Beilleszkedés - kiközösítés (beszélgetés)
Nekem az a véleményem, hogy egy kisgyereknek ilyen korán nem kellene megtapasztalnia, hogy milyen csúnyák tudnak lenni az emberek egymással. Sokszor az erő és az agresszivitás dönt, és ezt csak úgy szívják magukba már közülük is az arra fogékonyak (és ki is használják). Szép napot!
Szerencsére itt ahol élünk egészen más az iskola hozzáállása.
Sajnálom az unokádat :( Ez a csúfolósdi annyira ostoba és gonosz dolog :(
Örülj neki, hogy a tanító ilyen rendes. Az én unokám is szenved attól, hogy néhány fiú agresszív, ha a lányokhoz megy játszani, beszélgetni, akkor a fiúk csúfolják. Sajnos a gyerekek nagyon gonoszak is néha. Ha érzik, hogy valaki érzékenyebb, akkor bizony rászállnak. A lányom már az igazgatóhoz is elment, mert pofonverték az unokám, ennek most az lett az eredménye, hogy a jegyeit rendre lerontják. Ennek az igazságérzete látja kárát.
Amiről irsz, az sokban ismerős, bár nekem mindig voltak barátaim, hol több, hol kevesebb.
Sajnos, gyakran megesik, hogy az átlagosan okosabb, érzékenyebb, jószándékubb gyerekeket célbavesznek az előbbi jó tulajdonságokkal nem igazán rendelkező gyerekek. Merő irigységből és/vagy mert azokat könnyebben lehet bántani. Szerintem ez része az evoluciós csatáknak, van aki jó jegyekkel harcol az előrejutásért, van aki a nagy szájával.
A legjobb, amit tehetsz, hogy erősíted az önbizalmát, tudatosítod benne, hogy a hiba nem az ő készülékében van, és lehetőség szerint összehozod hasonlő kaliberű gyerkekkel, attól függően, hogy mit szeret csinálni. Bár, ha a pedagógus felcsípte, hogy gondok vannak és segíteni próbál, az már félsiker.
Egy-kettő igen, de ezek szerint van, ami nem. Az ilyen viselkedés valami következtében kialakul. Régi álmom, h gyerekpszichológus legyek, sokat olvasok/olvastam a gyermeklélektanról.
Szakember segítségét kell kérni, egyeztetni kell vele.
Itt egy jó leírás az antiszociális személyiségről.
[link]
Biztosan. Nem vagyok pszichiáter, sem pszichológus, de csak röviden, ha megnézed a google-ban, és összeveted a fórumindító által leírtakkal, akkor már láthatod, hogy hibádzik egy -két feltétel.
Tudod te mit jelent az "antiszociális" kifejezés?
Fogalmam sincs, hogy milyen problémás viselkedésforma áll a háttérben, de valami oka biztosan van annak, hogy több gyermekközösség sem tudta őt befogadni. És sztem egy 6,5 éves kislány is lehet az, ha több adott környezetben is ugyanaz a probléma áll fenn.
Én arra emlékszem, hogy 12 éves korunkban 6-ban került hozzánk egy lány, akit teljesen kiközösítettünk. Szegény sokat szenvedett, de akkor azt gondoltuk, hogy megérdemli, mert állandóan panaszkodott mindenkire, az anyukája bejárt ezért az osztályfőnökhöz, aki azt mondta neki, hogy kár így belefolynia a gyerekek dolgába, majd ment az igazgatóhoz, de ott sem ért el semmit, csak azt, hogy egyre jobban utáltuk a lányt. Senki nem állt vele szóba, sehová nem hívtuk, stb....
