Amit a vegetarizmusról tudni illik

“Vegetariánus” vagy “vegetarius”

A húsmentes, növényi táplálkozás híveinek megnevezésére a magyar köznyelvi szóhasználatban a “vegetáriánus” szó terjedt el, de vizsgáljuk meg közelebbről e kifejezést, vajon helyes-e?

A szó angol eredetű, a “vegetable” (zöldség) főnévből képezzük, az “–an” képző segítségével lesz belőle melléknév: “vegetari-an” (zöldség-evő). (Hasonló szóképzéssel találkozunk például az angol Hungary (Magyarország) - Hungarian (magyar) szópár esetében is.) Tehát a “vegetarian” már képzett, melléknévi alak.

Csakhogy a magyar nyelv nem ismeri az angol “–an” melléknévképzőt! Efféle esetekre magyarul az “-s” képzőt alkalmazzuk oly módon, hogy szükség esetén egy magánhangzót toldunk még be a főnév és a képző közé (pl. karfiol – “karfiol-os”).

Ha tehát az angolból átvett “zöldség” jelentésű “vegetable” szó tövéhez – “vegetari-“ - a magyar –s melléknévképzőt illesztjük, akkor megkapjuk a helyes magyar melléknévi alakot: “vegetári-us”.

“Vegetári-án-us”-t mondani körülbelül akkora nyelvi baki, mint amikor egymás után két tárgyraggal látjuk el – például a “banán” szót, imigyen: “banán-t-ot”. Hiszen mi történt? Kétszeresen melléknevesítjük tehát szavunkat, ami amellett, hogy teljesen felesleges, helytelen szóhasználatot is eredményez.

Mindezt tudatosítva “vegetári-án-us” helyett mondjunk “vegetari-us”-t!

1. Mi a vegetarizmus ?

A vegetárius “hús nélküli” étkezésnek ősi kultúrája van. Az emberiség történetének írásos emlékei között minden kultúrában találhatunk utalásokat különböző étkezési előírásokra, amelyek többnyire vallásos nézetekkel voltak összefüggésben. Talán a hindu felfogásban csúcsosodott ki és vált a gondolkodásmód alapjává az “ahimszá” a „nem ártás” erkölcsi törvénye.

/Az „ahimszá” - a “nem ártás”, az “erőszaknélküliség” elvét jelenti, amely szerint nem szabad kárt, fájdalmat okozni az élőlényeknek. Ez nemcsak az emberekre vonatkozik, hanem a növényekre, a rovarokra és az állatokra is. Az embernek meg kell próbálnia a lehető legkevesebb erőszakkal élnie, s egyetlen élőlényt sem szabad megsebesítenie vagy elpusztítania, ha nem feltétlenül szükséges. Ez az alapelv kiterjed a szavakkal okozott szenvedések elkerülésére is. Az indiai emberek nagy része éppen ezért vegetárius, vagy legalábbis előnyben részesíti a hús nélküli táplálékot, amelyhez nincs szükség állatok elpusztítására./

/Ki mondhatja igazán, hogy az állatoknak nincs lelkük?

Az „animal” (állat) szóban benne van az ANIMA (lélek).

ANIMA latinul élő lelket jelent.

A lélek tulajdonságai: érezni, gondolkodni, és vágyakozni.

Ne ölj állatot sem!/

Úgy tartják, hogy minden élőlény egy másiknak a tápláléka. Ez a természet törvénye. De az embernek csak annyi erőszakot szabad elkövetnie, amennyi feltétlenül szükséges ahhoz, hogy egészségesen életben tartsa a testét. Ehhez a növényi táplálék, a zöldségek, gyümölcsök és a gabona, valamint az állati táplálékok közül a tejtermékek bőven elegendőek./

/A húsevés kerülése vagy tiltása több világ vallás gyakorlati részeként szerepel:

* Buddhizmus:

- "Aki a saját boldogságát keresve élőlényeket büntet vagy öl - akik szintén a boldogságra vágynak - az nem fogja meglátni a boldogságot a halál után." (Dhammapada)

* Iszlám:

- "Bárki, aki kedves az alacsonyabb rendű teremtményekhez, az magához kedves." (Mohamed proféta)

* Zsidó hit és kereszténység:

- "Ne légy azok közül való, akik borral dőzsölnek; azok közül, akik hússal tobbzódnak.(Példabeszédek 23,20), "Aki bikát öl, embert üt agyon." (Ésaiás 66,3)

* Hinduizmus:

- "A következő személyeket tartják az állat gyilkosának: az aki megengedi, aki megöli, aki feldarabolja, aki megveszi vagy aki eladja, aki elkészíti, aki felszolgálja és aki megeszi." (Manuszmriti 5,51)

* Vedikus írások:

- Az indiai védikus írások követői - beleértve a nyugaton élő Krisna hivőket is - mind követik az ahimsza, az erőszaknélküliség tanítását. Ez azt is jelenti, hogy nem fogyasztanak olyan ételeket, amelyeknek megszerzése mások számára fájdalmmal, erőszakkal jár./

E felfogás hívei igyekeznek gondolkodásmódjukat, tevékenységüket, munkájukat úgy alakítani, hogy a lehető legkevesebb fájdalmat és kárt okozzanak élő és élettelen környezetükben.

