„Születés - ünnep” (beszélgetés)

Szuhanics Albert

Köszönöm neked az életet!

Új élmény nekem, hogy itt vagyok,

én most már veletek maradok!

Oly fáradt vagyok és nagy a fény,

épp csak hogy világra jöttem én...!

Látjátok, kezemben nincs semmi,

de nagyon tudok ám szeretni!

Érzitek, kis szívem hogy dobog?

Akik ezt meghallják, boldogok!

Annyira szeretlek, anyukám,

kérlek, hogy vigyázz jól énreám!

Eddig fenn őriztek angyalok,

ezentúl a kincsed én vagyok...!

Olyan jó karodban pihenni,

tudom, hogy nagyon fogsz szeretni!

Látod, hogy mosolyog gyermeked?

Köszönöm, neked az életet!

Hiányt én soha nem szenvedek,

ha szeretsz, bánatos nem leszek!

Vegyél a karodba, engemet,

legyen kis gyermeked, mindened...!

Nagyon tetszik a cikked, főleg a felfordított katicabogár hasonlat.

A két magzat beszélgetése nagyon megható.

Köszönöm.

"Érzem vagyok, valami különös dolog történik velem.

Még emlékszem a múltra, de már érzem a jövő sugallatát. Úgy tűnik lelkem köré valami megfogható dolog fonódik.

Egyenlőre jól érzem magam, lebegek, úszok a boldogságban. Ismerem már ezt az érzést, nem akarom,hogy vége legyen...

Eljött az idő, fájdalom járja át testem, mely lelkem kínjává válik, s emiatt mégegy test szenved.

Már látom a világosságot, nemsokára nem fog annyira fájni, de a szenvedés hatalmasabb lesz.

Ordítok, sírok - mások örülnek, a lélekjelenlét jeleként emlegetik ezt.

Még minden idegennek tűnik, sok ember vesz körül, nem ismerek senkit, s ők sem ismernek engem.

A tömeg elvonul, két ember karjaira bíznak. Ők felelnek eztán értem, tőlük függ sorsom, s az övék tőlem.

Lelkem lassan testembe szilárdul, megtanulok járni e világon, gondolataim felszínre juttatom."

/nariell/

"Két kis magzat beszélget egy anya hasában:

M. – Te hiszel a születés utáni életben?

T. – Természetesen. A születés után valaminek következnie kell. Talán itt is azért vagyunk, hogy felkészüljünk arra, ami ezután következik.

M. – Butaság, semmiféle élet nem létezik a születés után. Egyébként is, hogyan nézne ki?

T. – Azt pontosan nem tudom, de biztosan több fény lesz ott, mint itt. Talán a saját lábunkon fogunk járni, és majd a szájunkkal eszünk.

M. – Hát ez ostobaság! Járni nem lehet. És szájjal enni – ez meg végképp nevetséges! Hiszen mi a köldökzsinóron keresztül táplálkozunk. De mondok én neked valamit: a születés utáni életet kizárhatjuk, mert a köldökzsinór már most túlságosan rövid.

T. – De, de, valami biztosan lesz. Csak valószínűleg minden egy kicsit másképpen, mint amihez itt hozzászoktunk.

M. – De hát onnan még soha senki nem tért vissza. A születéssel az élet egyszerűen véget ér. Különben is, az élet nem más, mint örökös zsúfoltság a sötétben.

T. – Én nem tudom pontosan, milyen lesz, ha megszületünk, de mindenesetre meglátjuk a mamát, és ő majd gondoskodik rólunk.

M. – A mamát? Te hiszel a mamában? És szerinted ő mégis hol van?

T. – Hát mindenütt körülöttünk! Benne és neki köszönhetően élünk. Nélküle egyáltalán nem lennénk.

M. – Ezt nem hiszem! Én soha, semmiféle mamát nem láttam, tehát nyilvánvaló, hogy nincs is.

T. – No, de néha, amikor csendben vagyunk, halljuk, ahogy énekel, és azt is érezzük, ahogy simogatja körülöttünk a világot. Tudod, én tényleg azt hiszem, hogy az igazi élet még csak ezután vár ránk!"

/Csillagvirág/

Kedves Mindenki!

Köszönöm a kedves, biztató szavakat, de …

- minden a Ti és az Ők érdekében „született” (hogy stílusos legyek). Először csak a trilógiáról volt szó („Amíg várod Őt, már is ketten vagytok!”, „Születés – ünnep”, „A beszéd előtti nyelv”), közben aktuális lett az alternatív szülés is, így keletkezett a „Mindannyian a víz gyermekei vagyunk”.

