Nem számítanak az anyagiak? Sok múlhat rajta nagyon is!

Igaz az, hogy az egészség az első. Nálam is fontos. Viszont a pénz is számít, nagyon is. Hogy miért írom? Röviden vázlatokban írom le a lényeget, mert még így is hosszú cikk lesz belőle.

Sokan követték anno nyomon naplómat, amit nem itt vezettem, mégis sok volt az érdeklődő.

Nekem nagyon változatos életem volt. Sokat változott, és sajnos nem jó irányba. Nos nem arra értem, hogy elzüllöttem volna, erről szó sincs.

Nagycsaládos voltam, 5 gyerekem van.

Viszont lányaim, immáron a kicsi, 4 éves lányom is az apjához került. Nem hiszem, hogy azért, mert én olyan rossz anya lennék! Sokan tanácsolták anno, fogadjak ügyvédet. Nekem arra nem telt. Így kértem egy ügyvédet, állami alapon. Na mondanom sem kell, kifogtam, egyből rásózott egy másik ügyvédre, aki a váláskor a végtárgyalás során kiment egy másik büntető tárgyalásra, így magamat kellett képviselni. Így történt, hogy a gyermekelhelyezés megváltoztatása során én nem is igényeltem már ügyvédet. Volt férjem nyugdíjas rendőrként több mint havi 200 ezret kap, így könnyedén fizetett meg egy ügyvédet, aki fölényesen elperelte tőlem a legkisebb lánykámat is, aki az apjával azelőtt nem is volt szinte, csak nagyon rövid időt. No nem arról van szó, hogy a volt férjem rossz apa lenne - bár van egy 22 éves lánya, akiről tudomást sem vesz, és most sem igazán veszeget a kislányunknak új ruhákat, inkább csak a nagyobbiknak. Szóval írhatnék a volt férjemről mindenféle rosszat - például, hogy 55 éves roma nő volt a barátnője, ami nevetséges - de mindegy, hagyjuk ezt, mert ebbe úgyis csak belekötnek egyesek. Nem mondom, hogy kiváló anya vagyok, de nem szolgáltam rá, hogy elvegyék a lányaimat. Azt mondta mindenki korábban biztatásul, hogy gyereket csak az esetben vesznek el szülőtől, ha az kimarad éjszakákra, iszik stb. De akkor mi is vezetett idáig?

Leírom! Az, hogy mögöttem nincs család, nincs aki segítsen, nem jók az anyagi körülményeim! Ezért is a cím, hogy nagyon is számítanak az anyagiak.

Jelenleg újabb házasságban élek. Van benne jó is, rossz is. Sokszor idegességünk alapja a pénz. Nem jutunk 1-ről a 2-re. Férjem dolgozik, napi 5-6 ezret kap pénzben. Veszélyes szakmában van, fakitermelő. Van egy közös pici fiunk, 1 éves múlt. (Kérdezhetitek, miért vállaltam... mert én szeretem a családot, mindig arra vágytam, és férjem is megérdemelte, hogy legyen közös gyerek.)

Mi jelenleg a volt férjem házában lakunk, amin használati jogom van, viszont ezt viszi rövidesen a bank, mivel jelzálog hitel bukott. Adóstársként valószínűleg BAR listás vagyok. A családsegítő a gyerekelhelyezés óta szemmel tart bennünket, így történt az, hogy kisfiunkat védelembe vételi eljárás alá vonták, ami azt jelenti, ha nekik nem tetszik valami, akkor azonnal gyermekotthonba kerülhet. Azt én már nem élném túl.

Túl sokat kaptam az élettől, ami talán az egész viselkedésemre kihat, de sokan ezt nem értik. Nem a legjobb körülmények között szocializálódtam, mondjuk azt.

Nagyszüleim, nagynéném, anyukámék egymáshoz rakosgattak 4 éves korom óta. Mikor végleg anyuékhoz kerültem volna, akkor a 8. osztályos ballagásom napján édesanyám meghalt.

Bár akkor nem fogtam fel, most azt hiszem, kihat rám a tragédia, és az, hogy nem értem, miért adtak csak úgy oda 4 évesen a nagyszülőknek... hiszen anyunak egyedüli gyereke voltam, mivel nyomorék volt, neki még engem sem lett volna szabad vállalnia. (7 éves korában beleesett a gyermekbénulási járványba.)

Szóval ezeket csak azért említem, mert ezek azért kihatással vannak az életemre, kicsit máshogy gondolkodok lehet, mint kellene. Ezt sokan furcsállják. Hiányzik a család, ezért is vállaltam gyerekeket. Nagyon fáj, hogy a nagy családomból, ma már csak férjem és kisfiam élünk együtt. Ha ez is szétbomlik, én már teljesen ki leszek borulva.

A védelembe vételi eljárásra azért került sor, mint már említettem volt férjem lakását használjuk... Viszont a gáz már ki van kapcsolva, nem tudtunk 73ezer Ft számlát múlt télen kifizetni, és felgyűlt kb. 200ezer Ft tartozás. Egy ideig anyóséknál laktunk, de férjemre nem voltak jó hatással, elsősorban a bátyja, így visszajöttünk jelenlegi lakhelyünkre.

Itt egy szobát lakunk be a 110 m2-ből, és itt HŐSUGÁRZÓVAL fűtünk. Ez az, ami miatt veszélyeztetve van a kisfiunk. Kérik, hogy menjünk albérletbe. Viszont mi azt találtuk ki férjemmel, hogy jobb lenne 1,5 M Ft hitelt felvenni, és megvenni egy kisebb házat. Fakitermelőként, kőművesként (ez is szakmája) szerezne munkát, ha másfelé költöznénk, addig amíg nem talál újat itt maradna ahol most dolgozik. Nem szeretnénk albérletbe menni, jobb a saját ház.

Viszont ahány bank van, mind elutasítja. Miért? Egyiknél 6 hónap munkaviszony kell, de itt ahol most dolgozik, csak 3 van... Másiknak kevés a 78ezer Ft minimálbér, harmadiknak számla kellene a nevére... Szóval meg vagyunk lőve, egyszerűen nem tudunk mit csinálni. Nincs senki, senki ismerős, aki szerződés formájában adna kölcsön kamatra, vagy tudna valamilyen megoldást arra, honnan tudnánk mégis hitelt szerezni.

Hogy mi lesz végül, nem tudom. Jön a hideg, veszünk még egy-két hősugárzót, viszont most az EON-nál is elmaradásunk lesz így valószínűleg. Az ember családi háttér, támogatás nélkül teljesen tehetetlen. A férjemnek is hátat fordított a családja miattam, mert engem és a gyereket választotta. Nekem édesapám él, de egy otthonban, mivel eladta a szülői házat már évekkel ezelőtt. Testvérem nincs. Igazán se lelki, se anyagi támogatásunk nincs.

Szóval igaz az, hogy a hit, az, hogy hiszek Istenben sokat segít, mégis az anyagiak is nagyon számítanak. Hiszen az ember már emiatt is elveszítheti a családját. Szerintem a sok kilakoltatott, akiket mutatnak a tv-ben is, vagy a hajléktalanok erről tudnának bővebben mesélni.

Félek, lassan ránk is ez a sors vár. Nem sok híja. Hihetetlen, hogy a pénzen múlik a mai világban minden, és nekünk is "csupán" másfél millió forint megváltoztatná az életünket minden téren. Mégsem tudunk hozzájutni sehogy sem.