Az életem részei: anime, manga

Először is tisztáznám a jelentésüket, ennek a sokak számára ismeretlen szavaknak.

Manga: a képregény japán nyelvű általános elnevezése. Olvasása hátulról előrefelé és jobbról balra.

Anime: a szigetországban több korosztályt megcélzó japán stílusú rajzfilmek összefoglaló neve.

Legelső találkozásom az animéval, még általános iskolás koromban volt, habár akkor még nem tudtam, hogy az mi. Biztos mindenki emlékszik még az RTL Klubbon futó 2 rajzfilmsorozatra, a Dragon Ball-ra és a Sailor Moon-ra. Ahogy sokan hívták "Songoku" és "Holdtündér". A mai napig a kedvenceim közé sorolom az előbbit.

Tényleges megismerkedésem viszont nem egy vidám dologhoz köthető. Az akkori barátommal már nagyon elhidegültünk egymástól és emiatt nagyon sokat ültem esténként a TV előtt. Itt fedeztem fel egy rajzfilmet amiről később kiderült, hogy anime. Innen kezdődött el a több mint 2 éve folyó imádat.

Az internetnek köszönhetően megismerkedtem a mangával. Le a kalappal a rajzolóikkal, akik ilyen gyönyörű képeket tudnak megrajzolni, akár 1 nap alatt is. Rátaláltam rengeteg stílusra ezekkel kapcsolatban. Ki tudtam választani a nekem megfelelőket.

Na meg ott van persze ezeknek a szülőhazája, Japán. Egy nagyon érdekes és különleges országnak találom. Annyira másmilyenek arra az emberek, mint itt nyugaton. Nagyon szigorú társadalmi szabályok vannak. Egy japán fiatalnak az élete nagy részét csak a tanulás teszi ki. Ha nem tud bekerülni valaki egy jó iskolába, azt lenézik.

Egy felnőtt férfi szinte csak a munkájának él. A nők viszont otthon maradnak és a háztartást vezetik. Ők valamilyen szinten le is vannak nézve.

Engem ami még nagyon megragadott, az az öltözködés. Rengeteg stílusirányzat van. Ki merik fejezni magukat ebben.

Nagyon szívesen eltöltenék Japánban egy kis időt.

A mai napig naponta ideülök a gép elé, hogy megnézzek egy animét, esetleg elolvassak egy mangát. Gyűjtök is mindenféle ezzel kapcsolatos dolgot.

Amikor ezzel a két dologgal foglalkozom, ki tudom zárni a környezetem és el tudom feledni a gondjaimat. Ha szerelmi bánat ér, akkor jó kedvre derít, kisírhatom magam rajtuk és megkönnyebbülhetek. Én tőlük tanultam meg kitartani a célom és a barátaim mellett! Mert igen, tanulhat is az ember belőlük.

Sokszor hallom azt, akár a páromtól vagy a barátaimtól, hogy ideje lenne már felnőnöm. De ez nem korosztályhoz köthető. Végre rátaláltam arra a dologra, ami igazán érdekel és lefoglal. Tudom, hogy ezek nélkül egy kicsit üres lenne az életem.

Egy jó darabig még rajongója leszek ennek a csodálatos világnak!