Vajon mit gondolhatnak a többiek azokról a gyerekekről, akik bullyingolva és/vagy kiközösítve vannak? (beszélgetés)

amire = akire

hoy = hogy

(bocsánat, telefonról írok)

Én rendes vagyok mindenkivel, aki normálisan áll hozzám.

Nem vagyok az a kötekedő fajta ember.

"Én is neveltem fel gyereket. Nagy odafigyeléssel. Azt kell mondjam, nem nevelés kérdése, hanem a gyerekkel született intelligencia kérdése hogyan viselkedik. Én pl. sosem beszéltem arról ahogy így visszagondolok, hogyan kell másokkal viselkedni, mert elégedett voltam azzal ahogy másokhoz viszonyult fiam"

Erre gondoltam. Mauglit is nevelték a farkasok és a medve, ha nem beszélnek egy gyerekkel az életről, kiteszik az erdőbe, csak nő, mint a dudva. Lehet. ha te nem beszéltél vele, akkor a bölcsiben, oviban volt nagyon jó pedagógus mellette.

Vigyorogsz, mint egy hülye, gonosz gyerek, ha fogalmad lenne, mire lehetnék büszke, sírva szaladnál megint a fiadhoz, hogy mondjon megint 1-2 jó szót az érdekedben.

Megint, te vagy a gonosz diák, aki dicsekszik, és sértegeti a nem ismert embert.

Dehogy ütöttél te le semmit! Hol írtam hogy bárkinél is intelligensebb vagy okosabb a fiam? Azt meg írhatom bármikor hogy büszke vagyok rá. Igen-igen! 😀

Igazad van, dicsekedni nem kell, de szabad. Annak főleg nem kell aki nem tud semmivel. Aki meg tud, had tegye! Én örülök mások örömének. Örüljél már te is egy kicsit a gúnyolódás és ítélkezés helyett! Jobban éreznéd magad.😀

Mikor láttál tőlem ilyen csúnya viselkedést hogy megszólok valakit mert kifejezi az örömét?

Mondtam fiamnak hogy azzal gúnyolódsz hogy ő csodagyerek. Azt felelte, hagyd a fenébe, nézzél már át az ilyeneken!

Úgy lesz! Sőt, már úgy van! 😀

Aranyos történet. :)

És a gyerekek tényleg ilyenek, amíg nem rontja el őket a "világ".

Judit, csak a labdádat ütöttem le, hogy neked annyira intelligens a gyereked, hogy tanítanod sem kellett a viselkedésre. Most te vagy az a gonosz gyerek, aki az iskolában dicsekszik, hogy bibibi: -Nekem sokkal szebb a tolltartóm, mint a tiéd, sokkal jobb az apukám beosztása, mint a tiednek, úgy, hogy halványlila gőzöd nincs kikről beszélsz.

"Látom, neked is feltűnt hogy az én fiam nem olyan mint te, vagy a gyereked,"

Nem olyan, nem is írom le, hogy milyen. Nekem nem kell se vele dicsekednem, sem magammal.

Ugye milyen aranyosak tudnak lenni! :)

Most gondolj bele hogy aki itt a fórumon is gúnyolódik, milyen lehet a való életben, és mire neveli a gyerekét.

"Ha, te magad, nem jegyzed meg, hogy úristen az süket, vak, mozgáskorlátozott, a gyerek akkor is felfigyel."

Egyik kedvenc sztorim: második osztályos kislányom mesélte, hogy le kellett rajzolniuk magukat. A padtársa sötétebb színt használt az arc színezéséhez, mire kislányom megjegyezte: "Olyan sötétre színezted, hogy azt hihetik, cigány vagy". Édesem, észre sem vette, hogy a kislány roma származású, annyira csak az embert - és nem a bőrszínt - látta benne. :)

Felesleges gúnyolódnod. A gyerekek is azon élezik a nyelvüket aki valamiben más mint ők. Látom, neked is feltűnt hogy az én fiam nem olyan mint te, vagy a gyereked, és nem hagynád ki hogy ne gúnyold őt. Elárulom, nem csodagyerek a fiam, csak szimplán normális.

Rosszul fogalmaztam. Tudatosan! nem neveltem. Persze hogy feltűnik a gyereknek a másság. Én is válaszoltam a kérdéseire a másik felé megértő, és együttérző válasszal. Úgy mint ahogy én nem, ő sem gúnyolódik senkin.

Na ez az.

Itt a Hoxán is olvastam, hogy pl. a Bodza nevet gúnyolta egy anyuka, hogy milyen hülye név, bodzalekvár ...naná, hogy a gyereke is csúfolni fogja, ha a másik gyerek nem erősebb egyéniség nála, ez az anya egy egész lavinát indított a hasonszőrűekkel.