Ez a szemlélet mód ágyazódott be a vegetárius életmód és gondolkodásmód rendszerébe.

Vegetáriusokhoz olyan embereket sorolnak, akik kizárólag vagy főként növényi eredetű élelmiszerekkel táplálkoznak, és részben vagy teljesen elutasítják az állati eredetű termékek fogyasztását.

A vegetárizmus természetesen nemcsak táplálkozási forma, hanem követőinek életvitele is eltér a hagyományostól: nem fogyasztanak alkoholt, nem dohányoznak, sok időt töltenek a természetben, rendszeresen mozognak és több figyelmet fordítanak lelki egészségük megóvására is.

A vegetarizmus egy természeti törvényeken alapuló életforma.

A vegetáriusok igen heterogén csoportot alkotnak, amelyeket eltérő motivációk, szokások, étrendi és életmódbeli felfogások jellemeznek.

A vegetárizmus alapítójának sokan Pythagorast tekintik. A görög és latin tudósok közül sokan voltak vegetáriusok (Szokratész, Platon, Ovidiusz, stb.).

Európában a vegetárizmus a reneszánsz korában kezdett újra „hódítani”. Azonban szervezetté és „tudatossá” csak a XIX. század elején vált. 1811-ben Angliában, 1867-ben Németországban alakult meg a Vegetáriusok Szövetsége.

2. Ismeretes, hogy elsősorban a fejlett ipari országokban ijesztő méreteket öltött a degeneratív megbetegedések gyakorisága, amely közvetlen összefüggésben áll a fokozód környezetszennyezéssel és az élelmiszeripari tömegtermeléssel. Ez a tendencia különösen felgyorsult az 50-es évektől. A lakosság romló egészségi állapota, táplálkozásának negatív tendenciái az orvosok és a táplálkozástudományi szakemberek figyelmét ráirányították a vegetárius táplálkozás egészségmegőrzési és táplálkozás élettani vonatkozásaira.

Egyre többen figyeltek fel arra, hogy a vegetárius életformát követők közül feltűnően kevesen betegedtek meg úgynevezett civilizációs betegségekben.

3. Amikor szóba kerül a vegetáriusság, sokan gyanakodva kérdezik: ugyan, hogyan lehet megélni csupán magvakon és nyers zöldségeken? De az igazság: ha mellőzni akarjuk a hús, hal, tojás, tej használatát - és erre alapos erkölcsi, egészségügyi és esztétikai, sőt gazdasági indokunk van -, az még nem jelenti azt, hogy önsanyargatóvá, vagy szektássá kell válnunk.

Kevesen tudják, hogy a vegetárizmus nem fű- és zöldségevés, sárgarépa majszolás. A rosszindulatú megjegyzések alapján ezt az ősi egészséges és természetes életmódot aszkétikusnak, lemondónak, élvezetek nélkülinek tartják. Nos erre csak azt lehet mondani, hogy valóban le kell mondani az élvezeti cikkekről, a szervezetünk pusztításáról, de amit cserébe nyerünk, az bőségesen kárpótol.

4. Azok számára, akik anyagi okokból döntöttek így, vagy az orvos parancsára lettek növényevők, nem jelent mást, mint azt, hogy nem fogyasztanak húst. Akik viszont szabad akaratukból lettek vegetáriusok, egy természeti törvényeken alapuló életformát választottak.

A vegetárizmus nem csupán táplálkozási kategória, hanem erkölcsi világnézet is, melynek legfőbb parancsolata: NE ÖLJ!

A vegetárizmus életszemlélet is, amellett, hogy meghagyja az állatok életét, a saját életét szeretné minél tovább egészségben és nyugalomban leélni.

5. A vegetárius étrendre áttérők legfontosabb indítékai:

Természetesen az áttérést ezenkívül számos egyéb körülmény is motiválja, de a nemzetközi statisztikák szerint a fő okok a következők:

a. Etikai megfontolások:

Aki öl - embert vagy állatot - az emberiség ősi törvényét szegi meg. Az embernek nincs joga elvenni azt, amit nem adhat vissza, és ez nem csak embertársunk életére vonatkozik, hanem az állatokéra is.

b. Táplálkozásfiziológiai, higiéniai megfontolások:

Mivel az emberi szervezet alapvetően növényevésre rendezkedett be, az állati eredetű táplálék, legfőképp a hús fogyasztása, egészségkárosodást okoz. Nevezetesen mérgező anyagokkal terheli a szervezetet.

c. Gazdasági megfontolások:

A húsfogyasztás luxus, tekintve, hogy a hús és egyéb állati termékek előállítása során fellépő veszteség tulajdonképpen élelmiszerpazarlásnak is tekinthető. Képletesen szólva 1 vegyeskoszton élő ember 6 vegetárius elől „eszi el” a lét fenntartásához szükséges élelmet.

