Egészség-ügy – Betegség-ügy

„Három dolog szükséges ahhoz, hogy boldog légy: egészséges test, szabad lélek és tiszta szív” – vallotta Voltaier, rátapintva életünk lényegére. Arra, hogy boldogságvágyunk kiteljesítésének egyik fontos feltétel az egészségünk védelme, megtartása. Arra, hogy a test és a lélek szabadsága, az érzelmek és a gondolatok tisztasága meghatározói lényünknek, egy valóban minőségi életnek.

A régiek – Hippokratesz, a magasztos ideálokat lefektető ókori orvos, Paracelsus, az ember Isten voltát bizonyossággal valló középkori orvos, vagy akár Hahnemann a múlt századból – mind tudta, hogy a betegség a fizikai sík feletti régiókból ered.

Milyen sok gyötrelemtől lett volna mentes az elmúlt két és félezer év, ha a nagy mesterek tanítása követőkre talál. De ehelyett, a materializmus vált tetszetőssé és vonzóvá a nyugati világban.

A modern ___ „nyugati” ___ orvostudomány nem cselekvési lehetőségein bukik el, hanem azon a világképen, amelyre ___ a legteljesebb, s minden reflexió nélkül ___ cselekvéseit építi. A modern orvostudomány saját filozófiáján bukik el, pontosabban: a filozófia hiányán.

Az orvostudomány beteg, s e betegségnek sok tünete van.Azonban, miként a többi páciens, az orvostudomány sem gyógyítható tüneteinek orvoslásával. A tünetet nem kell megakadályozni megjelenésében, hanem mélyebbre kell néznünk.

Az orvostudomány problémája éppen az, hogy képtelen erre a lépésre, túlságosan is megigézte ehhez a tünet. Ezért aztán azonosnak tartja a tünetet és a betegséget, azaz, nem tudja a formát a tartalomtól elválasztani. Igy költséges technikával kezeli az emberi szervezeteket és testrészeket ___ és sohasem az embert, aki beteg.

"Az egészségügy csődje egyértelmű. Ennek legfőbb oka a szemlélete; az, hogy nevével ellentétben a betegségre koncentrál az egészség helyett." "A jelenlegi szemlélet a tünet-gyógyszer összefüggésében gondolkodik. A hivatalos egészségügy képtelen a magukat már betegnek érzők hatékony ellátására, és legfőképpen az állampolgárok katasztrofális sebességű egészségromlásának megelőzésére." /Dr. E O./

Napjaink „egészség-ügye” kudarcot vallott. Ez a következménye annak, hogy a valódi, eredendő ok kezelése helyett a végeredménnyel, a szimptómák gyógyításával foglalkozik. Azaz „betegség-ügy” lett belőle.

A betegség valódi természetét évszázadokon át befedte a materializmus maszkja, ezért aztán észrevétlenül elharapódzott és megerősödött. Egyáltalán nem figyeltek a valódi okra.

A mai diagnosztikai módszerek rendkívül átfogóak és műszakilag igen fejlettek, azonban csak az ember felszínét, azaz a testét vizsgálják.

/ Egy hasonlattal élve ez olyan, mint amikor – az ellenség állig felfegyverkezve meghúzza magát egy hegyek közzé bújtatott erdőben és néha, onnét ki-kitörve portyára indul és lecsap. A védők pedig ahelyett, hogy az erdőre koncentrálnának, az ellenség által szétvert és megrongált házak javítgatásával és halottaik elhantolásaival vannak elfoglalva. /

Körülbelül ez a helyzet „egészség-ügyben”.

„Az úgynevezett modern orvostudománynak egyetlen százalékkal sem sikerült csökkentenie a betegséget a világban. Ne hagyjuk magunkat megtéveszteni azoktól a statisztikáktól, amelyek a fertőzéses megbetegedések vagy a csecsemőhalálozás csökkenését bizonyítják, mert ugyanakkor nem szólnak arról, mely betegségek váltak gyakoribbá, vagy melyek azok, amelyek éppen a vizsgált időszakban keletkeztek.” /Thorwald Dethlefsen/

„Nekem az a meggyőződésem, hogy a legtöbb gyógyszer felesleges, sőt még káros is. Az is a meggyőződésem, hogy az orvosi társadalom félrevezetett, lelkes tagjai „túlkezelik” a betegeket. Orvosi újságaink tiszteletreméltó őszinteséggel egyre többet írnak az „iatrogen” azaz „orvosi, egészségügyi eredetű” betegségekről.”

/Dr. Henry Bieler/

A civilizált világban a negyedik halálok a gyógyszermellékhatások okozta elhalálozás! Ez az adat 1998. áprilisa óta mindenki számára tudható!

A betegséget soha nem lehet csak és kizárólag materialisztikus eszközökkel kezelni, gyógyítgatni, hisz a betegség nem /csak/ anyagi eredetű, egy mély és hosszan tartó folyamat eredménye és annak a testben történő végső megnyilatkozása, manifesztálódása.

Az igazi, a láthatatlanban lévő okot /csak/ tisztán anyagi kezelés nem tudja megszüntetni – még ha egy időre látszólagos eredményt érnek is el.

Az orvostudomány mai irányzata uralkodó szemléletűvé vált a gyakorlatban is és a betegséget csak fizikális szempontból – mint testi megnyilatkozást kezeli. Ennek hatása a következő:

- Mivel az emberek gondolatát elterelte a betegség valódi okáról – annak hatékony gyógyítása is elmaradt.

- A betegséget csak a testre lokalizálta - a gyógyulás reményét elhalványította és ugyanakkor a betegségtől való félelem-komplexust felerősítette.

Ennek nem szabadott volna megtörténnie.

Legnagyobb baj azonban az, hogy az egészségesnek mondott, vagy mondható embernek az egészsége is csak "mesterséges egészség". Kívülről fenntartott sokféle „mankóval” támogatott "egészség".

Mikor ébredünk már fel? – amikor már minden ember ápolt lesz, s az egész világ egy hatalmas intenzív osztály? Akkor talán már késő!!!

"Változtatni akkor kell, amikor még nem kell,

mert amikor már kell, akkor már késő."

/Sallai László/

A jó egészségnek természetesnek kell lennie. Megfelelő mértékben megvan ez a természetes keretekben élő lényeknél; civilizált világunkban azonban egyre inkább elsatnyul s helyét az orvosi beavatkozás foglalja el a maga vegyszereivel, szérumaival, pótanyagaival, a szervezetbe való drasztikus belenyúlásaival. Minden szervnek és minden funkciónak külön gyógyszereket gyártani, specifikus szérumokkal egész népeket beoltani, a népmilliókat állandó orvosi vizsgálat és orvosi kezelés alatt tartani, óriási kórházakat és szanatóriumokat üzemben tartani „nagyon költséges és nem nagyon hatásos módja a nemzeti egészség fejlesztésének” - írja Dr. Alexis Carrel.

Másik nagy hátránya ennek a külső higiénikus módszernek, hogy egyre jobban kikapcsolja a természetes szelekciót, sőt bizonyos ellenszelekciót hoz működésbe.

A civilizált ember bűnei a gyöngeség bűnei. Az élvezetvágy, a kényelemszeretet, a teher és a felelősség elől való menekülés sugallja őket. Pusztuló civilizációk, kiélt kultúrák klasszikus tünete ez. Természetes velejárója ez az általános szervezeti és erkölcsi gyöngülésnek, s annak a nevelési szisztémának, mely a fegyelmet és a vágyak megfékezését nem akarja ismerni.

Amikor az ember eltér a természettől, elzárul előtte a természetfeletti világa is.