülyeségével,éretlenségével tőlem veszi el a lehetőséget,akkor..ááá...:(

Szerintem ez a sok okoskodás káros.

Sokkal egyszerűbben is meg lehet fogalmazni a dolgokat, úgy ,hogy mindenki értse.

Úgy gondolom, az kell, hogy az ember eljusson oda, illetve igyekezzen, hogy ne hasson rá mások viselkedése, és meg tudjon maradni a lelki békéje. Hát ez nem könnyű, de fontos.

Én azokat követem, illetve tartom sokba ,akik egyrészt nem sértődnek meg, vagy felül tudnak kerekedni egy idő után, másrészt aki azt teszi, amit ő akar, és nem hagyja, hogy mások megmondják neki!!

Most csak mondok egy példát. Mondjuk nekem konfliktusom van egy felnőtt emberrel, látni se akarnám szívem szerint esetleg, de annak a gyerekének mondjuk pont ebben az időszakban van a születésnapja. Mit teszel?? Dühödben nem mész el hozzájuk ajándékot vinni a kisgyereknek?? Helytelen. Mert utólag aztán ha felnő, mondhatod a gyereknek ,hogy tudod a szüleiddeel konfliktusunk volt, és azért hanyagoltalak.... Hát nem értené meg nyilván. És itt jön be az, hogy én jóban akar lenni a kisgyerekével, és nehogymár ő mondhassa meg nekem ,hogy vihetek-e ajándékot vagy nem. Vélemény?

nagyon bonyolultan írsz,5 ször elolvastam,de még most sem biztos,hogy értem.

vagyis azt nem értem,hogy kapcsolódik ahhoz,amit írtam.

nem arról van szó,hogy adok a véleményére.(bennem pont az a bosszantó,hogy csak 1-2 ember véleményére adok,és még 1-2-t meghallgatok,hátha..a többieknek megmondom,hogy csak akkor szóljon bele,ha nálam sikeresebb,vagy boldogabb az adott dologban..)De pl oylan emberek döntenek arról,hogy felvesznek-e engem egy munkahelyre!!Hogy segítenek-e nekem megtalálni lehetőségeket,hogy informálnak-e lehetőségekről..

És igen: sok ember van körülöttem,mármint nem a magánéletemben,hanem a társadalmiban,akinek inkább jó az is,ha valami rosszul van megcsinálva..mert ő sem csinálja túl jól,és feltűnő lenne,ha hirtelen rendesen mennének a dolgok..

Kedves Sósperec!

Aki elérte azt az állapotot, amiről a cikkben szó van, az egy kicsit más szemmel nézi a többi embert, mint előtte. Tudja, hogy miért viselkednek úgy ahogy, és remekül megtanul kezelni szituációkat. Azt tanácsolom olvasd el újra a hozzászólásom azon részét, amiben leírom, mi az az önmaga valakinek. Mert tudod minden emberi lény alapvetően jó. És egy alapvetően jó embert, aki már nem rendelkezik a felvett szokásaival és csak olyat cselekszik, aminek jó a végeredménye, miért utálna bárki is? legfeljebb azért, mert a másiknak az a célja, hogy tönkretegyen dolgokat. de akkor miért is kéne a véleményére adni? nem kéne. segíteni kell neki, hogy ő is önmaga lehessen. remélem már érted. Üdv, Ivonn

én azt tapasztaltam,hogy az emberek többsége nem érzi jól magát a magabiztos,önmagukat adó emberek társaságában,mert megérzik,hogy ők mennyire messze vannak ettől.Vagy attól,hogy nekik hiányoznak bizonyos képességeik,adottságaik.és kiszekálják maguk közül az Önmagam-embert.

Ami nem akkora baj,mert az iylen ember egyedül is remekül érzi magát,és fejlődik,de bizonyos dolgokhoz szüksége s az,hogy a közösség is elfogadja.mondjuk ahhoz,hogy munkát találjon..japersze,van oylan munka is,mait magában csinál az ember,ez is igaz.

Nyilvánvalóan remek érzés,ha az ember önmaga.Semmihez sem hasonlítható.

:-)

Ez egy sokkal mélyebb kérdés, mint sem, hogy itt el kezdjek másokat untatni ezzel...

Persze. Hiszen én is egy élőlény vagyok az élőlények között, és egy ember az emberek között...

Van családom, vannak ismerőseim...

Eddig még senki nem mondta, hogy utál... :-)

A visszajelzés éppen hogy csak pont az ellenklezőjét mutatja...

Az Élet, Élet.

Játszani kell a világban, ez a Játék (Lillá) az Élet, a Világ pedig maga a Varázslat (Mayá)...

Szia Iviiiii!