6. A vegetárizmusnak 3 - egymástól jól elkülöníthető - irányzata van:

a. Ovo - lakto vegetárius irányzat

Ez a legtoleránsabb irányzat. Természetesen húsmentes (mint mindegyik vegetárius irányzat), de fogyaztható tej, tojás, méz. (Tehát mindaz, amit az állat úgymond „szívesen” ad!)

b. Lakto vegetárius irányzat

Ez is húsmentes. A tej, tejtermékek (lacteus) fogyasztása beletartozik, a tojás már nem.

c. Veganikus irányzat - nyerskosztos táplálkozás

Hívei nem fogyasztanak semmiféle állati fehérjét, sem húst, sem tejet, sem tojást, de van aki még mézet - mint állati terméket - sem. Csak növényi élelmi anyagokat (gyümölcs, zöldség, olajos magvak, diók, gabonák, konyhafűvek), hőkezelésmentesen, teljes tápértékű „tápegész” élelmeket fogyasztanak.

+ Makrobiotikus táplálkozás. Az étrend gerincét teljes értékű gabonafélék alkotják, amelyek kiegészülnek zöldségfélékkel, hüvelyesekkel. A 10 fokozatú táplálkozási rendben a sort a gyümölcsök és olajos magvak zárják.

Az irányzat követőinek célja a hagyományos táplálkozástól eljutni a legmagasabb fokozatig, amikor csak magvakat és gyógyteákat fogyasztanak.

7. Mikor kezdjük el?

Bármikor, de a jövendő generáció érdekében lehetőleg már a fogamzás előtt, hogy az anya szervezete tiszta legyen a fogamzáskor. Így elérhető, hogy a csecsemő életerősen, egészségesen szülessék. Ma már az sem titok, hogy a táplálkozási szokásokhoz, az ízekhez a magzat a terhesség alatt hozzászokik, és élete során ezeket az ízeket tartja majd megfelelőnek, jónak.

Nagy az anyák felelőssége gyermekük egészségét és életét illetően. Olyan durva hibákról is szükséges szót ejteni, mint a terhesség alatti dohányzás, gyógyszer és kábítószer, kávé, tea, csokoládé, alkohol és más izgatószer, erős fűszerek fogyasztása, amelyek a magzat fizikai és szellemi károsodására vezetnek.

Ha érezzük szükségét a változtatásnak, ha megérett gondolkodásunk és rájöttünk, hogy az eddigi életünkben valami hiba van, hiányérzet támad valamilyen más életre, valamilyen más életvitelre még akkor is, ha látszólag igényeinknek többé-kevésbé megfelelőek a körülmények.

Ha az egészségünk, lelki békénk felborult vagy felbomlással fenyeget. Nem szükséges megvárni, míg a szervezet vészjeleket ad. Az teszi okosan, aki látszólag egészségesen kezdi el. Hamarosan rájön, hogy amit eddig egészségesnek vélt, az csak a betegség hiánya volt,

az egészség fogalma valami egészen más.

Akármilyen idősek is vagyunk - a betegségektől, a természetellenes állapottól megszabadulni sohasem késő -, a természetes táplálkozás jót, szellemi és testi felfrissülést hoz.

A vegetárius táplálkozás - vallási, filozófiai és ökológiai szempontokon túl - egészségügyi megfontolásból is egyre több követőre talál.

A Kelet- és Délkelet-Ázsiában döntően vallási-filozófiai alapokon nyugvó, ősi tradícióval rendelkező vegetárizmuson kívül az iparilag fejlett országokban - köztük Magyarországon is - főleg a civilizációs betegségek elterjedtsége miatt kelt föl az érdeklődés az ilyenfajta táplálkozás iránt.

Kívánok a kedves olvasóknak a leírtak befogadásához kellő nyitottságot, megfelelő bölcsességet.

Híres vegetáriusok:

A régmúlt és napjaink híres emberei közül sokan választották a hús nélküli táplálkozást. Álljon itt ez a névsor a teljesség igénye nélkül:

Albert Einstein, Platon, Lev Tolsztoj, Bob Dylan, Louisa Ôay Alcot, Susan St. James, Henry David Thoreau, Ralph Waldo Emerson, Benjamin Franklin, Richard Wagner, R.M. Rilke, Chr. Morgenstern, Szokrátész, Apolló görög papjai, Ovidiusz, Vergiliusz, Sir Isaac Newton, H.G. Wells, Püthagorasz és iskolája, Empedoklész, Thalész, Candice Bergen Madonna, Terence Hill, John Lennon, Gloria Swanson, Horace Greeley, Leonardo da Vinci, Clement of Alexandria, Zarathustra, Orpheus, Konfutius, Lao-Ce, Dick Gregory, John Wesley, Voltaire, Rousseau, Milton, Darwin, General William Booth, Plutarkhosz, Seneca, Cato, Scipio, Augustus Caesar, Albert Schweitzer, Rudolf Steiner, Humbolt, Romain Rolland, Percy Byshe Shelley, dr. J.H. Kellog, Clint Walker, Upton Sinclair, James Coburn, George Bernard Shaw, dalai láma, Bakunyin, Rabindranath Tagore, Mahatma Gandhi, az indiai jógik, Assisi Szent Ferenc.