„Születés - ünnep”

A SZÜLÉS TÖRTÉNETE

A szülés, születés, mint az emberélet legfontosabb fordulója, minden nép életében kitüntetett helyen áll.

Az ősi társadalmak kutatói széles körben tanulmányozták a szüléshez fűződő szokásokat, hiedelmeket és a gyermek születésének körülményeit. Eredményeik figyelemre méltóak, főként azért, mert a mai technicizált társadalomban már-már elfelejtjük, hogy milyen természetes biológiai és pszichés folyamatok zajlanak le a szülés közben az anyában és a gyermekben egyaránt.

Csak az utóbbi száz év tette a szülőanyát a szülés passzív elviselőjévé, és a gyermeket a folyamat tárgyává.

A TERMÉSZETI NÉPEK SZÜLÉSI SZOKÁSAI

Dél-afrikai fafaragványokon és észak-amerikai domborműveken egyaránt guggoló vagy térdelő testhelyzetű asszonyokat láthatunk. Más esetekben az anya guggol, átölel egy fatörzset. Előfordul az is, hogy a szülőnő a bába ölében ülve hozza világra gyermekét.

Gyakran a szabad mozgás, a tánc is segítséget jelent a szülés megkönnyítésében. Kevesen tudják, hogy a beduin asszonyok hastánca nem csak a férfiak gyönyörűségére végzett csábító mutatvány. Ha egy beduin anya szül, egy társa körbetáncolja Őt, és arra biztatja, hogy hasonlóan forgassa medencéjét. Ezzel segíti a magzat fejének optimális forgását és a méhösszehúzódások intenzitását is fokozza. A közép-afrikai törzseknél is általános a csípő ringatása vajúdás és szülés közben.

Az észak-amerikai törzseknél gyakran használnak vízszintes vagy függőleges rudat, amibe az anya szülés közben kapaszkodhat. Előfordul, hogy kúszónövényt vetnek át egy faágon, az anya ebbe fogódzhat szülés közben.

ÓKOR ÉS KÖZÉPKOR

- Az ókori Egyiptomban a szülő nőt asszonyok vették körül. Az anya szülés közben térdelt vagy ült. Ezt igazolja az is, hogy a szülés hieroglifája egy köveken térdelő nő alakjából jött létre.

- Az ókori Görögországban az anya egy párnázott széken ült, egy másik nő karjára támaszkodott, a bába pedig a földön guggolva várta, hogy felfoghassa az újszülöttet.

- A középkori Európában az asszony a barátnőit hívta segítségül - ezeket a nőket a köznyelv „Isten nővéreiként” emlegette. A bábák házról házra jártak szülőszékükkel és orvosságaikkal.

AZ ÚJKOR

A XII. században az előkelő körökben megjelentek a férfi szülészek. A szülések nagy részét azért még mindig hagyományos bábák vagy borbélydoktorok vezették le. Ebben az időben vált nagy divattá a szülészeti fogó használata is. A szülészeti segédeszközök száma rohamosan nőtt, de mindig a férfi szülészek előjoga volt azok használata.

A tradíciók feledésbe merültek. A szülészorvosok általában a kóros esetekből indultak ki, míg a bábák az egészséges, a természetes folyamatokat helyezték előtérbe. Ez a szemlélet a mai napig hat a szülészeti eseményekre: a férfi orvosok sokkal gyorsabban végeznek gátmetszést még sima szülések esetén is, mint a bábák. A férfi szülészek elterjedése óhatatlanul magával vonta a szülő nő és a szülész egymástól való elszigetelését. A szülő nőt gyakran letakarták egy fehér lepedővel. Az anya elvesztette személyiségét, teljesen passzív tárggyá vált. A kórházi bába sem nyújthatja azt a lelki támaszt és biztonságot, amit korábbi elődei adtak: pusztán az orvos kiszolgálása lett a feladata.

"Hátára fordított katicabogár"

Láthatjuk, hogy a történelmi szokások az alkalmazkodást szolgálták, a szülő nők nagy része a függőleges testhelyzetet választotta. Erre már a XIX. század végén fölhívta a figyelmet egy német orvos, és anatómiai bizonyítékokkal is alátámasztotta nézeteit. Ez a mű negyvenféle szülési helyzetet ír le, melyek nagyrésze függőleges.

A XIX. század végén dr. Temesvári Rezső szülészorvos felmérést készített a szülési szokásokról magyar nyelvterületen. Úgy találta, hogy a magyar parasztasszonyok még a tanult bába rendelkezésére sem voltak hajlandók hanyatfekve világra hozni gyermeküket.

Egyetlen kultúrában sem találunk példát arra, hogy az asszonyok idegen környezetbe, ismeretlen emberek közé mentek volna vajúdni, szülni, a születés mindennapi jelenség volt az életben.

