Barátság - összeveszés (beszélgetés)

Ez is egy érdekes megközelítése a dolognak.

Köszönöm, hogy megosztottad velem a véleményed!

Ja, tényleg, most hogy mondod... :) Na, mindegy, akkor azt mondom, jobb, ha azért haragszik, mert nem voltál ott, mint ha nem is érdekelnéd. Ezek szerintem ilyen "szeretet"-haragok, annyira szeret, hogy nem akar elveszíteni. Fél és a félelem mindig negatív érzés...

Szerintem szeret téged, félt és ezért morog. Beszélj vele, na, ez a lényeg... :)

Ja,de végülis nem hívott meg! :-)

Mivel nem is tudhatta, hogy bulija lesz. A férje meg nem igazán izgatta magát rajta. Én meg most mire föl nyomuljak? Volt 2-3 javaslatom, de egyiket sem tartották építő jellegűnek! A szülinapja napja után pedig ugye már nem lehet bulit tartani, mert akkor pont aznap ki lesz borulva, hogy nem szervezett senki semmt!!

Eh... nem is írom tovább, mert megint csak felidegesítem magam!De azért jó, hogy itt kidühönghetem magam, mert mire találkozunk már talán lenyugszom.

:-))

Ja, majd a kövi szülinapjára nagyon elmegyek én is!

Igen, elég fura volt... :S De megbeszéltük. Mindketten jót akartunk a másiknak is és magunknak is... Lehet, hogy nálatok is ez a helyzet...

Gondolj bele, még mindig jobb, hogy morog azért, mert nem mentél el, mintha meg se hívott volna... Nem?

Hát elég hülye helyzet lehetett!Mindkettőtöknek kellemelen. De nyilván nem volt rossz szándék mögötte a barátnőd részéről! És végül megoldottátok.

Igazad van, beszéni kéne vele, csak a hol és mikor a kérdéses. Meg erőt gyűjtök!

Én pont a másik oldalon álltam, vagyis engem "nem hívtak meg", de ez is furcsán jött ki... Mert akkor szültem és a barátnőm, igaz küldött meghívót, de 100%-ig biztos volt benne, hogy nem megyek el, így nem is kalkulált bele a vacsorába se... Osztán nagyot nézett, mikor mégis ott voltam és ajándéokt is vittem. Pedig én sosem mondtam, hogy nem megyek, szülés előtt azt mondtam, szeretnék, de nem tudom. Aztán, amikor már élesben szervezgette, akkor meg már nem kérdezte, én meg nem másztam rá, hogy "ugye mehetek én is zabálni...?" :S

Szóval fura ez, néha a legjobb szándékból is szerencsétlenkedés lesz és ha ezt nem értjük meg, vagy nem látjuk át az egészet, akkor könnyen lehet belőle morgás...

És ugye nem hánytorgatod ezt fel neki?

Van egy másik barátnőm, aki hasonlóan járt, de azóta is megkapja minden évben, hogy "mert Te nem jöttél el az esküvőmre!"

Én is meg fogom még kapni ezért jó sokáig, az tuti.

Volt már konfliktusunk máskor is. Akkor is úgy bántottam meg, hogy nem gondoltam, hogy bántani fogom. Az történt, hogy felajánlotta, hogy majd együtt megvesszük a férjem ajándékát, mert MAJD eljön velem. Én meg, mivel kicsi gyerekkel minden ügyintézés nehezebb, kaptam egy alkamon, és elintéztem nélküle. Ezen nagyon berágott. Pedig én azt gondoltam, hogy nem bonyolítom az ő életét a mi dolgainkkal, és ha egyedül is meg tudom oldani, akkor megköszönöm, hogy segíteni akart, de köszi megoldottam másképp. Erre közölte, hogy ha nekem ennyit ér a barátságunk, akkor akár le is zárhatjuk.

Na, akkor is csak lestem, mint borjú...

Úgyhogy már ebből is gondoltam, hogy balhé lesz a buli miatt, de akkor sem tudtam mit tenni. Túl sok emberhez kellene alkalmazkozdni. Ráadásul melepetés-buli volt, ő meg folyton faggatott, hogy mikor és mentek ti? Mikor jöttök? Közben nagyokat mosolygott, mert azt gondolta át akarom verni. Aztán a buliban rájött, hogy sajna nem erről van szó, hanem tényleg nem vagyunk most itthon.

Szóval nem tetszett neki, hogy a dolgok nem úgy alakultak, ahogyan ő akarta, képzelte. És mivel mindent tudni akart már előre is az egész buli szervezése tiszta görcs volt!

Úgyhogy nem tudom, hogy nála ez hányadik csepp a pohárban, de sajna nem törődhetek csak az ő lelki világával. Nekem is van családom, férjem, gyerekem, sőt életem is, amit nem könnyű megszervezni olykor.

És most biztos az gondolja, hogy nem fontos nekem.(ahogy írtad is, ezt gondolja tuti)

De fontos! De másképp mint a családom, és jómagam.