Ezzel nem értek egyet, hogy nem nevelted.

Nevelni verbálisan és nonverbálisan nevelünk.

Tudom, hogy csoda gyereked van, de a veleszületett intelligencia nem elég.

Van gyerekem nekem is, és mi beszélgettünk ilyenekről is.

Maguk a mesék is tanulságosak, igaz mese, de általuk sok információ megy át a fejükbe, főleg, ha kérdez, és válaszolunk rá.

Ha, te magad, nem jegyzed meg, hogy úristen az süket, vak, mozgáskorlátozott, a gyerek akkor is felfigyel.

Legalábbis az enyém kérdezett, miért ne lát, miért kell neki kerekesszék és rengeteg miért.

Elmondtam, hogy nyugodtan odamehetsz játszani hozzá, ha szeretné, és te is szeretnéd, segíts neki, amiben kéri, amiben tudsz. Ne bámuld, te sem szeretnéd, ha csodabogárként néznének rád stb.

Jönnek vendégeim, nem tudom figyelni a válaszodat.Amíg nem érkeznek meg, bekukkantok.

"Multikulti" a környezet, ahol felnőttem, s ahol élek.

Beleneveledtem abba, hogy vannak olyan gyerekek - és felnőttek is, persze -, akik "mások". (Nemcsak a manapság divatos értelemben, hanem úgy, hogy pl. sántít, dadog, butuska, más az anyanyelve stb.) Minket toleranciára neveltek az iskolában, de mondhatom, a mi "toleranciára neveltetésünknek" néha voltak következményei, mégpedig a hátrányunkra. Mert adódik néha az a helyzet, hogy "amit szabad Jupiternek, nem szabad az ökörnek".

Manapság, ahogy tapasztalom, az iskolákban elképzelhetetlen az, hogy MINDEN gyereknek NE legyen MINDENT szabad! (Ami azt IS jelenti, hogy a gyermekjogok révén sokszor a falkaszellem dönt ezekben a kérdésekben is.)

Hogy egymáshoz, a társaihoz, a környezetükben élőkhöz hogyan viszonyul egy-egy szelídebb vagy éppen egy-egy agrasszívabb gyerek? Ahogy jónak látja...

Én is neveltem fel gyereket. Nagy odafigyeléssel. Azt kell mondjam, nem nevelés kérdése, hanem a gyerekkel született intelligencia kérdése hogyan viselkedik. Én pl. sosem beszéltem arról ahogy így visszagondolok, hogyan kell másokkal viselkedni, mert elégedett voltam azzal ahogy másokhoz viszonyult fiam. A mai napig büszke vagyok rá, és nem én neveltem bele ezt a tulajdonságot.

Engem viszont nem szeretettel neveltek, sőt igen keményen bántak velem jó kislány létemre. Mégis normálisan viszonyultam a társaimhoz, bár a verések miatt eléggé magamba forduló voltam. Mondjuk ez nem intelligencia kérdése, hanem lelki teher cipelése miatt volt.

Az pedig hogy primitív, unintelligens szülő a játszótéren már a másik ellen hangolja a gyerekét, na ez már irányítás, nevelés a hülyeségre. Az ilyen szülő ilyen volt gyerekként is.

Igen, a génjeinkben sok mindent hozunk elődeinktől. nem csak a hajuk, szemünk színét, de intelligenciánkat is azt olvastam akár 80%-ban is. A többi egyéni.

Nem a gyerekek a gonoszak, a szüleik, akik úgy nevelik.

A játszótéren, többször látni, hogy a szülők eleve kerülik a fekete, vagy pl. amikor a jegyek, az öltözékben is tükröződnek.

A gyerekek boldogan eljátszanának egymással, a szülő, aki hatással van rá. Vagy a gyereket nem érdekli mi a másik neve, amíg a szülő otthon, vagy hallottam én már a játszón is, hogy a felnőtt el kezdi a gyerek nevét csúfolni, Réka, répa stb.

Bolond lyukból, bolond szél fúj.

Attól függ, őket hogyan nevelték a szüleik.

Általában azok a gyerekek bántják falkában a bántalmazottat, akit úgy nevelnek, hogy ő a mindenek feletti isten, akár kacsalábon forgó palotából, akár a putriból jön. Kivétel, amikor a génjeiben, több a jó.

Ez a kérdés már régóta foglalkoztat.

Szánalmasnak, nevetségesnek gondolják őket, utálatot érezhetnek?