A fekve szülő nő ugyanolyan tehetetlen és kiszolgáltatott, minta a hátára fordított katicabogár.

Vissza a természethez – ez lehetne a jelszó. A gyermek világra jövetele – minden népnél – közösségi, családi esemény, rituálé volt. Ezt láthatjuk a Kleopátra szülését megörökítő egyiptomi ábrázoláson. Vagy azon a görög képen, amelyen Létó hozza világra ikreit, Artemiszt és Apolót.

ALTERNATÍV SZÜLÉS

Hol szülessen a baba: korházban vagy otthon? A kérdés a világ számtalan országában magától értetődő természetességgel vetődik fel, s a gyermekét váró anya kezében van a döntés: szülését klinikai esetként vagy családi eseményként fogja-e fel.

A magyar kisbaba korábban csak akkor született otthon, ha az anya valami miatt nem jutott időben a korházba – ezzel szemben a holland újszülötteknek nagyobb százaléka otthon látja meg a napvilágot.

Ott azonban – s a többi, otthon történő szülést elismerő országban – ez az eljárás az elmúlt évek során bevett szokássá vált, s az anyák igényeihez hozzászerveződött az egészségügyi ellátás.

Az ősi hagyomány újraéledése

Részletek az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 1985 óta érvényben lévő, szüléssel kapcsolatos, általános ajánlásaiból:

- „A nem hivatalos szülés körüli segítők rendszerének (ideértve a hagyományos bába és a nőtársak szerepkörét is) együtt kell élnie a hivatalos gondozási struktúrával, s az anya érdekében a jövőben ezeknek együtt kel munkálkodniuk.”

- „Bátorítani kell a szakmailag jól felkészült szülésznők és szülés körüli segítők képzését. Egészséges terhesség és szülés esetén legyen az ő feladatuk a felkészítés, a szülés levezetése és az utógondozás.”

- „Amennyire csak lehetséges, az egészséges újszülöttnek végig az anyával kell maradnia. Az egészséges újszülött megfigyelése nem indokolja az anyától való elválasztást.”

- „Bátorítani kel azt a fajta szülészi hozzáállást, amely kritikusan szemléli a technikaközpontú ellátást és tiszteletben tartja a szülés érzelmi, pszichológiai és társadalmi vonatkozásait.”

A természetes szülés

- Célja, hogy életünk egyik legfontosabb történését, a szülést, születést minél természetesebben, a legkevesebb stresszt kiváltó környezetben, az ösztönös történéseket előtérbe helyezve, a természet rendje szerint, családi körben élhessék meg. Úgy szüljenek, hogy ne kikerüljenek ebből az élményből, hanem át tudják adni magukat neki.

A lényeg, hogy az anya nyugodt, szerető környezetben vajúdjon és szüljön.

Az alternatív szülészet keretében az anya választhat, hogy milyen testhelyzetben kíván szülni: fekve, állva, ülve vagy vízben. A vertikális, azaz a függőleges szülést lehetővé tevő szülőszék esetén a nők a tágulási szakasz alatt nincsenek ágyhoz kötve, s a folyamat pszichikailag elviselhetőbbé válik számukra. Tapasztalatok szerint jobb az anya közérzete, mindkettőjük oxigénellátása, ritkább, de erőteljesebb a méhtevékenység, így a szülő nő nem veszíti el a kitolási szakaszra sem a türelmét. Ezzel a módszerrel gátmetszés nélkül lehet szülni, s a kisbabát azonnal ölbe lehet venni.

Az alternatív program fontos része, hogy az újszülöttet egy órán belül emlőre helyezik. Ekkor ugyan az anyának még nincsen teje, de a kialakuló tes-test kapcsolat megnyugtatja a kicsit, és egy életen át befolyásolja anyjához való kötődését. Azt a katarzisélményt, hogy a szülő és az újszülött azt érezzék, hogy összetartoznak, így lehet legjobban megteremteni.

A VÍZ GYERMEKEI

A japán hagyomány szerint egyes déli szigetek lakói régen a tengerben szültek. Az ősi egyiptomiak, a panamai indiánok, néhány csendes-óceáni törzs és talán az új-zélandi maorik is használtak vizet vajúdáskor, illetve ismerték a vízben szülés módszerét.

Az „M” a Mama betű; fordított alakja az egyiptomi képírás W jelének, a víznek, a hullámnak a jelképe. Talán ez a kulcs, hogy megértsük, hogyan kapcsolódik egymáshoz a víz és az emberi szülés.