ŐRIZD MEG TISZTÁN!

„Aki a házasság és a gyermek mellett dönt, annak tudnia kell, mekkora felelősséget vállal.

A gyermek olyan kincs, amelyet ugyancsak jól kell őrizni.” /Maria Treben/

„Az anyai hivatás igen összetett, sokrétű tevékenységek sora, amelyben a kisgyerek fejlődését egyszerre kell nyomon követni, támogatni és segíteni fizikai, pszichikai és szellemi síkon egyaránt.

… gyermekeinket a holisztikus, egységre, teljességre törekvő szemlélet jegyében neveljük.”

/Fehér Sára/

Részlet Kahlil Gibran: A PRÓFÉTA c. könyvéből

„És egy asszony, aki gyermeket tartott kebelén

szólott:

- Beszélj nekünk a gyermekekről!

És ő mondá:

- A ti gyermekeitek nem a ti gyermekeitek!

- Ők az önmaga után vágyódó Élet fiai és leányai.

- Általatok jönnek létre, de nem titőletek,

- és bár veletek vannak, nem a tiéitek.

- Szeretetet adhattok nekik, de nem a gondolataitokat,

- mivelhogy saját gondolataik vannak.

- Istápolhatjátok a testüket, de a lelküket nem,

- mert az ő lelkük a holnap házában lakozik, ahová

ti nem látogathattok el még álmotokban sem.

- Igyekezzetek, hogy olyanok legyetek, mint ők,

de ne akarjátok őket olyanokká tenni, amilyenek ti vagytok.

- Mert az élet nem halad visszafelé és nem maradoz el

a tegnapnál.

- Ti íjjak vagytok, amelyekről gyermekeitek,

mint élő nyílvesszők pattannak ki.

- Az Íjjász látja a célt a végtelenség útján és

meghajlít benneteket hatalmával, hogy nyilai gyorsan és

messzire szálljanak.

- Szolgálja a ti hajlásotok az Íjjász kezében a

boldogságot;

- mert amiként szereti az elrepülő nyilat, úgy

szereti Ő az íjjat is, amely helyben marad.”

______ * _____

Gondolatok Kahlin Gibran költeménye után

„Az élet – ajándék.

Az élet legnagyobb ajándéka – a gyermek.

Az ajándék - szentség.

A gyermek - az élet jövője.

Hogy a gyermek ebből megsejtsen valamit, Anyát és Apát kap, hogy Szeretetet kaphasson.

Ez a Család szentháromság-élménye.

„Tiszta vagyok, azért vagyok, mert szeretlek.

Látom én az Istent, amint szívét adja a szívednek.

Hogy Tebenned jött most elém, azt is látom.

Mert Ő az én örök szerelmem, …”

/József Attila: Bibliai/

Házasság és Család, hogy megszülethessen a gyermek, az ajándék ajándéka.

Benne az Ajándékozó Maga jön el, ahogy megígérte:

„Aki befogad egy gyermeket az én nevemben, engem fogad be.”

A teljes élet – élet az Ajándékozóval.

Az élet legszebb ajándéka - a gyermek.”

/O. Gy./

Ui:

Tudom, hogy az terjeddt el a köznyelvben, de … ne legyünk negatívak!!!!,

Milyen lesz annak a kis Jövevénynek az érkezése, ha állandóan „teherbe esésről”, „terhességről” hall.

Gazdag ez a magyar nyelv, …

Tisztelettel kérdem, kérem - nem lehetne „áldott-állapot”-ról, „kis-mamaság”-ról vagy valami hasonlóról szó????

Hogy szebb legyen ez a Világ.

Hatalmas öleléssel

apokrif

Hát azthittem csak én vagyok ilyen szentimentális hülye hogy visszafoghatatlanul sírvafakadok!

Most vagyok a 2. terhességem 28.hetében,az első babám a 37.héten császárral született.Már akkor is valami ilyet akartam átélni,de sajna a körülmények....

Most is így indultam de kicsi az esálye,azért bízom magunkban,talán most több tudatosság tervezés kellene ?

Kedves Apokrif!

Hát, jól megrígattál...

Ez a cikk gyönyörű! Köszönöm!

Jó egészséget!

Mágika

Bevallom megríkattál az utolsó résszel. A terhesség végén ezt a pillanatot vártam, mikor kibújik, és a hasamra teszik, és átölelhetem. Sajnos ez nem adatott meg, mert császárral kellett hogy megszülessen a kislányom.

Remélem a következő babámmal majd átélhetem ezt az élményt.