Az én legjobb barátnőm sem tudott eljönni a 30.szülinapomra, pedig nagy buli volt. Nagyon sajnáltam, de megértettem. És ennyi! Ettől ő a legjobb barátnőm, mert már rég túl vagyunk azon, hogy ilyeneken összezörrenjünk akár egy kicsit is.

Azt gondolom, hogy a barátság fogalmába ennek bele kéne férnie? Rosszul gondolom?

Az Én barátnőm meg az esküvőmre nem tudott eljönni, mivel nekik is be volt fizetve egy út! Megértettem, és nem is kértem volna hogy mondják le, persze jobb lett volna, ha velem bulizik, de nem húztam fel rajta magam! Azóta is nagyon jó barátnők vagyunk!

Úgy gondolom Te mindent megtettél, most már nem kell többet, ha tovább duzzog, akkor nem is volt igazi barátnő!

Lehet, hogy azt gondolja, hogy nem fontos neked. Lehet, hogy nem ez az első eset, hogy megbántódott, csak elintézte magában az előzőeket és most betelt a bögre...

Csak magamból indulok ki... Nekem több barátom is volt már, akik nem tudtak róla, hogy megbántottak, mert egyrészt nem is akartak, csak hülyén jött ki (mint most neked), másrészt abszolut nem voltak érzékenyek arra, mit szeretnék. A szájukba rágni meg nem fogom, annyira vagyok a barátjuk (és félek, hogy elveszítem őket), hogy nem bántom meg őket, hogy "hé, julcsa, balfék voltál...".

Hát, nem tudom... Esetleg üljetek le kettesben és kérdezd meg, hogy azért akadt-e ki ennyire, mert már korábban is kiakadt, csak nem mondta...

Ja, egyébként én megbocsátottam a barátaimnak... :) Volt, aki szarta le, na, az már nem a barátom... (sose volt?), és volt, aki megértette, és ez nagyon jól esett...

Köszi szépen a bíztatást. Én is ebben bízom!

Egyébként szuper volt, mint egy második nászút, és többet ért minden bulinál! Ez az igazság!

Hat elhiszem, mert a barat elvileg ugy szeret, mint a testver: az a jo neki, ami neked.

Szerintem se ragodj rajta, kesobb majd o fog nyitni, ha leesett neki.

Remelem az utazas jol telt, kipihentetek magatokat! :)

Én ugyanezt érzem és gondolom! Csak nem tudom jogosan- e. De minden éremnek két oldala van, és bánt, hogy az enyémet nem érti meg.

Abban bízom, hogy lehiggad, és ő kezdi a kommunikációt. Mert nekem már nincs nagyon mit ehhez hozzátennem.

Tudom,hogy nagyon érzékeny ember. Előre tudtam, hogy rosszul fog neki esni. De azt gondoltam viccesen lecsesz, és a köv. alkalommal iszunk egyet és kész.

A férjével is beszéltem és azt mondta, hogy hát nem esett jól neki, hogy nem voltunk ott.

Csak az a gáz, hogy mindent megmozgattam, ugyanakkor, ha másik 15 embernek az a nap a jó, csak nekem nem, akkor...

Haza nem jöttünk előbb, mert messze voltunk, öt év után először öt napot kettesben, gyerekek nélkül, és ki volt fizetve.

En nem tudom... en orulnek, ha a baratnom el tudna menni a parjaval pihenni, nem az en szulinapomat tartom fontosabbak. Kicsit onzo. En nagyon csalodott lennek a helyedben. Sot, sztem en meg is sertodnek, pukkadozzon maganak, tuti h irigykedik.

Bocs, hogy bantottam, te kedveled, csak felhuztam magam. :)

Biztos vagy benne, hogy megsértődött?

Csak telefonon beszéltél vele? Mert akkor nem is biztos.

Ugye? Tisztára, mint az általánosban!

Köszi.

Köszi. Ez a tervem, csak az a baj, hogy minden az arcomra van írva!

De ugye nem nekem kéne még gesztust gyakorolni, meg bocsánatot kérni 20-szor?

Véleményeket szeretnék kérni, hogy ki hogyan kezelni a felmerült szituációt.

Egy kedves baráti házaspárnál a csajnak kerek születésnapi meglepetésbulit szerveztek. És olyan hülyén jött ki a dolog, hogy a régóta tervezett elutazásunk időpontjába pont bele esett. Vagyis nem tudtunk elmenni. Az időpont két hónapja le volt foglalva, a szállás befizetve, keddtől vasárnapig. A buli szombaton volt. Ő - elvileg - nem tudta, én nem mondhattam meg. A többiekkel közös ajándékot vettünk, plusz írtam neki egy 10 versszakos verset, amelyben leírtam, hogy nagyon szeretjük, de a pihenésre nagy szükségünk van, és sajnáljuk, hogy nem tudunk ott lenni.

Miután hazajöttünk felhívtam, és nagyon hideg-rideg volt velem a telefonba. Távolságtartó, és kimért. Megsértődött és haragos.

Nem tudom mit tegyek, mert a körülmények áldozatának érzem magam, és szerintem mindent megtettem, amit tudtam. Bánt, hogy ő nem ért meg minket.

Két hét múlva megint közös programunk van,és nem tudom mit tegyek.