Mindannyian a víz gyermekei vagyunk – állítja Michel Odent, nemzetközi hírű szülésspecialista, aki a franciaországi Pithiviers-i Korházban elsőként vezetette be a vízben vajúdás és szülés lehetőségét. A nők többsége kihasználja ilyenkor a víz fájdalomcsillapító hatását, de akkor sincs probléma, ha a baba a víz alatt jön a világra, szervezete ugyanis tökéletesen alkalmazkodik a körülményekhez. Doktor Odent kezdeményezése óta a lehetőség számos országban elterjedt és bekerült az alternatív szülésmódok sorába.

Bár Magyarországon a szülészeti szakmai kollégium – elsősorban a fertőzésveszély miatt – nem javasolja ezt a módszert, de a vízben való vajúdásra több intézményben is van lehetőség.

Szülésem története …

„Mi ketten a Kisbencével együtt készültünk a nagy napra Pontosan tudtam, mikor kerül sor a szülésre. Hiába mondták a közeli ismerőseim, hogy holnap már mész szülni, mindvégig tudtam, nincs még itt az időm, mert napról napra tudtam, mi játszódik le a testemben, annyira bensőséges viszonyt voltam képest megteremteni a belső lényemmel, hogy mindez nyilvánvaló lehetett.

… augusztus 25-én reggel, amikor felébredtem, azonnal tudtam, éreztem, hogy eljött az idő, pedig semmilyen fájdalmat nem éreztem, s azt sem, hogy a magzatvizem elfolyt volna. Éreztem a nyomásból, éreztem abból is, ahogyan a magzat lefelé húzódott. Az apró jelzésekből tudtam, hogy most már fel kell készülnöm, hiszen néhány órán belül megérkezi az új családtag.”

„Fájásaim ugyan már elkezdődtek, de a tudatos lazítással ezt minden esetben sikerült kivédenem, csak gondosan kellett magamra figyelnem. Már nem engedhettem meg , hogy a gondolataim elkalandozzanak. Teljesen egyedül voltam otthon, úgyhogy ezt nyugodtan, minden gond nélkül megtehettem.

Tehát felkészítettem magam a szülésre testileg és lelkileg is. „

„..., a három szülésem alatt volt elég időm ahhoz, hogy megfigyeljem azt, hogy a nők milyen tudatlanul, felkészületlenül szülnek. Sőt még akkor is, ha már nem is először szülnek.

Teljes mértékben lemondanak arról, hogy saját maguk is részt vegyenek benne, sőt vezessék saját szülésüket. Nem értem, miért jobb nekik az, ha kiszolgáltatva átadják magukat a szenvedésnek.”

/Részletek V G: Az út, amely tőlem hozzátok vezet c. könyvéből/

„Születni szenvedés” - tanította Budha

- Már kint vagyok …

- De várjatok, ez fáj – görbítettem lefelé ajkaimat – mi ez a fény, ez a fájó fény, melynek sugarai a szemembe csapódnak. Mára megszerettem, sőt lassan már a szemeimmel is követem játékukat….

- És ez a hideg! Szinte éget, húzom össze magam, ez a hideg, mely felváltotta az addigra már megszokott kellemesen meleg, körülölelő, átfonó, mindent be- és kitöltő magzatvizet. Ebben a pár hónapos , rövid létezésemben, amelyet az anya pocakjában töltöttem el, megszoktam, hozzá szoktam, hogy mindig Vele vagyok. Együtt kelünk, fekszünk, eszünk … És most itt vagyok, tőle – számomra – elérhetetlen távolságban. Nem hallom, ahogy a szíve rendszeresen dobol, nem hallom, ahogy levegőt vesz. Elvették az anyámat, illetve engem vettek el Tőle.

- De most mégis valami hozzám ér, megérint. Csontos, erős kéz. De nem fáj, sőt úgy érzem mintha már éreztem volna, ahogy hozzám ért, ahogy megérintett …

- Megragad, felemel és elvisz. Hé, hé hová visz – görbítem a számat, nyelvem tologatásának közepette de ekkor lefektetnek, illetve valakire, vagy valamire – ekkor még nem tudhattam – rá hasaltatnak.

- Jé! Fejezem ki újfent csodálkozásomat, de ismerős ez a ritmikus dübögés, ez a mélyről feltörő ősi ritmus. És ez az illat, mintha már ezerszer és ezerszer magamba szívtam volna. Jé! és ott van valami, ami határozottan irányomba mered, nekem szegődik. Egy tekintet. Már-már a „szerelem” pillantása, mely földöntúli boldogsággal tölt el …

Rám mosolyog … Én félszegen visszapillantok … Először találkoznak pillantásaink.

- Hozzám szól … De hiszen ez az a hang, amelyet odabenn mindig hallottam, amelyet mindig szerettem.

- Szia anya!, -grimaszolok, mozgatom arcom megannyi izomzatát-, de jó, hogy most már látlak is …

- És Ő megértett, mert gyengéden átölelt …