Nem emlékszem, hogy nálunk oviban ilyen durva megkülönböztetések lettek volna. Egy más nemzetiségű kisfiú lett kiközösítve, mert úgy véltük, hogy mindig taknyos és piszkos, de nem emlékszem, hogy tényleg az volt-e, arra viszont igen, hogy egy valaki elkezdte, a többi is fújta utána, hogy a kisfiú ilyen-olyan. Anyuka szervezett egy kis bulit ovi idő keretén belül otthon náluk, volt tortázás, szörp, szülinapozás. Ez nem volt divat akkoriban egyáltalán. A szülinapos vitt be cukorkát, s ennyi. Most visszagondolva talán az volt a célja, hogy jobban elfogadjuk, le legyünk kenyerezve. Ugyanez történt egyszer egy táborban. A sátrunkba került egy szellemileg nem teljesen ép kislány, és megelőzve a gúnyolódást, az irtó kedves anyukája naponta jött, és halmozta el az összes sátorlakót édességgel, miegyebbel, így ők lettek a húdejófejek. Elég gáz, hogy a gyerek ilyen kicsi korában kell, hogy szembesüljön azzal, ami a nagyvilágban megy, hogy pénz beszél, kutya ugat, hogy azt kedvelik, ahonnan torta, süti, házibuli csurog-csepeg. Persze ők ezt nem fogják fel így, ilyen formában, és nem is nevezném épp helyes problémamegoldásnak, másrészt meg nem minden esetben működik. Nálunk volt egy gazdag, elkényeztetett kislány, aki mindenkit fúrt, de azért szeretett volna eljutni a szülinapokra is, mert olyankor, amikor kimaradt minden buliból, akkor azért rájött, hogy egy barátja sincs. Hívatlanul megjelent szülinapi bulikon, hozta a nagy ajándékait, de senkit nem érdekelt. Úgyhogy ez sem válik be mindig. Különben meg nem tudom, csak elmeséltem pár sztorit az életemből.
Nem is kell mindenkinek megfelelni, ebben egyetértünk.
Igazi jó barátnője van egy szem, akivel kb. 3 hónapos koruk óta tart a barátság. Viszont vele nem járt egy közösségbe soha (egy átmeneti pár hónapot kivéve), és most is távol van. Tehát nem képtelen a barátkozásra, vagy egy barátság fenntartására. Igen, más mint a többi, de nem olyan kirívóan ami alapján én számítottam volna rá, hogy ennyire "kilógjon" a sorból. De mégis... sokszor úgy látom, ha valamilyen jól látható mássága lenne, könnyebben tolerálnák.
Amikor kiírtam a fórumot épp el voltam kenődve, hogy újra ugyanaz a helyzet amiben már voltunk. Azóta annyi változott, hogy az iskolában a tanítónak is feltűnt a helyzet és úgy tűnik ügyesen kezeli. Nem azt várom - és a gyerek sem - hogy mindenki szeresse. Csak annyit, hogy legyen egy-kettő akivel tud játszani és beszélgetni, a többi meg hagyja békén ha már megkedvelni nem tudja. Szerencsére itt úgy néz ki, nagyon fontos a pedagógus számára is, hogy ne kerüljön senki a csoport perifériájára.
Szerintem az a gyerek van kiközösítve, amelyikkel senki sem akar barátkozni. Attól, hogy egy-két gyerek kikezdi, még nem antiszociális, se nem problémás, se nem beilleszkedni képtelen. Engem is cikiztek oviban, hogy kövér vagyok, aztán általánosban, hogy stréber vagyok, aztán gimiben, hogy vidéki vagyok. De emellett voltak mindig barátaim, a lánybandák tagja voltam. Arról nem tehetek, hogy a kettes tanuló, taknya lógó Józsikával nem értettem szót, ez van. Amíg egy embernek van legalább egy igaz, jó barátja egy csoporton belül, addig nincs kiközösítve. Szerintem. Bár ezt a jelzőt megkaptam manapság, felnőtt fejjel is már, mert nem tudok olyanokkal barátkozni, akik számomra nem szimpatikusak, nem tudok jópofizni, időjárásról tereferélni, nyitni olyanok felé, akiket valójában lesz.ok. s úgy gondolom, hogy bunkóság emiatt valakire azt mondani, hogy nem tud beilleszkedni, mert miért is kéne? Miért kéne mindenkinek megfelelni? Nem kell.
Írt valamit, aminek a jelentésével nincsen tisztában. Oda akart szúrni egyet és így találta meg a módját.
Azért a helyedben ennek a szónak egy kicsit alaposabban utánanéznék, mielőtt egy 6,5 éves valakire ilyet írok. Attól, hogy valakinek beilleszkedési gondjai vannak még nem antiszociális, csak éppen lehetséges hogy más normák alapján működik, ami lehetséges, hogy éppen az adott környezetében nem működik, de ilyet leírni, azért elég nagy tájékozatlanságra vall.
De valamiért mégis antiszociális...
7 lány és 2 fiú, és ő is lány.
