Akarom, de mikor?

Az eddigi tapasztalataim, és itt, a fórumon is sokszor találkozom azzal a "problémával" amit a kapcsolatokat akár tönkre is teheti....és ez nem más, mint az akarás.

Akarjuk ezt, akarjuk azt, de vajon a partnerünk is azt akarja? Ha igen, ugyanakkor mikor mi? Egy kapcsolat, ha kezd komollyá válni (ezt sem értettem mitől válik egy kapcsolat komollyá, ez szerintem elhatározás kérdése az első perctől fogva valakit vagy komolyan veszünk vagy sem) az egyik fél előbb utóbb össze akar költözni.

Legyen az a férfi, vagy nő, ritka, hogy egyszerre akarják. Szívük mélyén ott motoszkál, hogy igen, akarom, de most? Nem lehetne később? Ha később, mikor? Vajon mi az az idő, amit a partner képes még kivárni, hogy mi elhatározzuk magunkat? Továbbhaladva az összeköltözés után, még ezer és ezer dolog van, amiben dönteni kell.

Lehet szó esküvőről (kardinális kérdés - mikor az egyik fél már készen áll, a másik még habozik) gyerekvállalásról, amik egy-egy szép kapcsolatba is keserű perceket hozhat.

Legyen a példa egy olyan pár, ahol a felek 27 és 30 évesek, együtt vannak 2 éve, és még az összeköltözésen kívül nem történt semmi. Tudom, nem kell sehová rohanni, de könyörgöm, mikor van az az időpont, amikor azt mondjuk, eddig, s ne tovább, mondd meg nekem, mit tervezel velem a következő évekre? Lehet azt mondani, hogy a papír nem számít, de igenis fontos, ez a férfi részéről egy szándéknyilatkozat, ha megkéri a nő kezét, nyilatkozat, hogy igen, megszületett, megérett benne a gondolat, hogy ezzel a nővel éli le a hátralevő életét. Az, hogy ez néha nem sikerül, már nem ide tartozik. Egyelőre ott tartunk, hogy akarja-e a párunk, hogy vele legyünk jóban-rosszban, vagy csak éli az életét, eszébe nem jut, hogy döntenie kellene, mi pedig készen állunk arra, hogy végleg megállapodjunk. Értésére lehet hozni egy férfinak, hogy itt az idő eljegyzésre/esküvőre/gyerekvállalásra?

Mitől szájbarágás, nyaggatás az, ha elmondjuk, mit szeretnénk? Mikortól elfogadott az a tény, hogy ő még nem akarja, de nem is kéri, hogy várjunk, hanem csak éli az életet mellettünk/velünk?

Szép az együttélés, még jobb, ha tökéletesen működik, de miért elégszünk meg mi, nők, sokan azzal, hogy "csak" együtt élünk? Miért nem hagyjuk a férfinak, hogy döntsön, egy életre? Miért fogadjuk el, hogy sokszor nem dönt, és ez a döntése?

Érdemes várni? Ha mi mindenképpen családot szeretnénk, a családi hagyományainkba, saját értékrendünkbe nem fér bele az évekig tartó együttélés, mi az az idő amit érdemes a partnerre "rááldozni"? Kövessük a vágyainkat, álmainkat, vagy elégedjünk meg azzal, ami van...?

Fogadjuk el a másik érveit, és adjuk fel a saját elképzelésünket...esetleg igyekezzünk kompromisszumot kötni? Sok esetben a férfié a döntőbírói szerep, mi akármennyire is szeretnénk másként, ő dönt. Ki lehet bármit is erőszakolni...vagy nem érdemes, kössünk ki magunkban egy időpontot, hogy X dologgal kapcsolatban eddig döntést várunk a másiktól?

Egy kierőszakolt dolog (akár "véletlen" teherbeesés) mit hozhat a kapcsolat jövőjébe?

Másik példa: egy pár 3 éve házas, a nő úgy érzi, itt az idő a gyermekvállaláshoz, míg a férfinak fontosabb a munkahelye/iskolája/hobbija, mintsem hogy ezekről bármilyen mértékben lemondjon. Mindenki tudja, hogy egy gyerekért áldozatot kell hozni, mind időben, mind térben, mind anyagiakban...nem kell feltétlenül válóperes ügyvédhez rohanni, de hogyan lehet megértetni egy férfival (akinek sokszor lövése sincs ,mivel jár egy gyerek kihordása) hogy itt az idő, a megfelelő, az alkalmas?

Mindig úgy tűnik, hogy lehet ennél más, alkalmasabb időpont, de ebben a felvetésben is egy a kérdés: meddig lehet, érdemes várni? Ismerek olyan férfit, aki azért vált el a feleségétől, mert az nem akart gyereket, s azt sem tudta megmondani, hogy a jövőben egyáltalán elképzelhetőnek tartja-e, hogy szüljön. A férfi 2 évig volt türelemmel, aztán beadta a válókeresetet. Azóta újra megnősült és boldogan él a feleségével és 2 gyerekükkel.

Azért hoztam fel ezt a példát, mert nem mindig a férfi a hibás, lehet a nő döntésképtelen, vagy határozatlan, az "erősebb" nem is kiléphet egy kapcsolatból, mert nincs tovább türelme.

A poszt kérdése ugyanaz, még mindig: meddig érdemes várni?