Ezzel teljes mértékben egyetértek Veled, az utolsó betűig: ..."Előszőr is felismerni, hogy a mostani állapotban mi az ami nem önmaga"...

A Világban fel kellene ismernem, hogy Ki Vagyok és Mi Vagyok... mik "azok", amik vagy akik akadályozzák azt, hogy valóban az legyek, aki valójában vagyok... Önmagam...

És önmagamban, Önmagam (a nagybetűnek fontos jelentősége van) felismerése lenne az, amely egyet jelentene azzal, hogy felismerjem magamban isteni vagy isten feletti eredetemet... amely valljuk be azért sokkal több annál, minthogy "eltanulni" és "átvenni" egy szokást...

Önmagam felismerése után nincs semmi és senki, aki vagy ami befolyásolni, terelni tudna, mert isteni eredetem teljes egészében betölti az Életet, Létet, amelyet Én-Önmagam teremtettem... Én Vagyok Minden...

Számomra ez lenne Önmagam (Átma) megtalálása...

Sziasztok! Köszönöm mindenkinek a hozzászólást. Azon, hogy önmagam igazából sokan nem azt értik, amit érteni kell. Vannak emberek, akik úgy érzik megtehetnek bármit, és ha felelősségre vonják őket azt mondják: "dehát én ilyen vagyok, fogadd el és kész."

A cikkben természetesen nem erre gondoltam :) Hanem arra az önmagadra, aki ott van valahol mélyen a sok hatás alatt (amitől sokszor bölcs leszel, sokszor deformálódsz) és aki ha igazából vagy, akkor jól érzed amgad a bőrödben és bármire képes vagy. Ahoz, hogy valaki tényleg önmaga lehessen, sok minden kell. Előszőr is felismerni, hogy a mostani állapotban mi az ami nem önmaga. Pl. olyan dolgok amit "eltanultam" mástól, vagy "átvettem más szokását" vagy "egyes emberek ráhatására kezdett érdekelni". Utána jön egy kalandos felfedezőút egy centiméterrel a homlokunk mögé :) Remélem mindenki hozzászólására tudtam válaszolni, és még egyszer köszönöm őket, és hogy elolvastátok a cikkemet. Nagyon szép napot Nektek :)

Sziasztok!

Én, mindig Én-Önmagam Vagyok...

Az Én-Önmagam ugyanaz, mint isteni eredetem, Aham-Átma...

Ha valaki ezt megtalálja önmagában (mert ott "van") mint emberi létesülésében, akkor lehet szerintem Önmaga... Átma... addig csak az egója által dobált, hányt-vetett, irányított, stb... emberszerű lény lehet...

Ennek az Önmagam feltalálásnak az egyik megnehezítője maga a személyiség által kialakított egó... :-)

ezt úgy érted, hogy a civilizáció deformál? én is így gondolom...

az a kérdés, hogy az ember eredendően jó vagy rossz?

Szia! Jó a cikk, elgondolkodtató! De én úgy gondolom, hogy az, hogy tulajdonképpen ki-milyen is, csupán önmagában, ahhoz talán egy lakatlan szigetre kellene mennie, elszigetelődve az összes eddigi ráhatástól. Mert minden, amivel az ember élete során találkozik, amit megtapasztal, érez, az mind nyomot hagy és alakít rajta. A gondolkodását, tetteit, véleményét, érzéseit. Aztán, ahogy ezt mind a környezete felé visszasugározza, az meg újból rá! Ez egy állandó körforgás, egymásra hatás. Tehát én azt gondolom, igazából nincs olyan, hogy na most önmagam vagyok!

Legfeljebb olyan, hogy bizonyos helyzetekben, jól érzem magam a bőrömben.:)

A civilizáció egyszerűen nem engedi, hogy 100%-ban azt tedd,amit igazán önmagad tennél! Nem engedheted meg magadnak azt, hogy valóban önmagad légy, mert vannak elvárások, társadalmi konvenciók, szabályok, amelyekhez igazodni kell! Ezzel nem azt mondom, hogy aki önmaga akar lenni, az gátlástalan. Nem! De aki önmaga akar lenni, az csak a saját törvényeit követi, ami persze nem szöges ellentéte a társadalmi elvárásoknak, de mégis csak az övéi. Ezért azt mondom, hogy nagyon maga van, aki önmaga!

Úgy gondolom, hogy az "önmagam" keresése pedig, inkább útkeresés, olyan helyzetek keresése, amiben jól érzem magam.

mmm..ki lehet vele emelkedni,de egyben el is távolodni a többi embertől,és az ő értékrendjüktől: ez beilleszkedési zavarokhoz vezet akár munkahelyi környezetben,akár családban..

szerintem sokan ezért "nem folynak bele" olyan mélyen az igazi személyiségük feltárásába.