Én meg nem látom, hogy kértél :/ A Lucával az élet 2.-ben... megpróbálod újra?
mindenki lány? és ő is?
olyan szerintem nem nagyon vagn, hogy senki se piszlkáljon vkit. ha van akivel tud játszani, akkor rájuk kell koncentráálni, ha már sak egy emberke van, akkor már nem kivülálló.
ha meg tök kivülálló, akkor az angyon habitustól függ, mit mond a gyereknek az ember. mert vissza az elejére, midnenki másért és máshogy az, aki kilóg. általánosságban nincs megoldás erre.
az biztos, hogy ha magával rendben van, akkor nem elsz beőle nagy gond. szóval ha otthon erősíted, akkor a közösség se tudja kikezdeni, emrt van ahol nem számít. és kvázi idegenek véleményt könnyebb letojni. ezt erősíteni sose árt. megbeszélni, mikor számít valaki mikor nem.
Már kértem engedélyt, de nem látom, hogy kaptam, Vagy azt nem látom?
Abban nincs hiba :)
Tényleg, a naplómba nem jössz?
Ha úgy látod, hogy nincs gond vele, akkor ne keress okokat. És erősítsd az önbizalmát, mert a gyerekek úgy is megtépázzák...
Ez jó :) Én is ezt erősítem, hogy ne akarjon mások miatt másmilyen lenni, nem éri meg. És hogy ő igenis egy nagyon különleges kis emberke, lehet hogy épp ez irritál másokat... csakhát valahol meg mégis keresi az ember az okokat, mert én annyira kis normálisnak látom, és nehéz megérteni hogy másokat mi zavar benne...
Tök mindegy, hogy milyen a gyerek, mert lesznek gyerekek, akik piszkálják.
A fiamat is, engem is, a tesóimat is és minden ismerősömet volt, hogy piszkáltak. Majd túl lesz ezeken. Inkább azzal foglalkozz, hogy ne sérüljön emiatt.
Egy példa: a fiam sokszor panaszkodott, hogy játék közben nem fogják meg a kezét a lányok, mert kövér (kicsit husi volt). Én mindig azt mondtam, hogy ne legyen emiatt szomorú, mert néhány év múlva mind az ő kezét akarja majd fogni:)
Tudom, hogy ez olyan nem tudományos és elég hülyén hangzik, de jó volt visszahallani a fiamtól 2-3 év múlva,hogy anya! neked mindig igazad van:D
Hát, kicsi a csapat :) Itt 10 gyerek egy osztály... ebből 7 lány rajta kívül és abból 2 eleve észre sem veszi, 3 meg megpróbálja kizárni játékokból.
Oviban ahol többen voltak, ott is volt mindig aki kikezdte, de azért akadt 1-2 barátja.
Abban nem ügyes annyira hogy visszavágjon... :/
oh, az egy két gyerek rászáll az még nem kiközösítés:) az kb a normál szint. nem tetszhet mindenki midnenkinek, már a gyerekek között se. tudja letojni, és megvédeni agát ha kell, kb ennyi.
ha jólvág az esze, akkor meg használni kell ha piszkálnák, és kész ;)
Én azthittem, a totál kiközösítésről van szó. amikor teljesen kimarad egy gyerek a csapatból.
Az illető 6.5 éves, az önbizalma normális szinten rendben van. Eltér az átlagtól, de éppen abban hogy sokkal jobban vág az esze mint a többinek, könnyebb neki a tanulás, jóval megelőzi a kortársait, de ennek egyébként nincs is nagyon tudatában, pláne nem kérkedik vele. Szerintem emellett nagyonis kedves, barátságos, nyitott gyerek, mindenkiről mindig csak jót feltételez. Valahogy mégis minden közösségben van egy-kettő aki rászáll.
Szerintem, ha az illető eltér az átlagtól, és ez látszik is, akkor jobb, ha nem szégyelli, hanem kiáll, megmondja, hogy ez van, na és? Ezek után már nem lesz olyan érdekes, és beáll a minden csoda 3 napig tart effektus...
Talán még az is jó lehet, hogyha talál magában az illető valamit, amire büszke lehet, és növeli az önbizalmát - pl. szépen énekel, fest, rajzol, zenél, vagy ilyesmi. Netán különórára is járhat, ahol ha megdícsérik, az nagyon jót tesz. Ha van valami, akkor ettől akaratlanul is kihúzza magát, és a többiek is jobban fogják tisztelni. Persze ennek megtalálásában a szülő/óvónő/tanárnő segítségére is szükség van.
Arra gondolok, hogy mi lehet annak a hátterében, ha valakit többször is újabb és újabb közösségekben is megpróbálnak kiközösíteni?
Milyen megoldások léteznek?
További ajánlott fórumok: