Az én 90 naposom

A nadrágjaim „összementek nyáron”, de hogy én híztam volna? Az kizárt, mitől? Hiszen csak egy nagy dupla sajtburger menüt ettem meg ebédre, vacsorára meg csak egy adag tésztát… Ez nem lehet olyan sok… nyugtatgattam magam.

De 3 hónappal ezelőtt vettünk az egészségünk érdekében - és mert a régi elromlott - egy új, „mindent mutató” mérleget. Gyanakodva méregettem, majd ráálltam. Aztán még kétszer. Nem akartam elhinni, hogy én, aki ideálisan 65 kiló vagyok, most a 85-öt súrolom. Akkor, ott úgy éreztem, mintha egy lapáttal csaptak volna arcon, hogy ébredjek már fel, valamit ez ellen tennem kell. Úgyhogy, eldöntöttem, belevágok a 90 napos diétába, amit megtámogatok edzéssel is – a narancsbőrt a diéta nem tünteti el.

Ezért bevásároltam - olívaolaj, sütőzacskó, nádcukor, teljes kiőrlésű/durum tészta, zöldségek garmada fagyasztva – konzervben - frissen, és kizárólag pulyka- és csirkehús. A gyümölcsről aztán az első héten lemondtam - rájöttem, hogy gyűlölöm őket, főleg, ha reggelire kell azokat enni. Ezért inkább elhagytam a reggelit, és vitaminokkal, valamint gyógynövény teákkal kezdtem a reggelt. Ebédre mindig főztem vagy vettem magamnak valamit, ami az adott napon engedélyezett volt… emellett leporoltam a sarokban búslakodó ellipszistréneremet, amit természetesen azért kellett anno megvenni, mert hisztiztem, hogy kövér vagyok, és nekem kell egy ilyen… csak aztán használni elfelejtettem. Most azonban már 300 km-t tekertem le rajta. Nem tudok olyan gyakran edzeni, mint amennyire szeretnék - nem vagyok tökéletes, ezt bevallom - de úgy érzem, a heti 2-3 alkalom is több a semminél. Ilyenkor beteszek egy részt a kedvenc sorozatomból, ami egy órás, vagy valami főzőműsort (mazochista, tudom), és csak tekerek.

Először kínkeserves volt átállni arra, hogy nincs gyorsétterem, nincs fehérje keményítővel, nincs csoki… aztán rájöttem, hogy ez így nem is rossz! Nasizni természetesen néha nasizok, de sokszor olyan jó, hogy kapok egy kis csokit, és elrakom, hogy majd szénhidrát napon megeszem, és akkor úgy várok egy egyszerű csütörtöki napot, mintha jönne a Mikulás. A diéta alatt megtanultam értékelni az ételeket, és azt is megtanultam, hogy a diétás étrendet hogyan tudom ízletessé varázsolni. Szerencsére párom is csatlakozott nagy vonalakban hozzám (aki hatalmas lelki támasz, valamint ebéd-tanácsadó) és sok ételről senki el nem mondaná, hogy diétás… hiszen ki tudna nemet mondani a füstölt sajtos pulykamellnek (fehérje napon), olasz rakott krumplinak (keményítő napon), vagy éppen egy adag pestós tésztának (szénhidrát napon), ha úgy adódik? Ezeket mind eszem, csak természetesen okosan, mértékkel, és köret helyett savanyúsággal vagy salátával. Minden nap dél és fél egy közt ebédelek, aztán utána már csak teát iszom - persze néha becsúszik egy kis nasi vacsorára, de ez nem gyakori. Naponta pedig igyekszem legalább 3 liter folyadékot meginni, ami nagyrészt tea.

És hogy hova jutottam ezzel a mások által szigorúnak mondott diétával és edzéssel?

Jelenleg a diétám 77. napját taposom (jan.18.), és 73 kg vagyok. Remélem, hogy a diéta végére legalább a 70-et elérem, és utána pedig folytatom, míg ismét 65 kiló nem leszek. Remélem, sikerülni fog.

Egy dolgot viszont megtanultam az esetből: sosem szabad hagyni, hogy 2-3 kilónál több legyen rajtunk, mert akkor a többi 12-13 már magától fog jönni, úgy, hogy észre sem vesszük… remélem, ezzel a kis szösszenettel mások is kedvet kapnak a 90 naposba belevágni, és rájönnek, hogy ez nem is olyan vészes!

Valamint ezúton szeretném megköszönni a drága CSCSK klubos lányoknak, hogy folyamatosan kitartanak mellettem, támogatnak, és jól kiosztanak, ha éppen arra van szükségem! Köszönöm nektek, hogy támogattok ezen az utamon, remélem, nemsokára még csinosabban és vékonyabban pózolhatunk a találkozónk fényképeihez!